„Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait” 1Jn 2,1–6
1 Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, 2 mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nemcsak a miénkért, hanem az egész világ bűnéért is. 3 Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait. 4 Aki azt mondja, hogy ismeri őt, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban nincs meg az igazság, 5 aki pedig megtartja az ő igéjét, abban igazán teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk. 6 Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.
Bibliaolvasó Kalauz – Benke György igemagyarázata
„Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait” (3). Jézus elítélte a külsőségekkel megelégedett vallásosságot, a gyümölcstelen életet (Mt 7,21; Mt 23,3–7). Jézus Krisztus ismerete együtt jár a neki való engedelmességgel. Kálvin írja: „János nemcsak arra buzdít, hogy kövessük Krisztust, hanem éppen azáltal, hogy őbenne vagyunk, erőt kapunk ahhoz, hogy hasonlóvá legyünk őhozzá és nyomdokain járjunk.”
RÉ21 269 RÉ 184
Húsvéti ének | 517 | Uram, közel voltam hozzád
„Meddig késtek még? Miért nem mentek el, és veszitek birtokba azt a földet, amelyet nektek adott atyáitok Istene, az Úr?” Józs 18
1 Izráel fiainak egész közössége összegyűlt Sílóban. Ott helyezték el a kijelentés sátrát, miután meghódolt előttük az ország. 2 Izráel fiai között ekkor még hátra volt hét olyan törzs, amelyeknek nem osztották ki az örökségét. 3 Akkor ezt mondta Józsué Izráel fiainak: Meddig késtek még? Miért nem mentek el, és veszitek birtokba azt a földet, amelyet nektek adott atyáitok Istene, az Úr? 4 Hozzatok ide törzsenként három férfit, hogy elküldjem őket. Induljanak el, járják be az országot, készítsenek róla leírást örökségüknek megfelelően, majd jöjjenek vissza hozzám. 5 Azután osszátok fel magatok között hét részre! Júda maradjon meg a maga területén délen, József háza is maradjon meg a maga területén északon. 6 Ti tehát készítsetek leírást arról a földről, a hét birtokrészről, és hozzátok ide hozzám, hogy itt, Istenünknek, az Úrnak színe előtt kisorsoljam azokat közöttetek. 7 De a lévitáknak nincs birtokrésze közöttetek, mert az Úr papi szolgálata az ő örökségük. Gád, Rúben és Manassé törzsének a fele pedig már megkapta a maga örökségét keleten, a Jordánon túl, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nekik. 8 El is indultak azok a férfiak, és elmentek. Amikor útra keltek, megparancsolta nekik Józsué, hogy készítsenek leírást az országról. Ezt mondta: Menjetek el, járjátok be az országot, és készítsetek róla leírást! Azután térjetek vissza hozzám, és én kisorsolom köztetek itt, Sílóban, az Úr színe előtt. 9 Elmentek tehát a férfiak, bejárták az országot, és egy könyvben leírást készítettek a városokról a hét birtokrész szerint, azután visszamentek Józsuéhoz a sílói táborba. 10 Józsué pedig sorsot vetett nekik Sílóban, az Úr színe előtt, és szétosztotta ott Józsué az országot Izráel fiai között, elkészített felosztásuk szerint. 11 A sorsolás először Benjámin fiainak törzsére, annak nemzetségeire esett. A sorsolásban nekik jutott terület Júda fiai és József fiai közé esett. 