„...a vér a benne levő lélek által szerez engesztelést” 3Móz 17
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Szólj Áronhoz és fiaihoz meg Izráel összes fiához, és mondd meg nekik: Ezt parancsolta az Úr: 3 Ha Izráel házából valaki marhát, juhot vagy kecskét vág: akár a táborban, akár a táboron kívül vágja le, 4 és nem viszi oda a kijelentés sátrának a bejáratához, hogy áldozatként bemutassa az Úrnak az Úr hajléka előtt, akkor úgy tekintsék azt az embert, mint akit vér terhel: vért ontott, ki kell irtani tehát az ilyen embert népe közül. 5 Vigyék el azért Izráel fiai véresáldozataikat, amelyeket eddig a mezőn mutattak be, vigyék el az Úrnak a kijelentés sátrának a bejáratához, a paphoz, és ott vágják le azokat békeáldozatként az Úrnak. 6 A vért hintse a pap az Úr oltárára a kijelentés sátrának a bejáratánál, a kövérjét pedig füstölögtesse el kedves illatul az Úrnak. 7 Ne áldozzák ezután véresáldozataikat a gonosz szellemeknek, akikkel paráználkodnak. Örök rendelkezés legyen ez nekik nemzedékről nemzedékre. 8 Mondd meg nekik: Ha Izráel házából vagy a köztük tartózkodó jövevények közül valaki égőáldozatot vagy véresáldozatot akar bemutatni, 9 és nem viszi oda a kijelentés sátrának a bejáratához, hogy az Úrnak készítsék el, az ilyen embert ki kell irtani népe közül. 10 Ha Izráel házából vagy a köztük tartózkodó jövevények közül valaki bármilyen vért eszik, ellene fordulok annak az embernek, aki vért evett, és kiirtom népe közül. 11 Mert a test lelke a vérben van, és én az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelést szerezzen értetek. Mert a vér a benne levő lélek által szerez engesztelést. 12 Ezért mondtam Izráel fiainak: Senki se egyék vért közületek, a köztetek tartózkodó jövevény se egyék vért. 13 Ha valaki Izráel fiai közül vagy a köztük tartózkodó jövevények közül vadászat közben vadat vagy madarat zsákmányol, amelyet meg szabad enni, folyassa ki a vérét, és takarja be azt porral. 14 Mert minden test lelke a vére a lélekkel együtt. Ezért mondtam Izráel fiainak: Semmiféle testnek a vérét ne egyétek meg, mert minden testnek a lelke a vére. Ki kell irtani mindenkit, aki megeszi. 15 Ha pedig valaki elhullott vagy széttépett állatot eszik, akár közületek való, akár jövevény, mossa ki ruháját, mosakodjék meg vízben, de legyen tisztátalan estig, azután tiszta lesz. 16 De ha nem mossa ki, és nem mosakodik meg, akkor bűnhődnie kell.
Bibliaolvasó Kalauz – Literáty Zoltán igemagyarázata
Az Úr hajléka a kijelentés sátra volt a pusztai vándorlás ideje alatt. Később az Úr hajléka Salamon idejében kőből épült templom lett, ami egy újjáépítést követően Jézus idejében is állt. Az Úr hajléka az Úr mindenkori népe számára azt jelenti: az Úr népe között lakik. Virágvasárnap Jézus az Úr hajlékát imádság házának nevezi, mert az Úr azok között van jelen, akik őt igazságban és lélekben imádják. Tisztítsuk meg a szívünket a bűnbánat által és vigyünk az Úrnak tiszta hálaáldozatot, ahogy azt Ő már Mózestől is kérte a pusztai vándorlás alatt.
RÉ21 482 RÉ 331 • IÉ Fil 2,5–11 • Zsolt 36
Virágvasárnapi himnusz | 481 | Örvendezzen már e világ
Heti zsoltárének | 34 | Mindenkoron áldom az Urat
„… és ők is felismerték, hogy te küldtél el engem.” Jn 17,24–26
24 Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt. 25 Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél el engem. 26 És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(25) „… és ők is felismerték, hogy te küldtél el engem.” (Jn 17,24–26)
Nem a virágvasárnap konkrét eseményeit írja le a mai Ige – annak beszámolója különösen is szűkszavú János evangéliumában (Jn 12,12–19), mégis a mai ünnepnapra illő Ige ez, amennyiben Jézussal kapcsolatos különféle viszonyulásokat mutat be. Szól olyanokról, akik felismerték Jézusban Isten küldöttét: „ők is felismerték, hogy te küldtél el engem” (25). Erről szólt a virágvasárnap is. Akiknek adatott, főképpen a kicsinyeknek, egyszerűeknek, gyermekeknek, tiszta szívűeknek, azok már azon a ponton megláthatták a szamárháton ügető Jézusban Isten küldöttét, megkaphatták azt az örömöt, amely a Istennel való találkozást megtapasztaló ember öröme: „Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, Izráel Királya!” (Jn 12,13) A világ, a maga igaztalanságával, Istentől való eltávolodottságával nem lehetett képes az „Igazságos Atyát” megismerni. Ezért Isten alkalmazkodva a mi felfogóképességünkhoz, Jézusban emberi nyelven mondta el, kicsoda ő, és mit akar az emberekkel (25). Jézus megismertette velünk Isten „nevét”. A név a Bibliában egy személy legfőbb jellegzetességét, igazi valóját jelzi. Jézus megismertette velünk Isten igaz valóját, azt, ami ő, és az: „a szeretet, amellyel engem szerettél” (26).
