„Hintett belőle az oltárra... Azután öntött a fölkenéshez való olajból Áron fejére...” 3Móz 8,1–13
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Fogd Áront a fiaival együtt, meg a ruhákat és a fölkenéshez való olajat, továbbá a vétekáldozati bikát, a két kost és egy kosár kovásztalan kenyeret, 3 a nép egész közösségét pedig gyűjtsd a kijelentés sátrának bejáratához! 4 Mózes úgy cselekedett, ahogyan megparancsolta neki az Úr. A közösség is odagyűlt a kijelentés sátrának a bejáratához. 5 Akkor Mózes elmondta a közösségnek, hogy mit kell tenni az Úr parancsa szerint. 6 Majd Mózes odavezette Áront és fiait, és megmosta őket vízzel. 7 Ráadta Áronra a köntöst, és felövezte az övvel, azután felöltöztette a palástba, majd ráadta az éfódot, felövezte az éfód övével, és megerősítette azt rajta. 8 Föltette rá a hósent is, a hósenbe pedig beletette az úrímot és a tummímot. 9 A fejére föltette a süveget, a süvegre pedig elöl odatette az arany homlokdíszt, a szent fejdíszt, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 10 Azután fogta Mózes a fölkenéshez való olajat, és fölkente vele a hajlékot és mindazt, ami csak benne volt. Így szentelte föl azokat. 11 Hintett belőle az oltárra is hétszer, majd megkente az oltárt és minden fölszerelését, a medencét is az állványával együtt, hogy fölszentelje azokat. 12 Azután öntött a fölkenéshez való olajból Áron fejére, és fölkente, hogy fölszentelje őt. 13 Odavezette Mózes Áron fiait is, felöltöztette őket köntöseikbe, és felövezte őket az övekkel, azután felkötötte rájuk a papi süvegeket, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.
Bibliaolvasó Kalauz – Bóna Zoltán igemagyarázata
„Hintett belőle az oltárra... Azután öntött a fölkenéshez való olajból Áron fejére...” (11a–12a). A mi egyházi gyakorlatunkban ezek a vallásos szimbólumok minimalizálódtak. De van lelkészszentelésünk, beiktatásunk, hitgyakorlatunk, ami nem történhet máshol, csak az oltár közelében. Ami szentté teszi az oltárt, a templomot, az anyaszentegyházat, ugyanaz teszi szentté annak papjait és híveit. Egy olajunk van, egy forrásunk, a mi Főpapunk, Jézus Krisztus.
RÉ21 132 RÉ 132
Könyörgés böjti időben | 469 | Vedd el Úr Isten, rólunk haragodat
„Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen.” Jn 15,9–11
9 Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben! 10 Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. 11 Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(11) „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen.” (Jn 15,9–11)
Vannak olyan klisészerű megállapítások, amelyek olyannyira elkoptatottak, hogy nem szívesen hangoztatjuk őket, még ha végeredményben valamilyen alapigazságot tartalmaznak is. Ilyen az is, hogy „minden ember boldog szeretne lenni”. A boldogság mikéntjében, megtalálásának útjában persze már változatos elképzelések vannak. Az Ige itt „teljes örömről” beszél (11). Ez Isten és ember kapcsolatának a célja és beteljesülése. A „teljes öröm”, az Ige szerinti boldogság kulcsa pedig megmaradni Isten szeretetében. Ahogyan az előző, szőlőtő képe (15,1–8) is erre utalt, Jézus továbbra is az Istenben való megmaradás fontosságára hívja fel a figyelmet. Hiszen az emberi boldogságkeresés általában hektikus. Hol ide, hol oda, hol ehhez, hol ahhoz kap az ember, hol ebben, hol abban leli kedvét, legyen szó hobbiról, szakmáról, akár társakról is. Isten is ki van téve ennek; sokan fordulnak meg nála, talán meg is érintődnek, felüdülnek, ideig-óráig felemeltetést, lelki élményeket kapnak – de aztán továbbállnak, elsodródnak, nem minden elvetett magból lesz termést hozó kalász. A mai Ige a Jézus szeretetében való megmaradásra, hűséges, alázatos és türelmes kitartásra teszi a hangsúlyt, amelynek jele, de elérése, kivívása is Isten parancsainak megtartása (10).
