„Nagy titok ez” Ef 5,21–33
21 Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében. 22 Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak, 23 mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője. 24 De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. 25 Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, 26 hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje; 27 így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt vagy ránc vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. 28 Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti. 29 Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat, 30 minthogy tagjai vagyunk az ő testének. 31 „Az ember ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” 32 Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom. 33 De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.
Bibliaolvasó Kalauz – Bölcsföldi András igemagyarázata
„Nagy titok ez” (32) – mondja Pál a férfi–nő kapcsolatára, mely házasságkötéskor is gyakran elhangzik, s ugyanakkor igaz Isten és ember kapcsolatára is. Mi ez a titok? A viszony megtisztításáról, megszenteléséről beszél, a szeretet mértékéről és hogyanjáról. A titok csak belülről érthető meg. Ahogyan egy házassági válságot is sokfelől lehet elemezni (kívülről), de a belső kötelékek erőssége dönti el sorsát. Ami nem titok, az annak a valósága, hogy Isten mennyire szeret minket minden helyzetünkben, az egyház feje pedig Krisztus. Általa lehetünk mi is egymásnak tagjai!
RÉ21 842 RÉ 395
Húsvéti ének | 519 | Jézus, ki a sírban valál
„Ógnak, Básán királyának, aki az utolsó refáiak egyike volt…” Józs 12
1 Ezek voltak az ország királyai, akiket Izráel fiai megvertek, földjüket pedig birtokba vették a Jordánon túl, napkeletre, az Arnón medrétől a Hermón-hegységig és az Arábá-völgy egész keleti részét: 2 a Hesbónban lakó Szíhón, az emóriak királya uralkodott Aróértól, amely az Arnón-patak partján, a patak középső szakaszánál volt, Gileád területének felén a Jabbók-patakig, az ammóniak határáig 3 meg az Arábá-völgyben a Kinneret-tó keleti széléig és az Arábá-tengernek, vagyis a Sós-tengernek a keleti széléig, Bét-Hajjesímót irányában, dél felé pedig a Piszgá lejtőjéig. 4 Ógnak, Básán királyának, aki az utolsó refáiak egyike volt, és Astárótban meg Edreíben lakott, ez volt a területe: 5 ő uralkodott a Hermón-hegységen és Szalkában meg az egész Básánon, a gesúriak és maakábeliek határáig, meg Gileád területének a felén, Szíhónnak, Hesbón királyának a határáig. 6 Mózes, az Úr szolgája és Izráel fiai verték meg őket. Azután Mózes, az Úr szolgája a rúbenieknek és gádiaknak meg Manassé törzse felének adta azt birtokul. 7 Ezek annak az országnak a királyai, akiket Józsué és Izráel fiai a Jordánon túl, nyugat felé vertek meg, a Libánon völgyében fekvő Baal-Gádtól a Széír irányában emelkedő Kopasz-hegyig. Izráel törzseinek adta ezt Józsué birtokul, mindegyiknek a maga részét; 8 a hegyvidéken és a Sefélá-alföldön, az Arábá-völgyben és a dombvidéken, a pusztában és a Délvidéken a hettiták, az emóriak, a kánaániak, a perizziek, a hivviek és a jebúsziak területét: 9 Jerikó királya: egy, a Bétel melletti Aj királya: egy, 10 Jeruzsálem királya: egy, Hebrón királya: egy, 11 Jarmút királya: egy, Lákís királya: egy, 12 Eglón királya: egy, Gézer királya: egy, 13 Debír királya: egy, Geder királya: egy, 14 Hormá királya: egy, Arád királya: egy, 15 Libná királya: egy, Adullám királya: egy, 16 Makkédá királya: egy, Bétel királya: egy, 17 Tappúah királya: egy, Héfer királya: egy, 18 Afék királya: egy, Sárón királya: egy, 19 Mádón királya: egy, Hácór királya: egy, 20 Simrón-Merón királya: egy, Aksáf királya: egy, 21 Taanak királya: egy, Megiddó királya: egy, 22 Kedes királya: egy, a karmeli Jokneám királya: egy, 23 a dóri dombvidéken levő Dór királya: egy, a gilgáli Gójim királya: egy, 24 Tircá királya: egy. Összesen harmincegy király.
Az Ige mellett – Kun Mária igemagyarázata
(4) „Ógnak, Básán királyának, aki az utolsó refáiak egyike volt…” (Józs 12)
Amikor a különböző királyokról van szó, azt mondjuk, ki győzi megjegyezni őket! Ráadásul olyanokat, akik nem tartoznak a történelmünkhöz, sem az üdvtörténethez nem lehet szorosan kapcsolni őket. Mit üzennek nekünk? Azt látnunk kell, lehetnek bármekkora terület földi királyai, akármekkora földi hatalmuk van, Isten egy pillanat alatt el tudja törölni őket. Ha csak a számokat nézzük (24), akkor is szembetűnik, mennyi királyt győztek le Isten vezetésével. Így tekinthetjük át, mekkora területet foglaltak el, annak megfelelően, amit Isten mondott Mózesnek (2Móz 6,4). A felsorolásban szerepel Ógnak, a Jordántól keletre eső Básán királyának a legyőzése, akinek méretére utal nyugvóhelye (négy és fél méter hosszú – 5Móz 3,11). Sámuel könyvében pedig azt olvassuk, ott volt egy nagy termetű ember, a kezén is, lábán is hat-hat ujjal. Ő is a refáiak leszármazottja volt (2Sám 21,20). Anélkül, hogy belemennénk az óriások kérdéskörének taglalásába, leszögezhetjük: ez is a kánaániták felett aratott győzelem nagyságára utal.
