„Saját kezével vigye oda az Úr tűzáldozatait” 3Móz 7,22–38
22 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 23 Mondd meg Izráel fiainak: A marhának, a juhnak és a kecskének semmiféle kövérjét ne egyétek meg! 24 Az elhullott vagy széttépett állat kövérje bármire felhasználható, de megennetek nem szabad. 25 Ki kell irtani népe közül mindenkit, aki eszik annak az állatnak a kövérjéből, amelyből tűzáldozatot mutatnak be az Úrnak: mindenkit, aki eszik belőle. 26 Vért egyáltalán ne egyetek sehol, ahol laktok: se madárét, se négylábú állatét. 27 Ki kell irtani népe közül az olyan embert, aki bármilyen vért eszik. 28 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 29 Mondd meg Izráel fiainak: Aki békeáldozatot mutat be az Úrnak, az vigyen békeáldozatából áldozati ajándékot az Úrnak. 30 Saját kezével vigye oda az Úr tűzáldozatait. A kövérjét a szegyével együtt vigye el; a szegyét azért, hogy felmutassák felmutatott áldozatul az Úr színe előtt. 31 A pap füstölögtesse el a kövérjét az oltáron, a szegye pedig legyen Ároné és a fiaié. 32 A jobb combot is adjátok békeáldozataitokból felajánlásként a papnak. 33 Annak a része legyen a jobb comb, aki Áron fiai közül bemutatja a békeáldozat vérét és kövérjét. 34 Mert a békeáldozatokból a felmutatott áldozati szegyet és a felajánlott combot elvettem Izráel fiaitól, és Áron papnak és fiainak adtam: örök rendelkezés ez Izráel fiainál. 35 Ez Áronnak és fiainak a részesedése az Úr tűzáldozataiból attól a naptól fogva, hogy az Úr papjaivá tették őket. 36 Megparancsolta az Úr, hogy ezt adják nekik Izráel fiai fölkenésük napjától kezdve. Örök rendelkezés legyen ez nekik nemzedékről nemzedékre. 37 Ez az égőáldozatnak, az ételáldozatnak és a vétekáldozatnak, a jóvátételi áldozatnak, a fölavatási áldozatnak és a békeáldozatnak a törvénye. 38 Így parancsolta az Úr Mózesnek a Sínai-hegyen akkor, amikor megparancsolta Izráel fiainak, hogy mutassák be áldozataikat az Úrnak a Sínai-pusztában.
Bibliaolvasó Kalauz – Bóna Zoltán igemagyarázata
„Saját kezével vigye oda az Úr tűzáldozatait” (30a). Szeretjük delegálni a feladatainkat. Még a hit csíráit, a gyülekezethez tartozásunk szilánkjait talán hordozzuk, de beérjük azzal, ha a „mama” megy az istentiszteletre, a mama fizeti a kis nyugdíjából az egyházfenntartói járulékot, a mama imádkozik értünk is, helyettünk is... Pedig a legszentebb dolgokat, tehát az Istenhez tartozást csak személyesen intézhetjük.
RÉ21 232 RÉ 203
Bűnbánati zsoltár | 188 | Felséges Isten, hozzád kiáltunk
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” Jn 15,1–8
1 Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. 2 Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. 3 Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. 4 Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. 5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. 6 Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad; ezeket összegyűjtik, tűzre vetik és elégetik. 7 Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. 8 Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(5) „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (Jn 15,1–8)
Milyen sokan érzik hiábavalónak az életüket. Örök körforgásnak, amelyben a szürke rutinok monotonon követik egymást nap mint nap. Nem érzik, hogy hatnának, hogy az életüknek jelentősége volna. Jézus is azt mondja: van nem cselekvés, hiábavalóság, létezik eltékozolt élet! Mégpedig az, amelyet nélküle élnek le. Nélküle az emberek közt leginkább megbecsült karrier, humánum, jó cselekedet is üres, vele azonban, az ő dicsőségére, az ő akaratából élve a legalantasabb munka is istentiszteletté válhat. Mindenki látott már lemetszett ágat. Egy ideig zöldell, de amint kifogynak belőle az éltető nedvek, elszárad és elhal. Gyümölcsöt pedig hogy is teremhetne? Gyümölcstermő, növekedő, igazi élete annak van, aki Jézusban marad. Mit jelent ez? „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek” (7). A Jézusban megmaradás eredője, ha valaki az ő szavát keresi, arra figyel és követi.
