„Így ünnepeljétek meg ezt az Úr ünnepeként...” 3Móz 23,26–44
26 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 27 Ugyanennek a hetedik hónapnak a tizedike az engesztelés napja. Tartsatok szent összejövetelt, tartóztassátok meg magatokat, és mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. 28 Ne végezzetek ezen a napon semmiféle munkát, mert az engesztelés napja ez, hogy engesztelést végezzenek értetek Isteneteknek, az Úrnak színe előtt. 29 Ha pedig valaki nem tartóztatja meg magát ezen a napon, azt ki kell irtani népe közül. 30 És ha valaki bármiféle munkát végez ezen a napon, azt az embert kipusztítom népe közül. 31 Ne végezzetek semmiféle munkát akkor. Örök rendelkezés legyen ez mindenütt, ahol laktok, nemzedékről nemzedékre. 32 A teljes nyugalom napja legyen ez nektek, tartóztassátok meg magatokat. A hónap kilencedikének estéjén, ettől az estétől a következőig pihenjetek nyugalmatok napján. 33 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 34 Mondd meg Izráel fiainak: Ugyanennek a hetedik hónapnak a tizenötödik napján kezdődjék az Úrnak a hét napig tartó lombsátrak ünnepe. 35 Az első napon tartsatok szent összejövetelt, ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát. 36 Hét napon át mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. A nyolcadik napon tartsatok szent összejövetelt, és mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. Ünnepnap ez, ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát. 37 Ezek az Úr meghatározott ünnepei, amelyeken szent összejövetelt kell egybehívnotok. Mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak: égőáldozatot, ételáldozatot, véresáldozatot és italáldozatot, mindegyik napon annak rendje szerint, 38 az Úr nyugalomnapjain kívül, és az egyéb adományaitokon: az összes fogadalmi és önkéntes áldozataitokon kívül, amelyeket az Úrnak adtok. 39 A hetedik hónap tizenötödik napjától kezdve pedig, amikor begyűjtitek a föld termését, hét napon át ünnepeljétek az Úr ünnepét. Az első nap is legyen pihenőnap, és a nyolcadik nap is legyen pihenőnap. 40 Vegyetek magatoknak az első napon nemes fákról való gyümölcsöt, pálmaágakat, sűrű lombú faágakat és fűzfagallyakat, és örvendezzetek hét napon át Istenetek, az Úr előtt. 41 Így ünnepeljétek meg ezt az Úr ünnepeként minden esztendőben hét napon át. Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre. A hetedik hónapban ünnepeljétek ezt. 42 Lombsátrakban lakjatok hét napig, lombsátrakban lakjék az országban minden izráeli. 43 Hadd tudják meg nálatok az eljövendő nemzedékek, hogy sátrakban adtam lakást Izráel fiainak, amikor kihoztam őket Egyiptomból. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek. 44 Mózes pedig elmondta Izráel fiainak, hogy melyek az Úr ünnepei.
Bibliaolvasó Kalauz – Gerecsei Zsolt igemagyarázata
„Így ünnepeljétek meg ezt az Úr ünnepeként...” (4). Az engesztelési ünnep jobban ismert cselekménye: a főpap vérrel meghinti a Szent Ládát (3Móz 16). A lombsátrak ünnepének történeti háttere a pusztai vándorlás. Ma előttünk áll a Főpap, Krisztus engesztelő áldozatának drámája is. Elég-e látnom, mit cselekszik a főpap? Közönség vagy közösség vagyunk? A gyülekezet tennivalói: közösség, nyugalom, önmegtartóztatás, áldozat.
RÉ21 512 RÉ 352 • IÉ 1Kor 15,50–58 • Zsolt 118
Húsvéti himnusz | 502 | E világnak fényessége
„Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt.” Jn 20,1–10
1 A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől. 2 Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették. 3 Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz. 4 Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek ért a sírhoz. 5 Behajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de nem ment be. 6 Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, 7 és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. 8 Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt. 9 Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül. 10 A tanítványok ezután hazamentek.
Az Ige mellett – Kun Mária igemagyarázata
(8) „Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt.” (Jn 20,1–10)
Mi történik Jézus sírjánál? Mária Magdolna nem azt látja a sírnál, amit várt, nem tudja, mitévő legyen, fut a tanítványokhoz. Nem kap a kérdésére feleletet. Odasiet a tanítványokhoz, de azok csak vele (vagy őt leelőzve) tudnak futni, hiszen maguk sem értik, mi történt. Rohanó világban élünk, tele gonddal, bajjal, és olyan gyakran szaladunk ide-oda, keresve a megoldást, a gyógyulást. Nem rossz helyre rohanunk-e sokszor? Félünk a magánytól, de a testvérnél sem találjuk meg azt a megnyugvást, amelyet keresünk. Két tanítvány a hír hallatára fut. Nem egyforma sebességgel. Együtt indulnak, de nem egyszerre érnek oda, s amit látnak, az sem ugyanazt ébreszti bennük. Nem vagyunk egyformák, van, akinek kevesebb, másnak több ismeret szükséges ahhoz, hogy higgyen, s változás következzen be az életében. Bár a szeretett tanítvány lát és hisz, hitét ekkor még nem osztja meg. Nem vagyunk-e mi is ilyen magányos keresztyének? Mária Magdaléna elsorolja nekik, mit tapasztalt a sírnál, de mintha figyelmen kívül hagynák, hazatérnek. Mintha ott sem volna. Hazamennek. A húsvét elmúltával egyszerűen csak visszatérünk a megszokott hétköznapokba? Hitre jutásunknak van-e látható következménye? Vagy csak végezzük a feladatainkat, egyik helyről megyünk a másikra, s megtartjuk magunkban érzéseinket, gondolatainkat, vagy megosztjuk a másikkal, erősítve ezzel egymás hitét?
