előző nap következő nap

„...évenként egyszer végezzenek engesztelést Izráel fiaiért minden vétkük miatt” 3Móz 16

1 Áron két fiának a halála után, akik meghaltak, mert az Úr elé mertek lépni, beszélt az Úr Mózeshez. 2 Ezt mondta az Úr Mózesnek: Mondd meg a testvérednek, Áronnak, hogy a szentélyben ne menjen be akármikor a kárpiton belülre, a ládán levő fedél elé, hogy meg ne haljon, mert a fedél fölött jelenek meg felhőben. 3 Úgy menjen be Áron a szentélybe, hogy vigyen egy bikát vétekáldozatul, egy kost pedig égőáldozatul. 4 Öltözzék gyolcsból készült szent köntösbe, gyolcsnadrág legyen rajta, gyolcsövvel övezze magát körül, gyolcssüveget tegyen a fejére. Szent ruhák ezek: mosakodjék meg azért vízben, és úgy öltse fel őket. 5 Izráel fiainak a közösségétől pedig vegyen két kecskebakot vétekáldozatul és egy kost égőáldozatul. 6 Mutassa be Áron a bikát mint a maga vétekáldozatát, és szerezzen engesztelést magáért és háza népéért. 7 Azután fogja a két kecskebakot, állítsa azokat az Úr elé a kijelentés sátrának a bejáratánál, 8 és vessen sorsot Áron a két bakra: az egyiket sorsolja ki az Úrnak, a másikat Azázélnek. 9 Vezesse oda Áron azt a bakot, amely a sorsvetésben az Úrnak jutott, és készítse azt el vétekáldozatul. 10 Azt a bakot pedig, amely a sorsvetésben Azázélnek jutott, állítsák élve az Úr elé, hogy engesztelést végezzen vele, és elküldje Azázélnek a pusztába. 11 Áron tehát mutassa be a bikát mint a maga vétekáldozatát, és szerezzen engesztelést magáért és háza népéért. Vágja le Áron a bikát mint a maga vétekáldozatát. 12 Rakja tele a szenesserpenyőt izzó parázzsal az Úr előtt levő oltárról, és két tele marok porrá tört, jó illatú füstölőszerrel együtt vigye be a kárpiton belülre. 13 Tegye a jó illatú füstölőszert a tűzre az Úr színe előtt, hogy beborítsa az illatáldozat felhője a födelet, amely a Bizonyság fölött van, és akkor nem hal meg. 14 Azután vegyen a bika véréből, és hintse ujjával a fedél elülső, keleti részére, a fedél elé pedig hétszer hintsen ujjával a vérből. 15 Ezután vágja le a bakot mint a nép vétekáldozatát, vigye be a vérét a kárpiton belülre, és úgy cselekedjék ezzel a vérrel, ahogyan a bika vérével cselekedett: hintse a fedélre és a fedél elé. 16 Így végezzen engesztelést a szentélyért, Izráel fiainak a tisztátalansága miatt és minden vétkes hitszegése miatt. Így cselekedjék a kijelentés sátráért is, amely köztük, tisztátalanok között van. 17 Amikor bemegy a szentélybe, hogy engesztelést szerezzen, senki más ne legyen a kijelentés sátrában, egészen addig, amíg ki nem jön. Így szerezzen engesztelést magáért, háza népéért és Izráel egész gyülekezetéért. 18 Azután jöjjön ki az oltárhoz, amely az Úr színe előtt áll, és végezzen azért is engesztelést: vegyen a bika véréből meg a bak véréből, és kenje meg körös-körül az oltár szarvait, 19 és hintsen rá az ujjával hétszer a vérből. Így tisztítsa és szentelje meg azt Izráel fiainak a tisztátalansága miatt. 20 Ha elvégezte az engesztelést a szentélyért, a kijelentés sátráért és az oltárért, vezesse oda az élő bakot. 21 Tegye rá Áron mindkét kezét az élő bak fejére, és vallja meg fölötte Izráel fiainak minden bűnét és minden vétkes hitszegését. Helyezze azokat a bak fejére, azután küldje el egy arra kijelölt emberrel a pusztába, 22 hadd vigye magával a bak minden bűnüket egy kietlen vidékre. Az az ember pedig hajtsa ki a bakot a pusztába. 23 Azután menjen be Áron a kijelentés sátrába, vesse le a gyolcsruhákat, amelyeket magára öltött, amikor bement a szentélybe, és rakja le ott azokat. 24 Mosakodjék meg vízben, szent helyen, és öltözzék fel a saját ruháiba. Majd menjen ki, és készítse el a maga égőáldozatát meg a nép égőáldozatát, és szerezzen engesztelést magáért és a népért. 25 A vétekáldozat kövérjét is füstölögtesse el az oltáron. 26 Aki pedig kihajtotta az Azázélnek szánt bakot, mossa ki ruháját, mosakodjék meg vízben, azután bemehet a táborba. 27 A vétekáldozati bikát és a vétekáldozati bakot, amelyeknek a vérét a szentélybe vitték, hogy engesztelést szerezzenek vele, vigyék ki a táboron kívülre, és égessék el bőrüket, húsukat és ganéjukat. 28 Aki elégeti ezeket, mossa ki a ruháját, mosakodjék meg vízben, és utána bemehet a táborba. 29 Örök rendelkezés legyen ez nektek: a hetedik hónap tizedik napján tartsatok böjtöt, és ne végezzetek semmiféle munkát, sem az, aki közületek való, sem a közöttetek tartózkodó jövevény. 30 Mert ezen a napon végeznek engesztelést értetek, hogy megtisztítsanak benneteket, és megtisztultok minden vétketektől az Úr színe előtt. 31 A teljes nyugalom napja legyen ez nálatok, amikor böjtöt is tartsatok. Örök rendelkezés ez. 32 Így végezzen engesztelést az a pap is, akit majd apja után kennek fel és avatnak fel pappá; öltse ehhez a gyolcsruhákat, a szent ruhákat magára. 33 Végezzen engesztelést a szentek szentjéért; a kijelentés sátráért és az oltárért is végezzen engesztelést. A papokért és a gyülekezet egész népéért is végezzen engesztelést. 34 Örök rendelkezés legyen ez nektek: évenként egyszer végezzenek engesztelést Izráel fiaiért minden vétkük miatt. És Áron úgy cselekedett, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.

