„Jó az Úr!” Náh 1
1 Fenyegető jövendölés Ninivéről. Az elkósi Náhum látomásának könyve. 2 Indulatos és bosszúálló Isten az Úr, bosszúálló az Úr és haragvó. Bosszút áll ellenfelein az Úr, és haragtartó ellenségeivel szemben. 3 Türelmes az Úr, de nagy a hatalma; senkit sem hagy az Úr büntetés nélkül. Förgeteg és forgószél kíséri az útján, felhő a lépteinek pora. 4 Megdorgálja a tengert és kiszárítja, a folyamokat mind kiapasztja. Elhervad a Básán és a Karmel, a Libánon virágai is elhervadnak. 5 Megrendülnek előtte a hegyek, és a halmok megremegnek. Tekintetétől megindul a föld, a földkerekség és minden lakója. 6 Ha megharagszik, ki állhat meg előtte, izzó haragjának ki állhat ellene? Lángoló haragja árad, mint a tűz, még a sziklák is szétporladnak tőle. 7 Jó az Úr! Oltalom a nyomorúság idején, gondja van arra, aki hozzá menekül. 8 De elsöprő áradattal vet véget ellenfeleinek, ellenségeit sötétség üldözi. 9 Mit terveztek ti az Úr ellen? Ha ő véget vet valaminek, nem lesz szükség még egy csapásra! 10 Összefonódhatnak, mint a tüskebokor ágai, lehetnek üdék és nedvesek, akkor is megégnek, mint a teljesen kiszáradt tarló. 11 Belőled indultak útnak, akik gonoszat terveztek az Úr ellen, pusztító szándékkal. 12 Így szól az Úr: Ha erejük teljében és oly sokan vannak is, levágják őket, és elmúlnak. Megaláztalak ugyan, de többé nem alázlak meg. 13 Most összetöröm a rád nehezedő igát, és köteleidet leszaggatom. 14 Rólad, Ninive, ezt parancsolta az Úr: Neved nem marad fenn többé, isteneid házából kiirtom a faragott és öntött bálványokat, megásom sírodat, mert átkozott vagy!
Bibliaolvasó Kalauz – Bodnár Máté igemagyarázata
„Jó az Úr!” (7a) Ez a három szó váratlan világosságot gyújt ebben a sötét tónusú fejezetben, amelyben Isten bosszújáról, ítéletéről, haragjáról olvashatunk. Az Úr jósága azonban nem mond ellent igazságának: Asszíriát használta a hűtlen Júda megbüntetésére, most pedig Babilon érkezik, hogy lesújtson a kegyetlenkedő Asszíriára. Nem a bűneink igazságos büntetésével van a baj ma sem, hanem azzal, ha ezt felismerve nem fordulunk Istenhez kegyelemért. Mert Őneki ma is „gondja van arra, aki hozzá menekül” (7b).
RÉ21 119 RÉ 119 • IÉ Ám 5,21–24 • Zsolt 119
Jézus Krisztus messiási küldetése | 454 | Krisztus, jóságos főpapunk
Heti zsoltárének | 18 | Ó, én Uram, ki erőt adsz
„Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.” Jn 9,39–41
39 Jézus pedig ezt mondta: Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek. 40 Meghallották ezt azok a farizeusok, akik a közelében voltak, és ezt kérdezték tőle: Talán mi is vakok vagyunk? 41 Jézus ezt mondta nekik: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(39) „Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.” (Jn 9,39–41)
A vak szombatnapi, csodálatos gyógyulásának története a következményeket tekintve kétirányú. A hatóság emberei a kételytől haladnak a teljes elutasítás felé, a vak a közönytől a látásig, az őszinte hitig jut el, amit Jézus lábához borulva vallott meg. Akkor ki itt a vak? Nem véletlenül robbant ki a vita utolsó része éppen e kérdésen. Ézsaiás próféta beszélt a vakok szemének megnyitásáról (42,7), de a süketté és vakká válásról is. Tudták ezt a farizeusok is. Amit Jézus tett, és ahogy ők kételkedtek, az messiási jel volt. A meggyógyított vak szó szerint életében először látta Jézust, de leborult és imádta őt (38). A farizeusok viszont nem tudtak mit kezdeni a helyzettel. Ők valójában sajnálatra méltók. Mi pedig, egy késői kor felvilágosultságában tetszelgő, de rendkívül sérülékeny emberek, dönthetünk. Úgy cselekszünk, mint a vak, és hódolunk Isten hatalma előtt, vagy maradunk inkább a bejáratott, távolságtartó kényelemnél. Számtalanszor megtapasztaltuk életünkben és gyülekezetünkben Krisztus testi szemnek láthatatlan, mégis nyilvánvaló jelenlétét. Válaszoljunk hívására!