„életre keltett Krisztussal együtt /.../ Vele együtt feltámasztott /.../ Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett” Ef 2,1–10
1 Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, 2 amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik. 3 Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk természetünknél fogva, éppen úgy, mint a többiek. 4 De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, 5 hogy minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek! – 6 és vele együtt feltámasztott, és a mennyei világba ültetett Krisztus Jézusban, 7 hogy megmutassa az eljövendő világban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban. 8 Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; 9 nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. 10 Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.
Bibliaolvasó Kalauz – Kaszó Gyula igemagyarázata
Az életmód-tanácsadásnak nem csak divatja van, de tétje is. A mai szakasz ingyen kínálja a legnyereségesebb irányt. Megállapítja, hogy a „világ életmódja szerint” születő és élő ember a halál és a harag fia (1–3). De a kegyelmes Isten „életre keltett Krisztussal együtt”, „Vele együtt feltámasztott” (4kk), és „Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett”, hogy azok szerint éljünk (10). Engedjünk az üdvös iránymutatásnak!
RÉ21 465 RÉ 239
Húsvéti ének | 509 | Jézus Krisztus, Üdvözítőnk
„Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek az Úr.” Józs 3
1 Józsué másnap korán reggel fölkelt, útnak indultak Sittímből, és eljutottak a Jordánhoz – ő meg Izráel fiai mindnyájan. Ott táboroztak, mielőtt átkeltek volna. 2 Három nap múlva végigmentek az elöljárók a táboron, 3 és megparancsolták a népnek: Ha látjátok, hogy a lévita papok fölemelik Isteneteknek, az Úrnak szövetségládáját, akkor kerekedjetek föl ti is, és menjetek utána! 4 De maradjon mintegy kétezer könyök távolság köztetek és közte; ne menjetek túl közel hozzá! Így tudjátok majd, melyik úton kell mennetek, hiszen nem jártatok még soha ezen az úton. 5 Józsué ezt mondta a népnek: Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek az Úr. 6 A papoknak pedig ezt mondta Józsué: Emeljétek föl a szövetség ládáját, és vonuljatok a nép előtt! Fölemelték tehát a szövetség ládáját, és mentek a nép előtt. 7 Az Úr pedig ezt mondta Józsuénak: A mai naptól kezdve naggyá teszlek téged egész Izráel szemében, hadd tudják meg, hogy veled leszek, ahogyan Mózessel is vele voltam. 8 Parancsold meg azért a szövetség ládáját vivő papoknak: Amikor odaértek a Jordán vizéhez, álljatok bele a Jordánba! 9 Azután ezt mondta Józsué Izráel fiainak: Jöjjetek ide, és hallgassátok meg Isteneteknek, az Úrnak beszédét! 10 Ebből tudjátok meg, hogy az élő Isten van köztetek – mondta Józsué –, és hogy ő valóban elűzi előletek a kánaániakat, a hettitákat, a hivvieket, a perizzieket, a girgásiakat, az emóriakat és a jebúsziakat: 11 íme, az egész föld Urának a szövetségládája átmegy előttetek a Jordánon! 12 Most tehát válasszatok ki tizenkét férfit Izráel törzseiből, törzsenként egyet-egyet. 13 És mihelyt a Jordán vizét érinti a papok lába, akik az Úrnak, az egész föld Urának a ládáját viszik, a Jordán vize kettéválik, a felülről lefelé folyó víz pedig megáll, akár egy gát. 14 Akkor fölkerekedett sátraiból a nép, hogy átkeljen a Jordánon. A papok vitték a szövetség ládáját a nép előtt. 15 A Jordán medre pedig aratás idején mindvégig egészen tele volt. Amint a ládát vivők megérkeztek a Jordánhoz, és a ládát vivő papok lába a folyó szélén beleért a vízbe, 16 egyszerre csak megállt a fölülről lefelé folyó víz, feltornyosult egy nagy szakaszon, akár egy gát, Ádámnál, annál a városnál, amely Cáretán mellett volt, az Arábá-tenger, azaz a Sós-tenger felé folyó víz pedig teljesen különvált. Így kelt át a nép Jerikóval szemben. 17 Az Úr szövetségládáját vivő papok ott álltak szilárdan a Jordán száraz medrében. Egész Izráel átkelt, és mindaddig száraz volt a folyómeder, amíg az egész nép mindenestül át nem kelt a Jordánon.
Az Ige mellett – Kun Mária igemagyarázata
(5) „Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek az Úr.” (Józs 3)
A megszentelődés a választott nép életében meghatározott rítusok szerint történt, mint például a mosakodás, a felsőruha tisztítása (2Móz 19,10). A bibliai héberben a „szent” szó azt jelenti: a hétköznapi dolgoktól ’elkülönített’. Miben merül ki a megszentelődésünk? Csak egy szó, amelyre életidegen gyakorlatként tekintünk? „Szentek legyetek, mert én az Úr szent vagyok” (3Móz 19,1). Igyekszünk teljesíteni a ránk háruló kötelezettségeket, de sohasem feledkezhetünk meg arról: Isten ajándékozott meg bennünket, részt adott nekünk a maga szentségéből (1Pét 1,2). A nép a feladat mellett kijelentést kap: „Holnap csodát tesz köztetek az Úr” (5). Észre kell vennünk: Józsué hisz a csodában, annak megtörténte előtt. Ők pedig nem kérdezősködnek, egy feladatuk van, magukat megszentelve készülni a holnapra, hogy megtapasztalhassák Isten áldását. Így félelem nélkül lépnek a folyó medrébe, amikor feltornyosul a víz, és ők száraz lábban kelhetnek át (16). Ahhoz is nyitottnak kell lenni, hogy észrevegyük Isten jelenlétét, kijelentését, csodáját. Mire mennyi időt szánunk? A szövetségládát vivő papok szilárdan álltak, míg az egész nép át nem kelt a Jordánon (17).
