előző nap következő nap

„Így szól az Úr: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Júdának, mert megvetették az Úr törvényét, és nem tartották meg rendelkezéseit.” Ám 2

1 Így szól az Úr: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Móábnak, mert mésszé égette Edóm királyának csontjait. 2 Ezért tüzet bocsátok Móábra, és az megemészti Kerijjót palotáit. Csatazajban hal meg Móáb népe, harci lárma és kürtzengés közben. 3 Kiirtom belőle a bírót, és vele együtt minden vezérét megölöm – mondja az Úr. 4 Így szól az Úr: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Júdának, mert megvetették az Úr törvényét, és nem tartották meg rendelkezéseit. Tévelygésbe vitték őket bálványaik, amelyeket elődeik követtek. 5 Ezért tüzet bocsátok Júdára, és az megemészti Jeruzsálem palotáit. 6 Így szól az Úr: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Izráelnek, mert eladják pénzért az igazat, és egy pár saruért a szegényt. 7 Azt kívánják, hogy a nincstelenek a föld porát szórják a fejükre, és elutasítják a szűkölködő ügyét. Apa és fia egy leányhoz járnak, így gyalázzák meg szent nevemet. 8 Zálogba vett ruhán terpeszkednek minden oltár mellett, és a megbírságoltak borát isszák Istenük házában. 9 Pedig én kipusztítottam előlük az emóriakat, akik magasak voltak, mint a cédrusok, és erősek, mint a tölgyek, de elpusztítottam gyümölcsüket fent és gyökerüket lent. 10 Fölhoztalak benneteket Egyiptom földjéről, és vezettelek a pusztában negyven esztendeig, hogy birtokba vegyétek az emóriak földjét. 11 Fiaitok közül prófétákat támasztottam, ifjaitok közül názírokat. Nem így van-e, Izráel fiai? – így szól az Úr. 12 De ti a názírokat borral itattátok, a prófétákra meg ráparancsoltatok: Ne prófétáljatok! 13 Ezért én megingatom alattatok a földet, ahogyan meginog a szekér, ha kévékkel van tele. 14 Nem lesz menekvés a gyorsnak, az erős semmire sem megy az erejével, és a vitéz sem menti meg életét. 15 Az íjász sem tud helytállni, a gyors lábú sem tud elmenekülni, és a lovas sem menti meg életét. 16 A legbátrabb vitéz is páncélját eldobva menekül majd azon a napon – így szól az Úr.

Bibliaolvasó Kalauz – Riskóné Fazekas Márta igemagyarázata

Isten ellenségének mindig ugyanaz a szándéka! Megrontani, elrontani, tönkretenni mindazt, amit Isten szentségben és igazságban alkotott! Legnagyobb „fogása” pedig a következő nemzedékek megnyomorítása lenne. Minden kacsingatás, tétovázás, megalkuvás (pl. „Ma már más idők járnak, haladni kell e korral!”) csak a bűnnek segít. Könyörögjünk, kiáltsunk, harcoljunk a megmentésért, mert ez a küldetésünk!

RÉ21 298 RÉ 192

Fohász | 203 | Hozzád jövök, ó, Mesterem

„...még nem jött el az ő órája.” Jn 8,12–20

12 Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. 13 A farizeusok ekkor ezt mondták neki: Te önmagadról teszel bizonyságot: a te bizonyságtételed nem igaz. 14 Jézus így válaszolt nekik: Még ha én önmagamról teszek is bizonyságot, akkor is igaz a bizonyságtételem, mert tudom, honnan jöttem és hová megyek, ti azonban nem tudjátok, honnan jövök, vagy hová megyek. 15 Ti test szerint ítéltek, én nem ítélkezem senki felett. 16 De még ha ítélkezem is, igaz az én ítéletem, mert nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki elküldött engem. 17 A ti törvényetekben is meg van írva, hogy két ember tanúságtétele igaz. 18 Én önmagamról teszek bizonyságot, és bizonyságot tesz rólam az Atya is, aki elküldött engem. 19 Erre megkérdezték tőle: Hol van a te Atyád? Jézus így válaszolt: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat: ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek. 20 Mindezeket a kincstárnál mondta Jézus, amikor tanított a templomban, és senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája.

Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata

(20) „...még nem jött el az ő órája.” (Jn 8,12–20)

Jézus viták kereszttüzében találta magát. A farizeusok nem tudtak mit kezdeni kijelentéseivel, ráadásul megkérdőjelezte vitapartnerei ítélkezési gyakorlatának alapjait is. Ellenfelei nem ismerik az Atyát, mondja Jézus, aki egyébként is mellette tanúskodik! Ilyesmiért nem sokkal később majdnem meglincselték őt, de ekkor még a szavak szintjén maradt a feszültség. Ez a vita merőben elméleti, voltaképp egyszerű hitelességi kérdés körül forog: megvédhetné-e Jézus magát, ha perre kerülne sor vele szemben? Az ellenfelek véleménye: nem, mert senki nem tanúskodna mellette. Jézus viszont ezeket az érveket ellenük fordítja, a Tóra ugyanis egyértelmű: az ítéletek meghozatalához legalább két tanú egybehangzó állítására van szükség (5Móz 17,6; 19,15). Márpedig, hangzik a jézusi érvelés, amit ő mond, az valójában nem csak egy, hozzá kell számolni Isten tanúságtételét is! Jézus minden messiási tettében maga az Atya igazolta a Fiút, legyen szó gyógyításról vagy borcsodáról (5,1–9; 2,1–11). Amikor Jézus a kánai menyegzőn borrá változtatta a vizet, amikor feltámasztotta a kapernaumi tisztviselő gyermekét, egyaránt Istenre mutató jeleket hajtott végre (2,11; 4,54), nyilvánvalóvá téve: ő valóban a várva várt Messiás. A jelet azonban csak az érti, akiben van legalább minimális nyitottság.