„Ezek az Úr ünnepei” 3Móz 23,1–25
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ezek az Úr ünnepei, amelyeken szent összejövetelt kell egybehívnotok. Ezek az én ünnepeim: 3 Hat napon át végezzétek munkátokat, de a hetedik napon teljes nyugalom legyen szent összejövetellel. Semmiféle munkát ne végezzetek; az Úrtól rendelt pihenőnap legyen az mindenütt, ahol laktok. 4 Ezek az Úr ünnepnapjai, a szent összejövetelek, amelyeket a megszabott idejükben egybe kell hívnotok: 5 Az első hónapban, a hónap tizennegyedikén estefelé van az Úr páskája. 6 Ennek a hónapnak a tizenötödik napja pedig az Úr kovásztalan kenyereinek ünnepe. Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek. 7 Az első napon tartsatok szent összejövetelt. Ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát. 8 Hét napon át mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. A hetedik napon tartsatok szent összejövetelt, ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát. 9 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 10 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha bementek arra a földre, amelyet nektek adok, és learatjátok annak termését, vigyétek el aratásotok első kévéjét a paphoz. 11 Az mutassa fel a kévét az Úr előtt azért, hogy ő kedvesen fogadja tőletek. A szombat után következő napon mutassa fel azt a pap. 12 A kéve felmutatásának a napján készítsetek egy hibátlan, egyéves bárányt égőáldozatul az Úrnak, 13 a hozzá tartozó ételáldozatul pedig kéttized véka finomlisztet olajjal gyúrva. Kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak. A hozzá tartozó italáldozatul egynegyed hín bort adjatok. 14 Kenyeret, pörkölt vagy zsenge gabonaszemeket ne egyetek egészen addig a napig, amíg el nem viszitek Isteneteknek az őt megillető áldozatot. Örök rendelkezés legyen ez nektek mindenütt, ahol laktok, nemzedékről nemzedékre. 15 Számoljatok a szombatra következő naptól, tehát attól a naptól, amelyen elviszitek a felmutatásra szánt kévét, hét teljes hetet. 16 Ötven napot számoljatok a hetedik szombat utáni napig. Akkor mutassatok be új ételáldozatot az Úrnak. 17 Hozzatok lakóhelyetekről két kenyeret felmutatott áldozatul: kéttized véka finomlisztből készüljenek, kovásszal sütve, az első termésből való áldozatul az Úrnak. 18 A kenyéren kívül mutassatok be hét hibátlan, egyéves bárányt, egy bikaborjút meg két kost. Legyenek ezek az Úr égőáldozatai a hozzájuk tartozó étel- és italáldozattal együtt. Kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak. 19 Készítsetek el egy kecskebakot is vétekáldozatul, két egyéves bárányt pedig békeáldozatul. 20 A pap mutassa fel azokat az első termésből készült kenyér fölött felmutatott áldozatul az Úr színe előtt a két báránnyal együtt. Az Úrnak szentelt adományok ezek, legyenek a papé. 21 Hívjatok össze ugyanerre a napra szent összejövetelt, ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát. Örök rendelkezés legyen ez nektek mindenütt, ahol laktok, nemzedékről nemzedékre! 22 Amikor földetek termését learatjátok, ne arassátok le egészen a mező széléig, és ami aratás közben elhullott, azt ne szedjétek föl. Hagyd ott azokat a nincsteleneknek és a jövevénynek. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek. 23 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 24 Mondd meg Izráel fiainak: A hetedik hónapban, a hónap elsején tartsatok pihenőnapot, szent összejövetelt emlékeztető kürtzengéssel. 25 Ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát, hanem mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak.
Bibliaolvasó Kalauz – Gerecsei Zsolt igemagyarázata
„Ezek az Úr ünnepei” (2), amelyeknek idejét, rendjét, tartalmát Isten adja nekünk. A nyugalom napja a teremtés betetőzése (2Móz 20,11), és a szabadulás öröme (5Móz 5,15): szombat (sabbat) és páska. Ma: húsvét és vasárnap. A Feltámadott dicsőséges győzelme, a vele való találkozás napja. Ez minden vasárnapra igaz. Tudunk-e úgy ünnepelni mindenkor, hogy az a Feltámadottal való találkozás?
RÉ21 503 RÉ 185 • IÉ 1Sám 2,1–8a • Zsolt 46
Húsvéti ének | 511 | Mind jöjjetek, örvendjetek
Heti zsoltárének | 116 | Szeretem és áldom az Úr Istent
„Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment Jézushoz…” Jn 19,38–42
38 Ezután az arimátiai József, aki Jézus tanítványa volt – de csak titokban, mert félt a zsidóktól –, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus holttestét. Pilátus megengedte neki. Elment tehát, és levette Jézus holttestét. 39 Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment Jézushoz, és mirhából és aloéból készült olajat hozott, mintegy száz fontnyit. 40 Fogták tehát Jézus holttestét, és leplekbe takarták az illatszerekkel együtt, ahogyan a zsidóknál szokás temetni. 41 Azon a helyen, ahol Jézust megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek. 42 Mivel közel volt a sír, a zsidók ünnepi előkészülete miatt ott helyezték el Jézust.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(39) „Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment Jézushoz…” (Jn 19,38–42)
Még nem is érkezett el Jézus feltámadásának órája, de kereszthalála már maga választópont. Megmozgat olyanokat, akik eddig csak távolabbról figyelték őt, ízlelgették tanítását, de csak szenvedését és áldozatát látva fogadták el igazságát. Ilyen Nikodémus is. „Először éjszaka ment Jézushoz” (39), mert magas vezetői pozíciója miatt nem akart együtt mutatkozni az ellentmondásos megítélésű rabbival. Amit akkor Jézus az ember Lélek által való újjászületésének szükségességéről (Jn 3,7) mondott neki, elkezdett érlelődni szívében. Erről tanúskodik, hogy amikor a nagytanácsban előkerül Jézus elítélésének kérdése, ha burkoltan és áttételesen is, de felszólal mellette (Jn 7,50–51). Itt viszont már nem rejtőzködik tovább. A gyászolók lelkiismeret-furdalását mutatja a sok koszorú – Nikodémus is halálában halmozza el Jézust nagy vagyont érő, drága kenetekkel. Mindez azonban mutatja sajnálatát, megbecsülését – s ami a legfontosabb, kiállását mellette: már ő is Jézusé. Vannak hirtelen megtérések, de előfordul az is, hogy valakit lépésről lépésre avat magáévá az Úr. Nekünk pedig a reményteljes várás marad: „aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára” (Fil 1,6).
