„Az vitt romlásba téged, Izráel, hogy ellenem, segítőd ellen lázadtál.” Hós 13
1 Ha Efraim megszólalt, mindenki rettegett, naggyá lett Izráelben. De bűnbe esett Baallal, ezért meg kell halnia. 2 Most is tovább vétkeznek, istenszobrot csináltak maguknak, ezüstbálványokat a maguk esze szerint: mindez mesterember készítménye csupán. Azt mondják: Ezeknek áldozzatok! Emberek borjúkat csókolgatnak! 3 Azért olyanok lesznek, mint a reggeli felhő és mint a korán tűnő harmat, mint a szérűről elsodort pelyva és mint a kémény füstje. 4 De én, az Úr vagyok a te Istened Egyiptom óta. Nem ismerhetsz rajtam kívül Istent, nincs más szabadító, csak én. 5 Én gondoskodtam rólad a pusztában, a kiszikkadt földön. 6 De amikor eleget legeltek, jóllaktak és fölfuvalkodtak, ezért elfeledtek engem. 7 Úgy bánok hát velük, mint az oroszlán, párducként lesek rájuk az úton. 8 Rájuk támadok, mint a kölykét vesztett anyamedve, és föltépem a mellkasukat. Felfalom őket, mint a nőstény oroszlán, vadállatok szaggatják szét őket. 9 Az vitt romlásba téged, Izráel, hogy ellenem, segítőd ellen lázadtál. 10 Hol van a királyod? Szabadítsa meg városaidat! Hol vannak a bíráid? Hiszen te mondtad: Adj nekem királyt és vezéreket! 11 Adok én neked királyt, de csak haragomban, el is fogom venni felindulásomban. 12 Össze vannak gyűjtve Efraim bűnei, el vannak téve a vétkei. 13 Szülési fájdalmak jönnek, de a gyermek nem tudja a dolgát; nem bújik ki időben az anyaméhből. 14 Kiváltom őket a holtak hazájából, megváltom őket a haláltól. Hol van a tövised, halál? Hol a fullánkod, holtak hazája? Nincs bennem megbánás! 15 Bár kitűnik szépségével testvérei közül, eljön majd a keleti szél, az Úr szele, mely a puszta felől támad, kiszárítja kútját, elapasztja forrását, megfosztja kincseitől, minden értékétől.
Bibliaolvasó Kalauz – Riskóné Fazekas Márta igemagyarázata
Sok-sok szörnyűségről olvasunk, és úgy érezzük, hogy ugyanez történik ma is. Valóban. Mintha eltűnne az idő és a távolság, és összezsugorodna a világ. Ugyanazt éljük át ma, amit Hóseás is látott! Mert a bűn egyetemes, és ugyanazt ismétli a történelem, mint ami a régmúlt korokban történt. Mert az ok ugyanaz (9). Azonban a szabadulás sem kereshető másban, mint ugyanabban az egy, igaz Istenben, aki önmagát adta értünk
RÉ21 187 RÉ 130
Jézus Krisztus messiási küldetése | 449 | Jézus, vigasságom
„Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!” Jn 7,37–39
37 Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! 38 Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek. 39 Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(37) „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!” (Jn 7,37–39)
Az „ünnep utolsó nagy napja” (a lombsátrak ünnepének 7. napja) nagyszerű hátteret ad Urunk „élő vízről” mondott szavainak. E nagy örömünnepen (5Móz 16,14) Isten népe hálát adott a betakarított gyümölcstermésért, a főpap pedig, emlékeztetve a pusztai vándorlás vizet adó csodás sziklájára (2Móz 17), a templomhegy alatti Siloám-forrásból jelképes szertartáson merített vízzel megöntözte az égőáldozati oltárt. Így kért esőáldást népe nevében a következő évre. E mozzanathoz fűzi Urunk hívogató szavait. Aki az ő hívását követve hozzá megy, hogy nála csillapítsa szomjúságát, azaz aki hisz őbenne, maga is túlcsorduló forrássá válik mások számára. Valósággá válik benne az Ábrahámnak adott isteni ígéret: „megáldalak […], és áldás leszel” (1Móz 12,2). Urunk, a pusztai vándorlás kősziklájához hasonlóan, „lelki sziklaként” (vö. 1Kor 10,4) megitatja mindazokat, akik nemcsak esővizet akarnak, hanem az igazi életre szomjaznak. A testi szomjúság egy korty vízzel is csillapítható. Ő túlcsorduló „vízfolyamokat” ígér a benne hívőnek, „mely fátyolosan önti már / a fölöst más kagylóba át” (C. F. Meyer: Római kút. Ford.: Sárközi Gy.). Vagyis aki részesül a Szentlélek ajándékában, abból áldások áradnak a környezetére.