12 Határuk az északi oldalon a Jordánnál kezdődik, majd fölmegy a határ a jerikói hegyhátra északon; azután a hegyvidéken át megy nyugat felé, és a bét-áveni pusztánál ér véget. 13 Onnan továbbmegy a határ Lúz felé, a lúzi, azaz bételi hegyháttól délre. Azután lemegy a határ Atrót-Addár felé a hegyvidéken, Alsó Bét-Hóróntól délre. 14 Majd elkanyarodik a határ, és a nyugati oldalon dél felé fordul; attól a hegytől délre, amely Bét-Hórónnal szemben van, és Kirjat-Baalnál, azaz Kirjat-Jeárímnál, Júda fiainak a városánál végződik. Ez a nyugati oldal. 15 A déli oldal Kirjat-Jeárím szélénél kezdődik. Elkezdődik a határ nyugaton, és elér a Mé-Neftóah-forráshoz. 16 Innen lemegy a határ annak a hegynek a lábához, amely a Ben-Hinnóm-völggyel átellenben van, a Refáím-völgytől északra. Azután lemegy a Hinnóm-völgybe, a jebúszi hegyhátra dél felé; lemegy a Rógél-forráshoz, 17 majd északnak kanyarodik, és elér Én-Semesig, ahonnan kiér Gelílótig, az Adummím-hágóval szemben, és lemegy a rúbeni Bóhan sziklájáig. 18 Azután átmegy az Arábá-völggyel szemben levő hegyhátra észak felé, és lemegy az Arábá-völgybe. 19 Majd átmegy a határ a Bét-Hoglá-hegyhátra észak felé, és a határ a Sós-tenger északi öblénél végződik, a Jordán déli végénél. Ez a déli határ. 20 A keleti oldalon a Jordán határolja. Ez Benjámin fiainak az öröksége és határaik körös-körül nemzetségeinek megfelelően. 21 Ezek Benjámin fiai törzsének a városai nemzetségeinek megfelelően: Jerikó, Bét-Hoglá és Émek-Kecíc. 22 Bét-Arábá, Cemárajim és Bétel, 23 Avvím, Párá és Ofrá, 24 Kefar-Ammóná, Ofní és Geba. Tizenkét város, falvaival együtt. 25 Gibeón, Rámá és Beérót, 26 Micpe, Kefírá és Mócá, 27 Rekem, Jirpeél és Taralá, 28 Céla, Elef és Jebúsz, azaz Jeruzsálem, továbbá Gibat és Kirjat. Tizennégy város, falvaival együtt. Ez Benjámin fiainak az öröksége nemzetségeiknek megfelelően.
Az Ige mellett – Kun Mária igemagyarázata
(3) „Meddig késtek még? Miért nem mentek el, és veszitek birtokba azt a földet, amelyet nektek adott atyáitok Istene, az Úr?” (Józs 18)
Józsué biztatta őket. Megdorgálja késlekedésüket, sürgeti őket, ne halogassák a föld birtokbavételét. Azért hibáztatja mindnyájukat, mert még nem vették birtokba az Isten által felkínált örökséget. Tessék elindulni, fölmérni, visszajelezni, hogy legyen folytatás (4). Tevékenységre, nem tétlen várakozásra szólít, amikor lustának nevezi őket. Ne legyenek hanyagok, gondatlanok, lusták, se bátortalanok (Péld 18,9). Hányszor félünk, megfáradunk, késlekedünk, nem élünk az Istentől kapott ajándékainkkal! Meg kell mozdulni! A cselekvő Isten cselekvésre buzdít. Várták, hogy beteljesedjék az Ábrahámnak adott ígéret, most meg tétlenkednek. Józsué a kisorsolt területek birtokbavételére való buzdításon kívül összeíratta a területeket, hogy a még fennmaradt törzsek részére is kisorsolja a rájuk eső részt (6). Józsué küldi őket. Jézus is; a tanítványoknak a jeruzsálemi bevonulás folyamán el kell menniük az előttük lévő faluba a szamárért (Mt 21,2) – „elmenvén tegyetek tanítvánnyá minden népet!” (Mt 28,19). v.) „Elmentek tehát a férfiak”, bejárták az országot, engedelmesen elvégezték a feladatot s úgy tértek vissza Józsuéhoz, azután folytatódott a területek felosztása. Jézus elment, hogy helyet készítsen nekünk (Jn 14,2).
