„Elefántcsont ágyakon heverésznek, pamlagokon terpeszkednek, megeszik a nyájból a bárányokat, és a hizlalóból a borjúkat!” Ám 6
1 Jaj a gondtalanoknak a Sionon, az elbizakodottaknak Samária hegyén, a legkiválóbb nép előkelőinek, akikhez folyamodik Izráel háza! 2 Járjátok be Kalnét, és nézzetek szét! Onnan menjetek a nagy Hamátba, azután menjetek el a filiszteus Gátba: Különbek vagytok-e ezeknél az országoknál, nagyobb-e a területük a tiétekénél? 3 Ti azt gondoljátok, hogy messze van a veszedelem napja, ezért közel hoztátok az erőszak uralmát! 4 Elefántcsont ágyakon heverésznek, pamlagokon terpeszkednek, megeszik a nyájból a bárányokat, és a hizlalóból a borjúkat! 5 Hárfakísérettel dalolásznak, és azt hiszik, hogy zenéjük olyan, mint Dávidé. 6 Kelyhekből isszák a bort, és finom olajjal kenik magukat, de József romlásával nem törődnek. 7 Ezért majd ők mennek a foglyok élén fogságba, és vége lesz a terpeszkedők mulatozásának. 8 Önmagára esküdött az én Uram, az Úr. Így szól az Úr, a Seregek Istene: Utálom Jákób kevélységét, gyűlölöm palotáit: prédára vetem a várost mindenestül. 9 Ha tíz ember marad meg egy házban, azok is meghalnak. 10 Ha fölemeli valakinek a holttestét a nagybátyja vagy a rokona, hogy kivigye a házból, akkor odaszól annak, aki a ház belsejében van: Van-e még valaki veled? Az így felel: Nincs! – és hozzáteszi: Csitt, ki ne ejtsd az Úr nevét! 11 Mert íme, az Úr parancsára darabokra zúzzák a nagy házakat, a kis házakat pedig törmelékké. 12 Futhatnak-e kősziklán a lovak, fel lehet-e azt szántani ökrökkel? Ti pedig méreggé tettétek a törvényt, és az igazság gyümölcsét ürömmé. 13 Örültök Lódebárnak, és azt mondjátok: A magunk erejével foglaltuk el Karnajimot! 14 Én majd egy népet indítok ellened, Izráel háza – így szól az Úr, a Seregek Istene –, amely sanyargat benneteket a Hamátba vezető úttól le az Arábá-völgyig.
Bibliaolvasó Kalauz – Tóth-Mihala Veronika igemagyarázata
„Elefántcsont ágyakon heverésznek, pamlagokon terpeszkednek, megeszik a nyájból a bárányokat, és a hizlalóból a borjúkat!” (4) A pásztori életet jól ismerő próféta egyszerűségét bőszíti a gazdagság pazarlása. Szavait nem az irigység hatja át, hanem az a tudat feszíti, hogy tékozlásuk következménye nem csak az ő fejükre száll. A vezetők bűneinek következményeit az egész nép viseli majd. Akár egy családfőről vagy munkahelyi vezetőről, akár egy gyülekezet vagy ország vezetőiről legyen szó, minden esetben érvényes a szabály: mindenki viseli a vezetők döntéseinek a következményét.
RÉ21 50 RÉ 50
Zsoltárdicséret | 181 | Jer, emlékezzünk, keresztyén népek
„Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak…” Jn 8,48–59
48 Azután így szóltak hozzá a zsidók: Vajon nem jól mondjuk, hogy samáriai vagy te, és ördög van benned? 49 Jézus így válaszolt: Bennem nincsen ördög, ellenben én tisztelem az én Atyámat, ti mégis gyaláztok engem. 50 Én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi, és ő majd ítéletet mond. 51 Bizony, bizony, mondom nektek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha. 52 A zsidók ezt mondták neki: Most már tudjuk, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak, te pedig azt mondod: Ha valaki megtartja az én igémet, az nem ízleli meg a halált soha. 53 Csak nem vagy nagyobb atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak! Kinek tartod magadat? 54 Jézus így válaszolt: Ha én dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi volna: az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek, 55 pedig nem ismeritek őt, én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóvá, hazuggá lennék, de én ismerem őt, és megtartom az ő igéjét. 56 Ábrahám, a ti atyátok ujjongott, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is. 57 A zsidók erre ezt mondták neki: Ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot? 58 Jézus így felelt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok. 59 Erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(52) „Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak…” (Jn 8,48–59)
Ábrahám meghalt. Súlyos igazság, bár nem Jézus, hanem ellenfelei mondják ki e kemény tőmondatot. Meghalt, tehát ő múlt idő immár, és ez az, amire Jézus nem mondhat igent. Ugyanez vonatkozik a prófétákra, akik valamennyien Isten igazságát hirdették. Legtöbbjüket ezért közmegvetés övezte, némelyikük mártírsorsra jutott – meghaltak ők is. Látszólag nincs helye további vitának, de ez a valóság vékonyka szelete csupán. A kérdés, amelyik nekünk szól, így hangzik: mi maradt számotokra belőlük? Meghallod a próféta feddő szavát, az általa hirdetett igazság igéit? Érted, hogy rólad és neked szól a megtérésre hívó Jeremiás, és nem csupán a régiek bűnére emlékeztet? Vártad a Mikeás-jövendölte betlehemi gyermeket? Kész lennél elindulni az ismeretlenbe, az Úr egyetlen ígéretébe kapaszkodva, mint Ábrahám? Ha e kérdésekre a válasz nem, akkor igazat adsz Jézus ellenfeleinek. Akkor Ábrahám és a próféták valóban meghaltak. Számodra is. Jézus tudta, hogy élnek. Ellenfelei azt hitték, aki ismeri az Írást, ismeri Istent. Az evangélium, a magyar fordításban észrevehetetlen módon, a görög kifejezések váltogatásával fejezi ki (55): a tudás nem feltétlenül jelent ismeretet, belátást, megértést; és még kevésbé ráhagyatkozást, hitet, életet.
