„Őbenne van bátorságunk és szabad utunk bizodalommal a Benne való hit által” Ef 3,1–13
1 Ezért vagyok én, Pál Krisztus Jézus foglya értetek, a pogányokért. 2 Ha ugyan hallottatok arról, hogy Isten kegyelme milyen szolgálatot bízott rám a ti javatokra, 3 amikor kinyilatkoztatásával megismertette velem a titkot, ahogy előbb röviden megírtam. 4 Ha elolvassátok, megtudhatjátok belőle, hogyan értem én Krisztus titkát, 5 amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt úgy, ahogyan most kinyilatkoztatta szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által: 6 hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által. 7 Ennek lettem szolgájává Isten kegyelmének ajándékából, amelyben hatalmának ereje által részesített engem. 8 Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem Krisztus mérhetetlen gazdagságát, 9 és hogy feltárjam mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; 10 és hogy ismertté legyen most az egyház által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt Isten sokféle bölcsessége. 11 Ez felel meg örök végzésének, amelyet megvalósított Krisztus Jézusban, a mi Urunkban: 12 őbenne van bátorságunk és szabad utunk bizodalommal a benne való hit által. 13 Kérlek tehát titeket, ne csüggedjetek el az értetek szenvedett megpróbáltatásaim miatt, hiszen számotokra dicsőség ez.
Bibliaolvasó Kalauz – Kaszó Gyula igemagyarázata
Az apostoli levél megfogalmazása óta is feladat, hogy a pogányként minősíthető környezetben képviseljük „Krisztus mérhetetlen gazdagságát” (8), és hogy „az egyház által” legyen ismertté „Isten sokféle bölcsessége” (10). Csakis Urunkba kapaszkodva tudunk ennek eleget tenni: „Őbenne van bátorságunk és szabad utunk bizodalommal a Benne való hit által” (12).
RÉ21 699 RÉ 388
Húsvéti ének | 506 | Krisztus, ím, feltámada
„…megdermedt a szívük, és még a lélegzetük is elállt Izráel fiai miatt /.../ Oldd le sarudat a lábadról, mert szent az a hely, ahol állsz.” Józs 5
1 Amikor meghallotta az emóriak összes királya túl a Jordánon, nyugat felé és a kánaániak valamennyi királya a tenger mellett, hogy kiszárította az Úr a Jordán vizét Izráel fiai előtt, amíg átkeltek rajta, megdermedt a szívük, és még a lélegzetük is elállt Izráel fiai miatt. 2 Abban az időben mondta az Úr Józsuénak: Készíts kőkéseket, és metéld körül újból Izráel fiait! 3 Józsué tehát kőkéseket csinált magának, és az Arálót-halmon körülmetélte Izráel fiait. 4 Azért metélte őket körül Józsué, mert a hadköteles férfiak, akik kijöttek Egyiptomból, mind meghaltak útközben a pusztában, miután kijöttek Egyiptomból; 5 körül volt ugyan metélve az egész nép, amely kijött, de útközben, a pusztában született nép közül, miután kijöttek Egyiptomból, már senkit sem metéltek körül. 6 Mert negyven évig vándoroltak Izráel fiai a pusztában, miközben elpusztult az egész nép, valamennyi hadköteles, aki kijött Egyiptomból, mert nem hallgatott az Úr szavára. Ezért megesküdött az Úr, hogy nem engedi meglátniuk azt a földet, amelyről megesküdött az Úr atyáiknak, hogy nekünk adja, a tejjel és mézzel folyó földet, 7 és fiaikat állította a helyükre. Őket metélte körül Józsué. Ezek ugyanis körülmetéletlenek voltak, mert útközben nem metélték körül őket. 8 Amikor azonban befejezték az egész nép körülmetélését, a helyükön maradtak, a táborban, amíg erőre nem kaptak. 9 Az Úr pedig ezt mondta Józsuénak: Ma hárítottam el rólatok az egyiptomi gyalázatot. Ezért hívják azt a helyet Gilgálnak mind a mai napig. 10 Amikor Gilgálban táboroztak Izráel fiai, megtartották a páskát a hónap tizennegyedik napján este Jerikó síkságán. 11 A páska második napján kovásztalan kenyeret ettek a föld terméséből és pörkölt gabonát ugyanazon a napon. 12 A manna pedig megszűnt a következő naptól fogva, hogy ettek a föld terméséből. Nem volt többé mannája Izráel fiainak, hanem már abban az évben Kánaán földjének a termését ették. 13 Amikor Józsué Jerikónál volt, föltekintett, és látta, hogy egy férfi áll előtte, kivont karddal a kezében. Odament hozzá Józsué, és megkérdezte tőle: Közénk tartozol, vagy ellenségeinkhez? 14 Az pedig így felelt: Nem, én az Úr seregének a vezére vagyok; éppen most érkeztem. Ekkor Józsué arccal a földre borult előtte, meghajolt, és ezt kérdezte tőle: Mit akar mondani szolgájának az én Uram? 15 Az Úr seregének a vezére így felelt Józsuénak: Oldd le sarudat a lábadról, mert szent az a hely, ahol állsz. Józsué így is tett.
Az Ige mellett – Kun Mária igemagyarázata
(1) „…megdermedt a szívük, és még a lélegzetük is elállt Izráel fiai miatt.” – (15) „Oldd le sarudat a lábadról, mert szent az a hely, ahol állsz.” (Józs 5)
A megdermedt szív, a lélegzet elállása a meglepődésen túl az ijedelemre, az emberektől való félelemre mutat rá. Rémület és szent félelem között óriási a különbség. Van, akinek Isten tettei félelemre adnak okot, de ez nem vezet előre. Miközben ők azzal vannak elfoglalva, milyen félelmetes eset történt, mi lesz velük, addig a választottak számára továbbra is hangzik az útmutatás, mit kell tenniük, milyen mulasztást kell pótolniuk, hisz a vándorlás során a megszületett fiúgyermekeket nem metélték körül az Ábrahámnak adott rendelkezés szerint (1Móz 17,11). Az események ismertetése közben Józsué nemcsak különleges esemény tanúja lehet, hanem felismerheti: a hely, ahol áll, szent. Szentté válik minden hely, bárhol legyünk a világban, ahol Isten üzenetére figyelünk. A Szenttel való találkozástól válik azzá. Útközben vannak, nem templomban, nem a szent sátorban, ahogy annak idején Mózes számára az égő csipkebokornál vált szakrálissá a hely (2Móz 3,5). Mennyei és földi találkozásának pontja ez. A szent helyen másként kell viselkedni: oldd le a te saruidat! Tégy le mindent, ami megakadályoz abban, hogy Istenre figyelj! Legyünk hálásak azért, hogy Isten elhívott, megszabadított. Levetett sarukkal állhatunk meg előtte! Ő ma is adja kijelentését.
