előző nap következő nap

„...enyém a föld...” 3Móz 25,1–34

1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr a Sínai-hegyen: 2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, amelyet nektek adok, legyen nyugalma a földnek is az Úr nyugalomnapjához hasonlóan. 3 Hat éven át vesd be meződet, és hat éven át mesd meg szőlődet, és takarítsd be azok termését. 4 De a hetedik esztendőben legyen teljes nyugalma a földnek, az Úr nyugalomnapjához hasonlóan. Meződet ne vesd be, és szőlődet ne mesd meg. 5 Ami az aratás után kihajtott, azt ne arasd le, és metszetlen szőlőd fürtjeit ne szedd le. A nyugalom esztendeje legyen ez a föld számára. 6 De ami egyebet a föld a nyugalma idején terem, legyen a táplálékotok: neked, szolgádnak és szolgálóleányodnak, a nálad tartózkodó napszámosnak és idegennek 7 meg jószágodnak és a földeden élő vadállatoknak; minden, amit terem, legyen az eledeletek. 8 Számolj azután hét nyugalomévet, azaz hétszer hét esztendőt, úgyhogy a hét nyugalomév ideje negyvenkilenc esztendő legyen. 9 Akkor fúvasd meg a harsogó kürtöt a hetedik hónap tizedikén, az engesztelés napján fúvasd meg a kürtöt országszerte. 10 Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek felszabadulást az ország minden lakosának. Legyen az nektek örömünnep: hadd jusson hozzá újra mindenki a birtokához, és hadd térjen vissza mindenki a nemzetségéhez. 11 Örömünnep legyen számotokra az ötvenedik esztendő! Ne vessetek és ne arassátok le, ami az aratás után kihajtott; a metszetlen szőlőt ne szüreteljétek le! 12 Mert örömünnep az, tartsátok szentnek. A mezőről egyétek annak termését. 13 Az örömnek ebben az esztendejében jusson hozzá újra mindenki a birtokához. 14 Ha eladsz honfitársadnak valamit, vagy vásárolsz valamit honfitársadtól, ne csapjátok be egymást! 15 Az örömünnep évét követő esztendők száma szerint vásárolj honfitársadtól, az pedig a termő esztendők száma szerint adjon el neked. 16 Ha több esztendő van hátra, többet fizess érte, ha kevesebb van hátra, kevesebbet fizess, hiszen az évek számának megfelelő termést adja el neked. 17 Ne csapjátok be honfitársatokat! Féld Istenedet! Én, az Úr vagyok a ti Istenetek. 18 Teljesítsétek rendelkezéseimet, tartsátok be törvényeimet, és teljesítsétek azokat! Akkor biztonságban lakhattok azon a földön, 19 a föld pedig megadja gyümölcsét, ehettek jóllakásig, és biztonságban lakhattok rajta. 20 Ha pedig azt kérdeznétek: Mit eszünk a hetedik esztendőben, ha nem vetünk, és a termésünket nem takarítjuk be? 21 Én majd rátok árasztom áldásomat a hatodik esztendőben, és három esztendőre való fog teremni. 22 Amikor a nyolcadik esztendőben vetni fogtok, még a régi termésből ehettek egészen a kilencedik évig, amíg beérik annak a termése, a régiből ehettek majd. 23 A földet senki se adja el véglegesen, mert enyém a föld, ti csupán jövevények és betelepültek vagytok nálam. 24 Ezért az egész országban, ami a birtokotokban van, tegyétek visszaválthatóvá a földet. 25 Ha testvéred elszegényedik, és elad a birtokából, akkor álljon elő a megváltója, a legközelebbi rokona, és váltsa ki azt, amit a testvére eladott. 26 Ha pedig valakinek nincs megváltója, de ő maga szert tesz annyira, amennyi elegendő a visszaváltáshoz, 27 számítsa le az eladás óta eltelt esztendőket, a fennmaradó értéket pedig térítse meg annak, akinek eladta, és a birtoka szálljon vissza rá. 28 De ha nincs neki annyi, amennyit vissza kellene fizetnie, akkor maradjon az eladott föld a vevőnél az örömünnep évéig. Az örömünnepen azonban legyen ismét az övé a birtoka. 29 Ha valaki lakóházat ad el egy fallal körülvett városban, legyen az visszaváltható az eladástól számítva egy teljes évig: ennyi ideje legyen visszaváltani. 30 De ha nem váltják vissza egy teljes év elteltéig, akkor a kőfallal körülvett városban levő ház véglegesen a vevőé lesz nemzedékről nemzedékre, nem válik szabaddá az örömünnepen sem. 31 A falvakban, amelyek nincsenek kőfallal körülvéve, a házakat a mezei földekhez kell számítani: legyenek visszaválthatók, és váljanak szabaddá az örömünnepen. 32 A léviták városaiban, az ő birtokukban levő városokban a házak legyenek bármikor visszaválthatók a léviták számára. 33 De ha a léviták közül nem is váltja vissza magának valaki, akkor is váljék szabaddá az eladott ház az örömünnepen az ő birtokukban levő városban. Mert a léviták városaiban levő házak az ő birtokuk Izráel fiai között. 34 A városaikhoz tartozó mezőket azonban nem adhatják el, mert az örökre az ő birtokuk.

Bibliaolvasó Kalauz – Gerecsei Zsolt igemagyarázata

„...enyém a föld...” (23). Amikor ezt mi, emberek kezdjük hangoztatni, abból szenvedés, perlekedés, háborúság fakad. A föld pedig kizsákmányolt, kiélt, letarolt roncs marad. Amikor valóban elhisszük: az egész Föld, a világunk Istené, akkor megjelenik a fellélegzés, a megújulás, a rácsodálkozás. Nem a földre, hanem a Gazdájára csodálkozzunk rá! Gazdálkodási modellek, tulajdonjogi viták helyett fakadjon kérés és hitvallás: Ő majd ránk árasztja áldását! (21)

RÉ21 517 RÉ 355

Húsvéti ének | 501 | Krisztus feltámadott

„…bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek!” Jn 20,19–23

19 Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek! 20 És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. 21 Jézus erre ismét ezt mondta nekik: Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket. 22 Ezt mondva rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket! 23 Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmar

Az Ige mellett – Kun Mária igemagyarázata

(19b) „…bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek!” (Jn 20,19–23)

Pontos idő- és helymeghatározást olvasunk meghatározott szereplőkkel, tényszerű élethelyzetben: a hét első napján, ahol egybegyűltek a tanítványok, s zárt ajtók mögött vannak a zsidóktól való félelem miatt. A mi életünkben is tetten érhető ez az életérzés. Annyi minden okoz félelmet! Óvakodunk a sötéttől, féltjük életünket, szeretteink életét. Tartunk attól, hogy az emberek többet megtudnak rólunk, mint szeretnénk, s titkolózunk, mert félünk. Bizonytalannak látjuk a jövendőt, ezért bezárkózunk. János lényegesnek ítéli megemlíteni a zárt ajtókat, mert így nyilvánvalóvá válik, Jézus előtt nincs zár, neki hatalma van afelett is. Jézus magától értetődően ment be. A feltámadott test számára nem léteznek falak, nincs gát előtte. Isten hatalma minden szerintünk létező akadályt legyőz. A bezárkózás ellenére közéjük érkezik, megáll középen, és megszólítja őket: Békesség néktek! Erre van szüksége mindenkinek. Jézus nem csak kijelenti: békesség, ő maga hozza azt. Mindaz, amit eddig mondott, valósággá válik, van hatalma élet és halál felett. Van remény, van tovább.

Április 3