„Mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak” Ef 5,18–20
18 Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, hanem teljetek meg Lélekkel, 19 mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket, énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, 20 és adjatok hálát Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.
Bibliaolvasó Kalauz – Bölcsföldi András igemagyarázata
Nem mindegy, mivel telik meg az ember. Az „eltelés”, „betelés” megtörténhet a Lélekkel is. Ennek a kifejeződése Isten dicsérete. Nagyon szép, ahogyan itt Pál különböző hálaadási formákat sorol fel, melyeknek előadási formáját nem tudjuk pontosan rekonstruálni, de a lényégét igen: „mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak” (19). S ezt az ő általa ajándékozott sokféle gazdagsággal tehetjük meg egymás felé is: zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, melyeket imádkozva énekelve, és énekelve imádkozva is mondhatunk.
RÉ21 281 RÉ 196
Bizodalom Istenben | 773 | Tudom, az én Megváltóm él
„Így foglalta el Józsué az egész országot, pontosan úgy, ahogyan megígérte Mózesnek az Úr.” Józs 11
1 Amikor meghallotta ezt Jábín, Hácór királya, üzenetet küldött Jóbábhoz, Mádón királyához, Simrón királyához, Aksáf királyához 2 és azokhoz a királyokhoz, akik az északi hegyvidéken laktak, meg az Arábá-völgyben Kinnerettől délre, a Sefélá-alföldön meg a Dór mellett levő nyugati dombvonulaton; 3 a keleten és nyugaton lakó kánaániakhoz, az emóriakhoz, a hettitákhoz, a perizziekhez és a jebúsziakhoz a hegyvidékre és a Hermón tövében lakó hivviekhez Micpá földjére. 4 Ezek kivonultak egész seregükkel. Annyi volt az ember, mint tenger partján a homok, de ló és harci kocsi is nagyon sok volt. 5 Mindezek a királyok összefogtak, és amikor megérkeztek, közösen ütöttek tábort a Méróm vizénél, hogy harcoljanak Izráel ellen. 6 Akkor ezt mondta az Úr Józsuénak: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkor Izráelnek adom mindnyájukat halálra sebezve. Vágasd át lovaik inát, és gyújtsd fel harci kocsijaikat! 7 Józsué váratlanul rájuk tört egész hadseregével a Méróm vizénél, és megrohanta őket. 8 Az Úr pedig Izráel kezébe adta őket. Megverték és üldözték őket Szidón-Rabbáig és Miszrefót-Majimig és a Micpe-völgyig kelet felé. Megverték őket, senkit sem hagytak elmenekülni. 9 Úgy tett velük Józsué, ahogyan meghagyta neki az Úr: Lovaik inát átvágatta, harci kocsijaikat pedig fölgyújtotta. 10 Akkor visszafordult Józsué, elfoglalta Hácórt, királyát pedig megölte karddal. Mindezeknek a királyságoknak korábban Hácór állt az élén. 11 Kardélre hányta, kiirtotta minden lakosát, nem maradt életben senki sem; Hácórt pedig fölperzselte. 12 Ezeknek a királyoknak minden városát elfoglalta Józsué királyaikkal együtt, és kardélre hányta, kiirtotta őket, ahogyan Mózes, az Úr szolgája megparancsolta. 13 De a halmokon álló városokat nem perzselte föl Izráel, egyedül csak Hácórt perzselte fel Józsué. 14 Minden holmi és állat, amelyet ezekben a városokban zsákmányoltak, Izráel fiainak a prédája lett. Csak az embereket hányták kardélre; mindenkit kipusztítottak, nem hagytak meg egy lelket sem. 15 Ahogyan az Úr megparancsolta szolgájának, Mózesnek, úgy parancsolta meg Mózes Józsuénak, és úgy cselekedett Józsué. Semmiben sem tért el attól, amit az Úr Mózesnek parancsolt. 16 Így foglalta el Józsué azt az egész országot: a hegyvidéket, az egész Délvidéket és Gósen egész földjét, a Sefélá-alföldet és az Arábá-völgyet, Izráel hegyvidékét és alföldjét 17 a Kopasz-hegytől, amely Széír irányában emelkedik, Baal-Gádig, mely a Libánon völgyében a Hermón-hegység lábánál fekszik. Összes királyukat elfogta, levágta és megölte. 18 Hosszú ideig viselt háborút Józsué ezek ellen a királyok ellen. 19 Egyetlen város sem köthetett békét Izráel fiaival, csak a Gibeónban lakó hivviek. Mindent harcban foglaltak el. 20 Mert az Úr megkeményítette a szívüket, hogy harcoljanak Izráel ellen. Ezért Izráel kiirtotta őket, nem volt irgalom számukra, hanem kipusztították őket, ahogyan az Úr megparancsolta Mózesnek. 21 Abban az időben elment Józsué, és kipusztította az anákiakat a hegyvidékről, Hebrónból, Debírből, Anábból, mindenünnen Júda és Izráel hegyvidékéről. Városaikkal együtt kiirtotta őket Józsué. 22 Nem maradtak az anákiak fiaiból Izráel fiainak földjén, csak Gázában, Gátban és Asdódban maradtak meg. 23 Így foglalta el Józsué az egész országot, pontosan úgy, ahogyan megígérte Mózesnek az Úr. Józsué pedig átadta azt örökségül Izráelnek, mindegyik törzsnek a maga részét. És béke lett az országban a háború után.
Az Ige mellett – Kun Mária igemagyarázata
(23) „Így foglalta el Józsué az egész országot, pontosan úgy, ahogyan megígérte Mózesnek az Úr.” (Józs 11)
Hűség és következetesség. E két szó foglalja legjobban össze Józsué harcait, amelyet a honfoglalás folyamán vívott a kánaánitákkal. A csatákról akkor sem olvasunk szívesen, ha győzelemmel végződnek. Az országok között dúló háborúk, amelyekről a híradások is beszámolnak, hátborzongatók. Ráadásul itt olyan uralkodókat és területeket sorolnak, amelyeket nem látunk magunk előtt. Nagy kísértés, hogy gyorsan továbblapozzunk, elmulasztva sok érdekességet. Ezek nélkül nem értjük a zsoltár szavait sem: „Kezeddel népeket űztél el, őket pedig a helyükre plántáltad.” (Zsolt 44,3) Az ellenség nem lebecsülendő, harci szekereik, lovaik vannak (4), félelmetes fegyverek. Ezekkel szemben kevés lenne a saját erejük. Az Úr ígéretére hagyatkozva indulhatnak a harcba (6). Kulcsfontosságú: „Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az Úrnak a nevét.” (Zsolt 20,8) Meglátjuk-e, mennyire fontos, kiben, miben bízunk? A területek felosztása sem kezdődhetne el ezek nélkül, Isten ígérete szerint „a tejjel és mézzel folyó földre” (2Móz 3,8) viszi őket. A sok harci cselekmény után szinte felsóhajtva érkezünk el a fejezet utolsó verséig: „béke lett az országban” (23).
