„...az én szolgáim ők...” 3Móz 25,35–55
35 Ha testvéred elszegényedik és tönkremegy melletted, segítsd őt, hogy mint jövevény vagy betelepült megélhessen melletted. 36 Ne szedj tőle kamatot vagy uzsorát. Légy istenfélő, hadd éljen meg a testvéred melletted! 37 Pénzedet ne kamatra add neki, és ne uzsorára add neki az élelmedet! 38 Én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy nektek adjam Kánaán földjét, és Istenetek legyek. 39 Ha testvéred elszegényedik melletted, és eladja magát neked, ne rabszolgaként kelljen dolgoznia. 40 Napszámosként vagy betelepültként legyen nálad, az örömünnep évéig szolgáljon nálad. 41 Azután szabadon távozzék el tőled gyermekeivel együtt, és térjen vissza nemzetségéhez, és jusson hozzá ismét ősei birtokához. 42 Mert az én szolgáim ők, akiket kihoztam Egyiptomból: ne adják hát el őket úgy, mint a rabszolgákat. 43 Ne uralkodj rajta kegyetlenül! Légy istenfélő! 44 Rabszolgáid és rabszolganőid a körülötted lakó népekből legyenek, azok közül vásárolj rabszolgát és rabszolganőt. 45 A közöttetek tartózkodó betelepültek gyermekei közül is vásárolhattok, meg a köztetek lakó nemzetségeikből azok közül is, akik az országotokban születtek: ezek a ti tulajdonotok lehetnek. 46 Örökségül hagyhatjátok ezeket magatok után fiaitokra, hadd örököljék mint tulajdonukat, és dolgoztassák őket örökké. De testvéreiteken, Izráel fiain, egymáson ne uralkodjatok kegyetlenül! 47 Ha a jövevény vagy betelepült vagyont szerez melletted, testvéred viszont elszegényedik mellette, és eladja magát a melletted levő jövevénynek vagy betelepültnek, vagy valakinek, aki egy jövevény nemzetségéből származik, 48 bár eladta magát, legyen visszaváltható; bármelyik rokona visszaválthatja őt. 49 Akár a nagybátyja, akár nagybátyjának a fia visszaválthatja, akár nemzetségéből származó vérrokona visszaválthatja, vagy ha módja van hozzá, saját magát is visszaválthatja. 50 Számoljon el azzal, aki őt megvette, attól az évtől kezdve, amikor eladta magát neki, az örömünnep évéig. Eladási árából vonják le a nála töltött éveket úgy, mintha napszámosként lett volna nála. 51 Ha még sok esztendő volna hátra, akkor ahhoz képest térítse meg váltságdíjával a saját vételárát. 52 Ha pedig egy-két év maradt már csak hátra az örömünnep évéig, akkor számítsák azt be neki, és az éveinek megfelelően fizesse meg a váltságdíját. 53 Adott évre elszegődött napszámosként legyen nála. Ne uralkodjék rajta kegyetlenül a szemed láttára! 54 Ha pedig nem váltják vissza így, az örömünnep évében váljék szabaddá gyermekeivel együtt. 55 Mert az én szolgáim Izráel fiai, az én szolgáim ők, akiket kihoztam Egyiptomból. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek.
Bibliaolvasó Kalauz – Gerecsei Zsolt igemagyarázata
„...az én szolgáim ők...” (42). Az ember is Istené. Különösen éljük meg ezt az egyházban: testvéreinken, szolgatársainkon nem uralkodhatunk. Nem is nézhetjük el, hogy tönkremennek mellettünk (ahogy a gazdag elnézte Lázár szenvedését – Lk 16,19kk). A próféta szerint az ellenség, a pogány is lehet Isten szolgája. Jézus az idegent is felebarátként állítja mellénk. Tudok-e én Isten szolgája lenni feléjük? Ha Jézus „szelíd szemével” nézem őket, bizonyosan.
RÉ21 509 RÉ 297
Húsvéti ének | 504 | Feltámadt a mi életünk
„Tamás pedig így felelt: Én Uram és én Istenem!” Jn 20,24–31
24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor megjelent Jézus. 25 A többi tanítvány így szólt hozzá: Láttuk az Urat. Ő azonban ezt mondta nekik: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem. 26 Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: Békesség nektek! 27 Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő! 28 Tamás pedig így felelt: Én Uram és én Istenem! 29 Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek. 30 Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. 31 Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.
Az Ige mellett – Kun Mária igemagyarázata
(28) „Tamás pedig így felelt: Én Uram és én Istenem!” (Jn 20,24–31)
Tamás külön utakon járt, amikor Jézus megjelent a tanítványoknak. Úgy is mondhatjuk, intézte a maga ügyeit. A tanítványok lelkesedése nem ragadja magával. Bátran vállalja: ha nem látom, ha nem tapasztalom, ha nem érintem meg, semmiképpen el nem hiszem. Később tapasztalja meg a feltámadott Úr hatalmát, mert nincs a helyén, nincs a többiekkel. De Jézusnak gondja van rá, hogy megtapasztalhassa. Megjelenik, olyankor, amikor Tamás is jelen van. Szól: békesség nektek – és a továbbiakban csak Tamással foglalkozik. Érzékelteti, tudja mit kért, és megmutatja, eleget tehet kérésének, azért, hogy higgyen. Ezért még a sebeit is odatartja, pedig Mária Magdolnához még úgy szólt, ne érints meg engem (17). Minden a hitre jutásért történt, s így van ez a mi életünkben is. Tamás Krisztussal a közösségben találkozik, most nem jár külön úton, s nincs tovább hely a kételkedésnek sem, már nem szükséges az érintés sem. Hangzik a boldog felismerés. Kerülő- és külön útjaink ellenére tudjuk mi is boldogan megvallani, te vagy az: „én Uram és én Istenem!” (28) Minden azért történik, „hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.” (31)
