előző nap következő nap

„Te nagy vizek mellett lakó, kincsekben gazdag nép, eljött a véged!” Jer 51,1–40

1 Így szól az Úr: Pusztító szelet küldök Babilóniára, Káldea lakói ellen. 2 Idegeneket küldök Babilónia ellen, akik szélnek szórják, és elpusztítják országát. Rátámadnak mindenfelől a veszedelem napján. 3 Az íjász feszítse íját, és öltse föl páncélját! Ne kíméljétek ifjait, irtsátok ki egész seregét! 4 Hulljanak a halálra sebzettek a káldeusok földjén és az utcáin azok, akiket ledöftek! 5 Mert nem hagyta magára Izráelt és Júdát Istenük, a Seregek Ura, bár megtelt országuk vétekkel Izráel Szentjével szemben. 6 Meneküljetek Babilonból, mindenki mentse az életét, el ne vesszetek az ő bűne miatt! Mert az Úr bosszúállásának ideje ez, megfizet neki tetteiért. 7 Aranyserleg volt Babilon az Úr kezében, megrészegítette az egész földet. Borából ittak a népek, ezért vesztették eszüket a népek. 8 Hirtelen esett el Babilon, összeomlott, jajgassatok miatta! Szerezzetek balzsamot sebére, hátha meggyógyul! 9 Gyógyítgattuk Babilont, de nem gyógyult meg. Hagyjátok hát, induljon mindenki a saját hazájába! – mert ítélete felcsapott az égig, a fellegekig emelkedett. 10 Igazságot szolgáltatott nekünk az Úr. Jöjjetek, beszéljük el a Sionon, hogy mit tett az Úr, a mi Istenünk! 11 Hegyezzétek a nyilakat, készítsétek elő a pajzsokat! Fölindította az Úr a méd királyok lelkét, mert azt akarja, hogy feldúlják Babilont. Bizony, az Úr bosszúállása ez, bosszút áll templomáért. 12 Tűzzétek ki a hadijelvényeket Babilon falaival szemben, erősítsétek meg az őrséget! Helyezzetek el őrszemeket, állítsatok lesbe csapatokat! Mert az Úr elhatározta és végre is hajtja, amit megmondott Babilon lakóiról. 13 Te nagy vizek mellett lakó, kincsekben gazdag nép, eljött a véged, rablásod véget ért! 14 Megesküdött önmagára a Seregek Ura: Ha annyi embered volna is, mint a sáska, akkor is fölhangzik majd fölötted a diadalének! 15 Az Úr ereje alkotta a földet, az ő bölcsessége szilárdította meg a világot, az ő értelme feszítette ki az eget. 16 Mennydörgő szavára víztömeg támad az égen, felhőt hoz fel a föld széléről, villámokat alkot az esőhöz, és szelet bocsát ki kamráiból. 17 Megáll a tudománya minden embernek, szégyent vall bálványával minden ötvös, mert csalódik öntvényében: nincsen abban lélek! 18 Hitvány és nevetséges dolgok azok, semmivé lesznek a megtorlás idején. 19 De nem ilyen Jákób osztályrésze, mert ő a mindenség formálója, Izráel törzse pedig az ő tulajdona: Seregek Ura a neve! 20 Kalapácsom voltál, fegyverem. Népeket zúztam össze veled, országokat pusztítottam el. 21 Összezúztam veled lovat és lovasát, összezúztam veled harci kocsit és kocsisát. 22 Összezúztam veled férfit és nőt, összezúztam veled öreget és fiatalt, összezúztam veled ifjat és szüzet. 23 Összezúztam veled pásztort és nyáját, összezúztam veled földművest és igás állatait, összezúztam veled helytartókat és elöljárókat. 24 Megfizetek Babilonnak és Káldea minden lakójának azért a sok gonoszságért, amelyet a Sionon elkövettek szemetek láttára – így szól az Úr. 25 Én most ellened fordulok, rombolás hegye, aki az egész földet rombolod! – így szól az Úr. Kinyújtom a kezem ellened, lehengerítlek a sziklákról, és égő heggyé teszlek! 26 Nem vesznek belőled sarokkövet, sem alapkövet, mert elpusztulsz örökre! – így szól az Úr. 27 Tűzzetek ki hadijelvényeket a földön, fújjátok meg a kürtöt a népek között! Indítsátok ellene a népeket, hívjátok ellene Ararát, Minní és Askenáz országait! Nevezzetek ki összeírókat, vonultassátok fel a lovasságot, mint roppant sáskahadat! 28 Indítsátok ellene a népeket, a médek királyait, helytartóit, minden elöljáróját és az uralmuk alatt álló egész földet! 29 Megrendül a föld és megvonaglik, mert beteljesednek Babilonon az Úr szándékai, amikor Babilon földjét lakatlan pusztasággá teszi. 30 Feladták a harcot Babilon vitézei, az erődökbe húzódtak. Odalett a bátorságuk, olyanok lettek, mint az asszonyok. Fölgyújtották Babilon házait, összetörték zárait. 31 Futár futárt ér, hírnök hírnököt. Hozzák már a hírt Babilon királyának, hogy betörtek városába mindenfelől; 32 elfoglalták a gázlókat, fölgyújtották az őrhelyeket, a harcosokat rémület fogta el. 33 Mert így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Úgy van most Babilon leánya, mint amikor csépléshez döngölik a szérűt: még egy kis idő, és eljön számára az aratás ideje! 34 Felfalt, kisemmizett engem Nebukadneccar, Babilónia királya, és aztán félretett, mint egy üres edényt. Elnyelt, mint egy sárkány, megtöltötte hasát csemegéimmel, aztán félredobott. 35 A rajtam elkövetett erőszak szálljon Babilonra – mondja ezt Sion lakója! Vérem Káldea lakóira – mondja ezt Jeruzsálem! 36 Ezért így szól az Úr: Íme, én perlem peredet, én állok bosszút érted! Kiszárítom tengerét, kiapasztom forrását. 37 Kőhalommá lesz Babilon, sakálok tanyájává. Megborzad és felszisszen, aki látja, hogy lakatlanná vált. 38 Együtt ordítanak, mint az oroszlánok, morognak, mint a fiatal hímek. 39 Mikor fölhevülnek, lakomát készítek nekik, leitatom őket, hadd vigadjanak, aludjanak aztán örök álmot, és ne ébredjenek föl! – így szól az Úr. 40 Vágóhídra viszem őket, mint a bárányokat, mint a kosokat és a bakokat.

