„Bételben nem prófétálhatsz többé, mert királyi szentély ez itt, és az ország temploma!” Ám 7
1 Ezt mutatta nekem látomásban az én Uram, az Úr: Íme, egy sáskarajt teremtett a sarjúfakadás kezdetén, amikor már nőtt a sarjú a királyi kaszálás után. 2 És amikor a föld összes növényét meg akarták enni, ezt mondtam: Ó, Uram, Uram! Bocsáss meg! Mi lesz így Jákóbbal, hiszen oly kicsiny? 3 Megbánta ezt az Úr: Nem történik meg! – mondta az Úr. 4 Ezt mutatta nekem látomásban az én Uram, az Úr: Tüzet hívott elő ítéletre az én Uram, az Úr, és az megemésztette a nagy mélységet. Mikor már a földet kezdte perzselni, 5 ezt mondtam: Ó, Uram, Uram, hagyd abba! Mi lesz így Jákóbbal, hiszen oly kicsiny? 6 Megbánta ezt az Úr: Ez sem történik meg! – mondta az én Uram, az Úr. 7 Ezt mutatta nekem látomásban az Úr: Íme, az Úr ott állt egy meredek falon, függőónnal a kezében. 8 Ezt kérdezte tőlem az Úr: Mit látsz, Ámósz? Így feleltem: függőónt. Akkor ezt mondta az Úr: Függőónnal vizsgálom meg népemet, Izráelt, többé nem bocsátok meg neki. 9 Elpusztulnak Izsák áldozóhalmai, romba dőlnek Izráel szentélyei, mert fegyverrel támadok Jeroboám házára. 10 Ezt az üzenetet küldte Amacjá, Bétel papja Jeroboámnak, Izráel királyának: Összeesküvést szít ellened Ámósz Izráel népe körében. Nem tűrheti el az ország az ő beszédeit! 11 Mert így beszél Ámósz: Fegyvertől hal meg Jeroboám, Izráelnek pedig fogságba kell mennie földjéről. 12 Ámósznak viszont ezt mondta Amacjá: Te látnok! Menj el innen, menekülj Júdába, ott keresd a kenyeredet, és ott prófétálj! 13 Bételben nem prófétálhatsz többé, mert királyi szentély ez itt, és az ország temploma! 14 Ámósz így válaszolt Amacjának: Nem vagyok próféta, sem prófétatanítvány. Pásztor vagyok én, és fügét termesztek. 15 De elhívott engem az Úr a nyáj mellől, és ezt mondta nekem az Úr: Eredj, és prófétálj népemnek, Izráelnek! 16 Most azért halld meg az Úr igéjét! Te ezt mondtad: Nem prófétálhatsz Izráel ellen, nem prédikálhatsz Izsák házáról! 17 Ezért így szól az Úr: Feleséged parázna nő lesz a városban, fiaid és leányaid fegyver által esnek el, földedet fölosztják mérőzsinórral, te magad tisztátalan földön halsz meg, Izráel pedig fogságba megy földjéről!
Bibliaolvasó Kalauz – Tóth-Mihala Veronika igemagyarázata
„Bételben nem prófétálhatsz többé, mert királyi szentély ez itt, és az ország temploma!” (13) Az ősi szentélyben, ami a király által az északi országrész hivatalos kultuszhelye lett, nincs helye Ámósz látásának. Itt nem élsz meg ebből, mondja Amacja, a hivatalos próféta, hogy a király vesztét jövendölöd. A prófétai szolgálat akkor kifizetődő, ha egybecseng azok akaratával, akik megfizetik szavait. Ámósz ki is jelenti: nem vagyok próféta, sem prófétatanítvány. Az Úr hívta el őt a juhok mellől, ez az identitása.
RÉ21 696 RÉ 505
Fohász | 232 | Felséges Isten, mennybéli Teremtőnk
„Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, rákente a szemeimre, és azt mondta nekem: Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg! Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok.” Jn 9,1–12
1 Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. 2 Tanítványai megkérdezték tőle: Mester, ki vétkezett? Ez vagy a szülei, hogy vakon született? 3 Jézus így válaszolt: Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. 4 Nekünk, amíg nappal van, annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. 5 Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok. 6 Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, 7 majd így szólt hozzá: Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában – ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért. 8 A szomszédok pedig és azok, akik látták azelőtt, hogy koldus volt, így szóltak: Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni? 9 Egyesek azt mondták, hogy ő az, mások pedig azt, hogy nem, csak hasonlít hozzá. De ő kijelentette: Én vagyok az. 10 Erre ezt kérdezték tőle: Akkor hogyan nyílt meg a szemed? 11 Ő így válaszolt: Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, rákente a szemeimre, és azt mondta nekem: Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg! Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok. 12 Megkérdezték tőle: Hol van az az ember? Nem tudom – felelte.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(11) „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, rákente a szemeimre, és azt mondta nekem: Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg! Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok.” (Jn 9,1–12)
A vak meggyógyításának történetében két embertípus áll egymással szemben. Az első nem meglepő: a testi szenvedés előtt meghódoló vélekedés ez, azon mereng, minek a következménye, ami történt. Miért vak a vakon született? Rejtélyes az ok, de valami véteknek biztosan kell lennie a háttérben, mondják ők – Isten ugyanis jó, nem büntet ok nélkül. Mennyire ismerjük a sopánkodókat, akik még a hit köntösébe is öltöztetik tehetetlenségüket! Közülük valók azok, akik talán még dobtak is valamit a vak koldusnak, bizonyítandó, bennük megvan az elvárható szánalom. Jézus azonban más úton indult el. Nem a tünettel foglalkozott, nem is az okokat boncolgatta, hanem cselekedett, megérintette a beteg testet. Ezt a magatartást kell követnünk nekünk is, csak így engedelmeskedhetünk az apostolok kiküldésekor adott egyértelmű parancsnak: „Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket!” (Mt 10,8) Nem az okokat kell fürkésznünk, meghódolva a testi gyötrelem előtt, hanem részt kell vállalnunk Isten gyógyító munkájában, bizonyságot téve a világ világosságáról! A cselekvők közé kell tartoznunk, nem letéve a fegyvert a halál erői előtt.
