„...én adtam a sok látomást...” Hós 12
1 Hazugsággal fordult hozzám Efraim, Izráel háza pedig alattomosan. De Júda még Isten útján jár, a szentek népe állhatatos. 2 Efraim szelet hajszol, a keleti szelet űzi egész nap, hazugságot és erőszakot szaporít: szövetséget kötnek Asszíriával, és olajat visznek Egyiptomba. 3 Pere van az Úrnak Izráellel: megbünteti Jákóbot, ahogy megérdemli, tettei szerint fizet meg neki. 4 Már az anyaméhben rászedte testvérét, ereje teljében Istennel küzdött. 5 Küzdött az angyallal, és győzött, hogy az sírva könyörgött neki. Bételben talált rá, ott beszélt vele. 6 Bizony, az Úr a Seregek Istene; az Úr: ez az ő neve. 7 Térj hát meg Istenedhez, ragaszkodj az irgalomhoz és az igazsághoz, és reménykedj szüntelenül Istenedben! 8 Kalmár lett, hamis mérleg van a kezében, szeret harácsolni. 9 Efraim így beszél: Milyen gazdag lettem, nagy vagyonra tettem szert! Nem találhatnak bennem bűnt, semmit sem szereztem vétkesen. 10 De én, az Úr vagyok a te Istened Egyiptom óta: újra sátorlakóvá teszlek, amilyen egykor voltál! 11 Én szóltam a prófétákhoz, én adtam a sok látomást és a példázatokat a próféták által. 12 Mivel Gileád gonosz, semmivé kell lennie! Gilgálban bikákat áldoznak, de oltáraikból kőhalmok lesznek a szántóföld szélén. 13 Jákób Arám mezejére menekült, egy asszonyért szolgált Izráel, egy asszonyért őrizte a nyájat. 14 De próféta által hozta föl az Úr Izráelt Egyiptomból, és próféta által őrizte meg. 15 Efraim az elkeseredésig bosszantotta Urát, de ő megtorolja a vérontást, gyalázatos tetteiért megfizet neki.
Bibliaolvasó Kalauz – Riskóné Fazekas Márta igemagyarázata
„...én adtam a sok látomást...” (10) – mondja az Úr. Ma, „a lepra világnapján” két férfira emlékezünk hálával. Az ír Wellesley C. Baileyre, akinek idén 150 éve Isten látást adott arra, hogy az Indiában sínylődő leprabetegeket elkezdje gondozni, 5 aranyfonttal létrehozta az „Indiai Leprások Misszióját” (a ma 33 tagországot összefogó Nemzetközi Lepramissziót). Valamint Dobos Károlyra, aki 50 éve hazánkban indította el azt a szolgálatot, amely azóta már Lepramisszió – Magyarország névvel, a nemzetközi szervezet megbecsült tagjaként hathatósan járul hozzá szenvedők sorsának jóra fordításához, a leprabetegség legyőzéséhez, a világmisszióhoz.
RÉ21 15 RÉ 15 • IÉ 2Kor 4,6–10 • Zsolt 15
Vasárnap ének | 233 | Eljött hozzánk az üdvösség
Heti zsoltárének | 99 | Az Úr országol És regnál nagy jól
„Még egy kis ideig veletek vagyok…” Jn 7,31–36
31 A sokaságból többen hittek benne, és ezt mondták: Amikor eljön a Krisztus, vajon több jelt tesz majd, mint amennyit ez tett? 32 Meghallották a farizeusok, hogy a sokaság ezeket suttogja róla, és szolgákat küldtek a főpapok és a farizeusok, hogy fogják el őt. 33 Jézus ekkor így szólt: Még egy kis ideig veletek vagyok, azután elmegyek ahhoz, aki elküldött engem. 34 Kerestek majd engem, de nem találtok meg, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek. 35 A zsidók erre így beszéltek egymás között: Hová akar menni, hogy nem találjuk meg? Talán a görögök között lévő szórványba készül, és a görögöket akarja tanítani? 36 Miféle beszéd ez: Kerestek majd engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(33) „Még egy kis ideig veletek vagyok…” (Jn 7,31–36)
Urunk haláláról két irányból is hallunk e szakaszban. A farizeusoknak már az elegendő ok Jézus megöléséhez, hogy megtudják: „többen hisznek benne” (31). E hívők véleménye szerint ugyanis Isten egyetlen küldötte sem tett még annyi csodát, mint amennyit Jézus (vö. Mt 11,1–6). Ám Urunk maga is utal a halálára, amikor arról beszél: ahhoz megy, aki őt elküldte (33), vagyis a mennyei Atyához. Mivel hallgatói korábban sem tudták, hogy ő valójában „honnan való” (vö. 28.29), most sem értik szavainak igaz értelmét. De a hallgatóság nemcsak Urunk „elmenetelének” értelmét nem értette, hanem annak idejét sem. „Még egy kis ideig veletek vagyok” (33) – mondja nekik Jézus. Vagyis nem a kiküldött szolgák elfogási kísérletének eredményessége határozza meg Urunk földi szolgálatának idejét (vö. 30), hanem a mennyei Atya. Pedig az írástudók tudhatnák, mindennek rendelt ideje van (Préd 3,1). Még a madarak is tudják elköltözésük idejét (Jer 8,7), csak a hatalommal bíró ember gondolja, hogy ő az időnek is ura. Nem figyel oda életének ritmusára, pedig annak, mint a klasszikus verssornak, kötött ritmusa van. Istenünk nemcsak abban Isten, hogy azt tesz, amit akar, hanem abban is: akkor teszi, amikor jónak látja.
