„Így dolgoznak a népek semmiért; a nemzetek a tűznek fáradoznak” Jer 51,41–64
41 Jaj, hogy elfoglalták Sésakot, leigázták az egész föld büszkeségét! Jaj, milyen pusztaság lett Babilon a népek között! 42 Rázúdult Babilonra a tenger, hullámainak özöne elborította. 43 Városai pusztasággá lettek, kiszikkadt földdé és pusztává, olyan országgá, ahol senki sem lakik, és nem fordul meg arra senki emberfia. 44 Megbüntetem Bélt Babilonban, és kiszedem a szájából, amit elnyelt. Nem özönlenek hozzá többé a népek, Babilon várfala is leomlik. 45 Jöjj ki onnan, népem, mindenki mentse az életét, hogy el ne érje az Úr izzó haragja! 46 Ne lágyuljon meg a szívetek, és ne rémítsenek meg titeket a hírek, amelyek bejárják a földet, mert egyik évben ilyen hír jön, a másik évben amolyan, ha erőszak is lesz úrrá a földön, és ha uralkodó tör majd uralkodó ellen! 47 Mert eljön az az idő, amikor megbüntetem Babilont bálványai miatt. Egész országa megszégyenül, és hullanak benne a halálra sebzettek. 48 Ujjongani fog Babilon bukásán az ég, a föld és minden, ami bennük van. Mert pusztítók törnek rá északról – így szól az Úr. 49 Babilonnak is el kell esnie Izráel halálra sebzettjeiért, ahogyan Babilon miatt hullottak az egész földön a halálra sebzettek. 50 Menjetek, akik a fegyvertől megmenekültetek, meg ne álljatok! Gondoljatok a távolból is az Úrra, jusson eszetekbe Jeruzsálem! 51 Szégyenkeztünk, mert gyalázkodást kellett hallanunk, arcunkat szégyenpír borította, mert idegenek törtek az Úr házának a szentélyére. 52 Azért eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor megbüntetem Babilont bálványai miatt, és egész országában halálra sebzettek hörögnek. 53 Ha az égig emelkedik is Babilon, és ha hozzáférhetetlenné teszi is magas erődítményét, akkor is rátörnek a pusztítók, akiket én küldök – így szól az Úr. 54 Jajkiáltás hallatszik Babilonból, és nagy összeomlás zaja a káldeusok országából. 55 Mert elpusztítja az Úr Babilont, elnémítja benne a nagy hangoskodást, ha úgy zúgnának is hullámai, mint a nagy vizek, és visszhangzanék harsogásuk. 56 Mert pusztító tör Babilonra, elfogják vitézeit, összetörik íjukat, mert a megtorlás Istene, az Úr bizonyosan megfizet. 57 Leitatom vezetőit, bölcseit, helytartóit, elöljáróit és vitézeit, aludjanak örök álmot, és nem ébrednek föl! – így szól a Király, akinek Seregek Ura a neve. 58 Így szól a Seregek Ura: Babilon széles várfalát földig lerombolják, és magas kapui tűzben égnek el. Így dolgoznak a népek semmiért; a nemzetek a tűznek fáradoznak. 59 Ezt parancsolta Jeremiás próféta Szerájának, Nérijjá fiának, Mahszéjá unokájának, amikor Babilonba ment Cidkijjával, Júda királyával uralkodása negyedik esztendejében. Ez a Szerájá szállásmester volt. 60 Jeremiás ugyanis leírta egy tekercsre azt a sok veszedelmet, amely Babilont fogja érni; mindazokat az igéket, amelyek megírattak Babilonról. 61 Ezt mondta Jeremiás Szerájának: Mihelyt Babilonba érkezel, láss hozzá, és olvasd fel ezeket az igéket, 62 és ezt mondd: Uram, te kijelentetted, hogy elpusztítod ezt a helyet, és nem lakik majd benne sem ember, sem állat, hanem pusztaság marad örökre! 63 Miután felolvastad ezt a tekercset, köss rá egy követ, dobd bele az Eufráteszbe, 64 és ezt mondd: Így süllyed el Babilon, és nem kel fel többé, bárhogyan fáradozik is, olyan nagy veszedelmet hozok rá! Eddig tartanak Jeremiás beszédei.
Bibliaolvasó Kalauz – Kuti József igemagyarázata
„Így dolgoznak a népek semmiért; a nemzetek a tűznek fáradoznak” (58). Miben hasonlít Babilon és Bábel tornya? Jeremiás figyelmeztet: minden emberi öndicsőítés, önistenítés torzó marad, semmivé lesz, tűz emészti meg. Így jár a felfuvalkodott emberi szív, de így jár az istentelen birodalom is. Jeremiás igehirdetése eljutott Babilóniába (61). Volt-e fül, amelyik meghallotta? Volt-e szív, amelyik befogadta azt?
RÉ21 585 RÉ 233
Zsoltárdicséret | 191 | Dicsérd az Istent, mostan, ó, én lelkem!
„…ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem…” Jn 5,37–47
37 Az Atya, aki elküldött engem, ő tett bizonyságot rólam. Az ő hangját nem hallottátok soha, arcát sem láttátok, 38 és az igéje sem marad meg bennetek, mert annak, akit ő elküldött, nem hisztek. 39 Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, 40 és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. 41 Én nem fogadok el dicsőséget emberektől, 42 rólatok viszont tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. 43 Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok be; ha más a maga nevében jön, azt befogadjátok. 44 Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek? 45 Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni benneteket az Atyánál. Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben ti reménykedtek. 46 Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert ő énrólam írt. 47 Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(46) „…ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem…” (Jn 5,37–47)
Az Írások kutatásában járatos farizeusok úgy vélik, Jézus nem lehet a Messiás. Urunk elismeri, hogy e csoport szorgalmas Szentírás-kutató, mert az „örök életet” (39) a törvény megtartásától remélik. Tragédiájuk az, hogy eközben nem látják az Írások központi kijelentését, pedig azok – mondja Jézus – „rólam tesznek bizonyságot” (39). Az Ószövetség Krisztusról szóló bizonyságtétel, amit nem vesznek észre. Ma is sokféle módon kutatják a Szentírást, esetleg mint irodalmi terméket vagy érdekfeszítő olvasmányt. Ha valóban fontos számunkra Jézus, akkor úgy olvassuk akár otthon, akár gyülekezeti közösségben, hogy benne megtaláljuk őt, hitünk középpontját! Mert örök élet csak a Krisztusban való hitből fakad. Mózes még tudta, hogy az Írások Krisztus-bizonyságtételek, ezért Jézusban Istennek ugyanaz az Igéje szól hozzájuk, mint az Ószövetségben. Ha valóban hinnének Mózes szavában, akkor Jézusban is hinnének. Így a Jézusról bizonyságot tevő Mózes vádlójukká lesz. Mi is ügyeljünk arra, hogy naponkénti bibliatanulmányozásunk ne váljék gyümölcstelen önbecsapássá, hanem lássuk meg Krisztust, hogy találkozhassunk vele, és éljünk őáltala.