Bibliaolvasó Kalauz – Kuti József igemagyarázata

„Te nagy vizek mellett lakó, kincsekben gazdag nép, eljött a véged!” (13) Egyszer mind megállunk Isten előtt és akkor nem számít majd semmi, csak amit Ő mond! Babilon nagy volt, szép és erős. Volt aranyserleg Isten kezében, volt az Úr kalapácsa, fegyvere. Győzött – de Isten irgalma nélkül ítélet vár rá is. Isten nélkül, Istennel szemben elbukik minden Babilon, városait betemeti a homok – és Isten népe látni fogja ezt.

RÉ21 40 RÉ 40 • IÉ Zsid 12,12–18(19–21)22–25a • Zsolt 40

Vasárnapi ének | 445 | Szép, tündöklő hajnalcsillag

Heti zsoltárének | 117/127 | Az Urat minden nemzetek / Hogyha ember házat épít

„…tetteim maguk tanúskodnak arról, hogy engem az Atya küldött…” Jn 5,31–36

31 Ha én magamról tennék bizonyságot, az én bizonyságtételem nem volna igaz. 32 Más az, aki bizonyságot tesz énrólam, és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amellyel rólam tanúskodik. 33 Ti elküldtetek Jánoshoz, és ő bizonyságot tett az igazságról. 34 Nekem azonban nincs szükségem embertől való bizonyságtételre, hanem azért mondom ezeket, hogy ti üdvözüljetek. 35 Ő volt az égő és világító fáklya, de ti csak egy ideig akartatok az ő világosságában örvendezni. 36 Nekem azonban Jánosénál nagyobb bizonyságtételem van. Mert a tettek, amelyeket átadott nekem az Atya, hogy teljesítsem azokat, ezek a tetteim maguk tanúskodnak arról, hogy engem az Atya küldött el.

Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata

(36) „…tetteim maguk tanúskodnak arról, hogy engem az Atya küldött…” (Jn 5,31–36)

Vajon ki vagy mi igazolja Urunk kijelentéseinek igazát? A magunk igazolására felhozott szavainknak általában nincs bizonyító erejük. De amint Jézus ítéletről mondott szavai azért igazak, mert ő az Atya akaratát követi, úgy a kijelentései is azért igazak, mert maga az Atya tesz bizonyságot ezek mellett. Ezért mind ítéletének, mind szavainak hatalma és hitelessége onnan van, hogy őt az Atya küldte. Ha pedig ő nem a magáét mondja, hanem küldőjének üzenetét tolmácsolja, akkor ezért az üzenetért a küldő, azaz maga a mennyei Atya vállal felelősséget. Urunk mellett szóló bizonyságtételként számításba lehetne venni még Keresztelő János bizonyságtételét (Jn 1,19–20.26.29.35.36). János nagyszerű ember volt, „égő és világító fáklya” (35), de csak ember. És bár bizonyságtétele hiteles volt (vö. Jn 1,32–34), a benne bízók öröme epizódszerű maradt. Ezért Urunk az emberi bizonyságtétel helyett inkább a saját tetteire mutat (vö. Mt 11,4; Lk 7,22). Nem azért, hogy önmagát magasztalja, hanem azért, mert ezek Isten nagyságos dolgai. A kihunyó „világító fáklyák” helyett keressük az új évben is azt, akit az Atya fénylő sugárözönben küldött hozzánk az első karácsony éjjelén. Keressük a „világ világosságát” (Jn 8,12)!