„Mert hét napig tart a fölavatásotok” 3Móz 8,14–36
14 Azután odahozatta a vétekáldozati bikát, Áron és fiai pedig rátették kezüket a vétekáldozati bika fejére. 15 Miután levágta, vette Mózes a vért, és megkente ujjával az oltár szarvait körös-körül. Így mutatott be vétekáldozatot az oltárért. A többi vért pedig az oltár aljára öntötte. Így szentelte föl, engesztelést végezve érte. 16 Majd vette mindazt a kövérjét, ami a beleken volt, meg a májon levő hártyát és a két vesét a rajtuk levő kövérjével együtt, és elfüstölögtette Mózes az oltáron. 17 A bikát magát azonban – annak bőrét, húsát és ganéját – elégette a táboron kívül, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 18 Azután odahozatta az égőáldozati kost, Áron és fiai pedig rátették kezüket a kos fejére. 19 Miután levágta, Mózes körös-körül az oltárra hintette a vért. 20 Fölvágta a kost darabjaira, és elfüstölögtette Mózes a fejet, a darabokat és a hájat. 21 A belső részeket meg a lábszárakat megmosta vízben, és elfüstölögtette Mózes az egész kost az oltáron. Égőáldozat volt ez, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 22 Azután odavezette a másik kost – a fölavatásra szánt kost –, Áron és fiai pedig rátették kezüket a kos fejére. 23 Miután levágta, vett Mózes a véréből, és megkente azzal Áron jobb fülcimpáját, jobb hüvelykujját és jobb nagylábujját. 24 Odavezette Áron fiait is, és megkente Mózes a vérrel a jobb fülcimpájukat, jobb hüvelykujjukat és jobb nagylábujjukat. A többi vért ráhintette Mózes körös-körül az oltárra. 25 Akkor vette a kövérjét, a farkat és mindazt a kövérjét, ami a beleken van, a májon levő hártyát meg a két vesét a rajtuk levő kövérjével együtt, végül a jobb combot. 26 A kovásztalan kenyerek kosarából pedig, amely az Úr előtt volt, kivett egy kovásztalan lepényt és egy olajos lepényt meg egy lángost, és rárakta a kövérjére meg a jobb combra. 27 Mindezeket Áronnak és fiainak a tenyerébe tette, és ők felmutatták azokat felmutatott áldozatul az Úr színe előtt. 28 Majd kivette azokat a tenyerükből, és elfüstölögtette az oltáron az égőáldozatra téve. Fölavatási áldozat volt ez, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak. 29 Akkor fogta Mózes a szegyet, és felmutatta azt felmutatott áldozatul az Úr színe előtt. A fölavatásra szánt kosból ez Mózest illette, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 30 Azután vett Mózes a fölkenéshez való olajból meg az oltáron levő vérből, és ráhintette Áronra és ruhájára meg a vele levő fiaira és fiai ruhájára. Így szentelte föl Áront és ruháját meg a vele levő fiait és fiainak a ruháját. 31 Azután ezt mondta Mózes Áronnak és fiainak: Főzzétek meg a húst a kijelentés sátrának a bejáratánál, és ott egyétek meg azt a fölavatási áldozat kosarában levő kenyérrel együtt, ahogy megparancsoltam: Áron és fiai egyék meg azt. 32 Ami pedig megmarad a húsból és kenyérből, azt égessétek el. 33 Ne távozzatok el a kijelentés sátrának a bejáratától hét napig, addig a napig, amelyen letelnek fölavatásotok napjai. Mert hét napig tart a fölavatásotok. 34 Azt parancsolta az Úr, hogy továbbra is úgy történjék az engesztelés értetek, ahogyan ezen a napon történt. 35 Maradjatok a kijelentés sátrának a bejáratánál hét napon át, éjjel és nappal, és végezzétek tennivalótokat az Úr előtt, hogy meg ne haljatok. Mert ezt a parancsot kaptam. 36 Áron és fiai megtették mindazt, amit az Úr parancsolt Mózes által.
Bibliaolvasó Kalauz – Bóna Zoltán igemagyarázata
„Mert hét napig tart a fölavatásotok” (33c). Ugye vagyunk egy páran, akik nagyon hamar kezdjük nézni az óránkat az istentiszteleten?! Kár, hogy így van, mert az egész vasárnap arra rendeltetik, hogy a feltámadás titkában növekedjünk. Ez azt is jelenti, hogy az „egyetemes papságunkban” kell növekednünk, amihez sokszor az egész hétre szükség van – istentiszteletek, bibliaórák, bibliaolvasások, egyéni csendességek –, nemhogy hetente egy szűk óra elég lenne. Addig örüljünk, amíg az Úr türelmesebb, mint mi, és nem fárad bele a mi „fölavatásunkba”.
RÉ21 166 RÉ 67
Nagyheti ének | 485 | Jézus, világ megváltója
„Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek.” Jn 15,12–17
12 Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. 13 Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. 14 Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. 15 Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek. 16 Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 17 Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(15) „Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek.” (Jn 15,12–17)
Amikor Isten és ember egymással való kapcsolatának leírására gondolunk, leginkább az úr és a szolga, a mester és tanítvány, míg a más hívő társainkkal való kapcsolatunkra a testvér szó juthat eszünkbe. Jézus ebben a mai szakaszban első hallásra akár meglepőnek is található kifejezést használ arra a kapcsolati formára, amelyre ő bennünket magával el akar juttatni – ez pedig a barát. Jézus a barátainak mond bennünket. A barát annyival több a szolgánál, hogy a szolga nincsen beavatva ura cselekedeteinek motivációjába és szándékaiba: „a szolga nem tudja, mit tesz az ura” (15). Jézus, ahogyan már korábban, most búcsúbeszédei alkalmával is különleges, bizalmi kapcsolatba vonja tanítványait. Még ha nem értik is még meg teljesen, de feltárja jövetelének célját, az előttük álló napok megpróbáltatásait, majd diadalmas felmagasztalását. A barát annyival több a szolgánál, hogy a szolga kényszerből, szervilisen követi ura akaratát. A barát azonban önként és szívből keresi barátja szándékait, és azért igyekszik megfelelni annak, mert szereti őt, megpróbál a kedvére tenni. Azt pedig, hogy Jézus számára nem üres kifejezés a barátság, jelzi: ő mindent képes odaáldozni ezért a kapcsolatért: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” (13)