Bibliaolvasó Kalauz – Vincze Árpád igemagyarázata

„...évenként egyszer végezzenek engesztelést Izráel fiaiért minden vétkük miatt” (34). Elég évente egyszer? Nem kellene inkább naponta? Ki állhat meg és milyen gyakran Isten előtt? Ha Krisztusra nézünk, ő főpapunkként bemutatta engesztelőáldozatát a kereszten. Ez egyszer s mindenkorra elég nekünk, hogy Istenünk színe elé álljunk – bármikor! Holnap virágvasárnap, Jézus jeruzsálemi bevonulásának ünnepe. Fogadjuk a királyt, aki országába hív, hogy Atyjának örököseiként mindenkor vele ünnepeljünk.

RÉ21 481 RÉ 330

Zsoltár vasárnapra | 96 | Énekeljetek, minden népek

„Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam…” Jn 17,20–23

20 De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; 21 hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. 22 Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: 23 én őbennük és te énbennem, hogy teljesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.

Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata

(22) „Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam…” (Jn 17,20–23)

„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1,14) – hangzanak János evangéliumának jól ismert, kezdeti sorai. Jézus Krisztus földre születésével Isten dicsősége jelent meg a világban. Isten dicsősége tekintélyes és súlyos fogalom az Ószövetségben. Isten jelenlétének, kijelentésének, mindenható hatalmának, de az emberhez való kegyelmes és megkímélő odafordulásának is a kifejeződése (2Móz 16,7–10; 24,16-18). Micsoda felmagasztalása Jézus követőinek, hogy azt az isteni dicsőséget, amelyet Jézus képviselt a világban, követőire ruházza át. Felhatalmazza őket, hogy Isten jelenlétének, kijelentésének, Isten hatalma, kegyelme, üdvözítő ereje világi megnyilvánulásának képviselői legyenek a világban. Jó kezekbe lett ez a dicsőség letéve? Ismerve képességeinket, emberi gyengeségeinket, joggal kételkedhetnénk benne, de Isten akarata szerint igen. A mennyei Atya, aki Jézusban jónak látta törékeny emberi testben, kiszolgáltatva meglátogatni népét, Isten országának ügyét is esendő emberi kezekbe – a mi kezünkbe is – helyezi. Ismerjük fel ennek kivételezettségét, vállaljuk magunkra ennek felelősségét, legyünk Isten velünk valóságának követei, képviselői – nap mint nap.

Március 23