„Bontsák le azt a házat” 3Móz 14,33–57
33 Azután így beszélt Mózeshez és Áronhoz az Úr: 34 Ha majd bementek Kánaán földjére, amelyet birtokul adok nektek, és ha poklos kiütést bocsátok valamelyik házra a birtokotokban levő földön, 35 akkor menjen el a ház tulajdonosa, és jelentse a papnak: Valami kiütésféle látszik a házamon. 36 Parancsolja meg a pap, hogy ürítsék ki a házat, mielőtt a pap odamegy megnézni a kiütést, hogy ne legyen minden tisztátalan a házban. Ezután menjen el a pap megnézni a házat. 37 Nézze meg a kiütést, és ha a ház falain zöldes vagy vöröses gödröcskék vannak, és felületük mélyebben van a falnál, 38 akkor menjen ki a pap a házból a ház bejárata elé, és zárja le a házat hét napra. 39 A hetedik napon nézze meg újból a pap, és ha továbbterjedt a kiütés a ház falain, 40 akkor parancsolja meg a pap, hogy szedjék ki a kiütéses köveket, és dobják ki azokat a városon kívülre, egy tisztátalan helyre. 41 A házat pedig kapartassa le belül körös-körül, és a lekapart vakolatot öntsék a városon kívülre, egy tisztátalan helyre. 42 Azután vegyenek másik köveket, illesszék be az előbbi kövek helyére; vegyenek másik vakolatot is, és tapasszák be azzal a házat. 43 De ha újból kiütés támad a házon azután, hogy kiszedték a köveket, lekaparták és újra betapasztották a házat, 44 akkor menjen el a pap, és ha úgy látja, hogy továbbterjedt a kiütés a házon, akkor rosszindulatú poklosság az a házon, tisztátalan. 45 Bontsák le azt a házat, és a ház köveit, faanyagát és teljes vakolatát vigyék ki a városon kívülre, egy tisztátalan helyre. 46 Aki bemegy bármikor a zárlat alatt levő házba, tisztátalan legyen estig. 47 Aki feküdt abban a házban, mossa ki a ruháját, és aki evett abban a házban, az is mossa ki a ruháját. 48 De ha a pap elmegy, és úgy látja, hogy nem terjedt tovább a kiütés a házon, miután betapasztották a házat, mondja ki a pap, hogy tiszta a ház, mert megszűnt a kiütés. 49 A ház megtisztításához vegyen két madarat, cédrusfát, bíbor fonalat és izsópot. 50 Vágja le az egyik madarat egy friss vízzel teli cserépedény fölött. 51 Azután fogja a cédrusfát, az izsópot, a bíbor fonalat és az élő madarat, mártsa bele ezeket a levágott madár vérébe és a friss vízbe, és hintse meg a házat hétszer. 52 Így tisztítsa meg a házat a vétektől a madár vérével és a friss vízzel, az élő madárral és a cédrusfával, az izsóppal és a bíbor fonállal. 53 Az élő madarat pedig eressze szabadon a városon kívül, a mezőn. Így végezzen engesztelést a házért, és azután tiszta lesz. 54 Ez a törvény vonatkozik mindenféle poklos kiütésre és ótvarra, 55 a ruha és a ház poklosságára, 56 a daganatra, varra és fehér foltra; 57 ez ad útmutatást arról, hogy mikor tiszta és mikor tisztátalan valami. Ez a poklosságra vonatkozó törvény.
Bibliaolvasó Kalauz – Vincze Árpád igemagyarázata
„Bontsák le azt a házat” (45). Isten igéje a lakhatás minőségével is foglalkozik, őt érdekli, milyen körülmények között élünk. Azt szeretné, hogy körülményeink élhetőek és egészségesek legyenek. A penészes fal látványa, a dohos szag szúróssága nem ilyen, ezt a helyzetet orvosolni kell. Kérjük Istent, láttassa meg velünk, mi az, amit életünkben és környezetünkben meg kell tisztítanunk, vagy bontásra ítélt, hogy megújult életünkkel őt dicsérjük!
RÉ21 230 RÉ 235
Nagyheti ének | 497 | Jézus, Istennek Báránya
„Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust.” Jn 17,1–5
1 Miután ezeket mondta Jézus, tekintetét az égre emelve így szólt: Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, 2 mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon. 3 Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust. 4 Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem: 5 és most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(3) „Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust.” (Jn 17,1–5)
Jézus miután befejezte tanítványokhoz intézett búcsúbeszédét, tekintetét az égre emeli és imádságba kezd. Imádságában azonban ismét tanítványai kerülnek elő, főképpen értük jár közbe, és mivel a népért való esedezés, közbenjárás hagyományosan a papok feladata volt, ezért nevezzük ezt az imádságot Jézus főpapi imájának. Ez a kezdeti rész Jézus önkijelentése, bemutatkozása is. Az, hogy Istent Atyaként szólítja meg, mutatja a vele való bizalmas, közeli viszonyát, egyszersmind a vele való egyenrangúságát, egységét is (5). Kijelenti, hogy az Atya neki adta az afeletti hatalmat, hogy követőinek örök életet adhasson. Végül az örök élet mibenlétét is körülírja: az örök élet Isten megismerése. Lényeges, hogy itt a megismerésre használt szó (ginoszkó) nem pusztán intellektuális, tanulható megismerésre vonatkozik, ahogyan leginkább értjük, hanem a másikkal való életközösségre. Ezen a ponton még akár azt is idézhetjük, hogy az Ószövetség a legbensőségesebb házastársi viszonyt fejezi ki az ismerni szóval. Az örök élet – és így válik kézenfekvővé az, hogy már ebben a földi életben elkezdődhet – Istennel kapcsolatot kereső, őrá figyelő, neki engedelmeskedő, kívánó élet.
