„De ha a pap pénzen vásárol meg /.../ tulajdonául” 3Móz 22,1–16
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Mondd meg Áronnak és fiainak, hogy vigyázva bánjanak Izráel fiainak szent adományaival. Meg ne gyalázzák szent nevemet azokkal, amiket ők nekem szentelnek. Én vagyok az Úr! 3 Mondd nekik: Ha bárki a ti utódaitok közül, bármely nemzedéketekből akkor közelít a szent adományokhoz, amelyeket Izráel fiai az Úrnak szentelnek, amikor éppen tisztátalan, azt az embert ki kell irtani előlem. Én vagyok az Úr! 4 Ha valaki Áron utódai közül poklos vagy folyásos, nem ehet a szent adományokból, amíg meg nem tisztul. Ha pedig valaki hozzáér egy halott által tisztátalanná lett dologhoz, vagy ha valakinek magömlése volt, 5 vagy megérint valamilyen kisebb állatot, és tisztátalanná lesz, vagy bármilyen tisztátalanságban levő embert, és úgy lesz tisztátalanná, 6 az az ember, aki effélét érint, tisztátalan lesz estig: nem ehet hát a szent adományokból. Mosakodjék meg előbb vízben, 7 és naplemente után tiszta lesz, azután ehet a szent adományokból, mert az ő eledele az. 8 Döglött vagy széttépett állatot nem ehet, mert tisztátalan lesz általa. Én vagyok az Úr! 9 Így tartsák meg, amit elrendeltem, hogy vétekkel ne terheljék magukat, és meg ne haljanak amiatt, hogy meggyalázzák azokat. Én, az Úr vagyok a megszentelőjük! 10 Egy idegen ember sem ehet szent ételt, a papnál levő betelepült vagy napszámos sem ehet szent ételt. 11 De ha a pap pénzen vásárol meg valakit tulajdonául, az ehet belőle. A házánál született szolgák is ehetnek eledeléből. 12 Ha a pap leánya idegen férfi felesége lesz, nem ehet a szent áldozati felajánlásokból. 13 De ha a pap leánya özvegyen maradt, vagy elbocsátották, gyermeke pedig nincs, és visszatér apja házába, akkor éppúgy ehet az apja eledeléből, mint leány korában. De egyetlen idegen sem ehet belőle. 14 Ha valaki nem szándékosan eszik szent ételt, az adja meg a papnak a szent ételt, de tegye még hozzá az egyötödét. 15 Ne gyalázzák meg Izráel fiainak szent adományait, amelyeket felajánlanak az Úrnak, 16 és ne terheljék meg súlyos bűnnel őket azáltal, hogy esznek szent adományaikból. Mert én, az Úr vagyok a megszentelőjük.
Bibliaolvasó Kalauz – Literáty Zoltán igemagyarázata
Akit „a pap pénzen vásárol meg... tulajdonául”, azaz akit megváltanak, az már részesedhet a „szent ételből”. Minket a hibátlan főpap, Jézus Krisztus saját vérével váltott meg, hogy az Ő tulajdona legyünk és így részesedhessünk a szent életben.
RÉ21 490 RÉ 340 • IÉ Mt 27,33–54 • Zsolt 22
A Megváltó hét szava | 491 | Paradicsomnak te szép élő fája
„A zsidók közül sokan olvasták ezt a feliratot…” Jn 19,16b–30
16b Átvették tehát Jézust, 17 ő pedig maga vitte a keresztet, és kiért az úgynevezett Koponya-helyhez, amelyet héberül Golgotának neveznek. 18 Ott megfeszítették őt, és vele másik kettőt, jobbról és balról, középen pedig Jézust. 19 Pilátus feliratot is készíttetett, és rátétette a keresztre. Ez volt ráírva: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. 20 A zsidók közül sokan olvasták ezt a feliratot, amely héberül, latinul és görögül volt írva, ugyanis közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust. 21 A zsidók főpapjai akkor szóltak Pilátusnak: Ne azt írd: A zsidók királya, hanem ahogyan ő mondta: A zsidók királya vagyok. 22 Pilátus így válaszolt: Amit megírtam, megírtam. 23 A katonák pedig, amikor megfeszítették Jézust, fogták felsőruháit, elosztották négy részre, mindegyik katonának egy részt. Fogták köntösét is, amely varratlan volt, felülről végig egybeszőve. 24 Ezt mondták egymásnak: Ezt ne szakítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen! Így teljesedett be az Írás: „Elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek.” Ezt tették a katonák. 25 Jézus keresztjénél ott állt anyja és anyjának nővére, Mária, Klópás felesége, valamint a magdalai Mária. 26 Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és az a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad! 27 Azután így szólt a tanítványhoz: Íme, a te anyád! És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány. 28 Jézus ezek után tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: Szomjazom. 29 Volt ott egy ecettel tele edény. Egy szivacsot ecettel megtöltve izsópra tűztek, és odatartották a szájához. 30 Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: Elvégeztetett! És fejét lehajtva, kilehelte lelkét.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(20) „A zsidók közül sokan olvasták ezt a feliratot…” (Jn 19,16b–30)
János a többi evangélistánál nagyobb jelentőséget tulajdonít a Jézus keresztjére helyezett feliratnak. Ha nem is a római jog előírása, mégis a rómaiak bürokratikus hajlama és rendezettségre való igénye alapján a kivégzettek keresztjeire nemegyszer kis táblát, „titulust” helyeztek, azzal, milyen „címen” ítélték halálra a kivégzettet. Pilátus Jézusnak háromnyelvű – héber, latin és görög – titulust készített. Rajta az ítélet jogcíme egyben tisztséget is jelölt: „A názáreti Jézus, a zsidók királya”. János evangélista szerint Pilátus valamiféle elégtétel gyanánt is íratta ezt a szöveget a táblára. Joggal sejthette, a „nem királyunk van, hanem császárunk!” (15) szólamát hangoztató főpapokat zavarni fogja. De a papokat azért is zavarhatta a felirat, mert mint János kiemeli, az emberek közül sokan olvashatták el azt. Ezzel Pilátus akaratán és tudtán kívül egyfajta isteni üzenetet közvetített mások számára, esélyt adott arra, hogy azt lássák, olvassák, és esetleg elgondolkozzanak a tartalmáról: miért kellett Jézusnak kínhalált szenvednie, valóban mégis valamifajta királya ő a népének? Milyen talányosak Isten útjai az emberekhez (Róm 11,33). Isten még az istentelen helytartó rosszmájú szándékát is fel tudja használni a maga céljaira. Semmi sem állhat az útjába, hogy üzenetét eljuttassa azokhoz, akikhez akarja! (Ézs 55,11)
