„az Isten világosság” 1Jn 1,5–10
5 Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. 6 Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekedjük az igazságot. 7 Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. 8 Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. 9 Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. 10 Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és nincs meg bennünk az ő igéje.
Bibliaolvasó Kalauz – Benke György igemagyarázata
János evangéliuma elején is beszél a sötétségről és a világosságról (Jn 1,5). A világosság a Jézus Krisztusban való élet, a sötétség a bűn uralma. Pál apostol így ír erről: „... egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei” (Ef 5,8). Legyen imádságunk: „Világosíts meg minket a Szentlélek Istennel, hogy szépen tündököljék bennünk az evangélium” (RÉ 221/5).
RÉ21 230 RÉ 235
Zsoltárdicséret | 176 | Örüljetek az Istennek
„Nagy a ti népetek, és az erőtök is nagy!” Józs 17
1 Manassé törzsének is jutott kisorsolt rész; ő volt ugyanis József elsőszülöttje. Mákírnak, Manassé elsőszülöttjének, Gileád apjának jutott Gileád és Básán, mert harcos ember volt. 2 Manassé többi fiának is jutott örökség, nemzetségenként: Abíezer fiainak, Hélek fiainak, Aszríél fiainak, Sekem fiainak, Héfer fiainak és Semída fiainak. Ezek József fiának, Manassénak a férfi leszármazottai nemzetségenként. 3 De Celofhádnak, Héfer fiának, aki Gileád fia, Mákír unokája és így Manassé dédunokája volt, nem voltak fiai, csak leányai. Leányainak neve Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá volt. 4 Ezek odamentek Eleázár paphoz meg Józsuéhoz, Nún fiához meg a fejedelmekhez, és ezt mondták: Az Úr megparancsolta Mózesnek, hogy testvéreink között nekünk is adjon örökséget. Adott is nekik örökséget az Úr parancsa szerint apjuk testvérei között. 5 Így esett Manasséra tíz rész a Jordánon túl levő Gileád és Básán földjén kívül. 6 Mert Manassé leányai örökséget kaptak az ő fiai között. Gileád földje pedig Manassé többi fiáé lett. 7 Manassé határa Ásértól Mikmetát felé húzódik, ami Sikemmel átellenben fekszik, azután dél felé fordul a határ Én-Tappúah lakói felé. 8 Tappúah földje Manassénak jutott, de maga Tappúah, Manassé határán, Efraim fiaié lett. 9 Azután lefelé megy a határ a Káná-patak felé a pataktól délre. Ezek a városok Efraimnak jutottak, bár Manassé városai között voltak. Manassé határa a pataktól északra volt, és a tengernél végződött. 10 A déli rész Efraimé, az északi rész Manasséé lett, határa pedig a tenger. Északon Ásér a szomszédja, keleten pedig Issakár. 11 Manassénak jutott Issakár és Ásér területén Bét-Seán a falvaival együtt, Jibleám a falvaival, Dór lakosai falvaikkal együtt, Én-Dór lakosai falvaikkal együtt, Taanak lakosai falvaikkal együtt, Megiddó lakosai falvaikkal és a három dombvonulattal együtt. 12 De magukat a városokat nem tudták birtokba venni Manassé fiai, a kánaániaknak így sikerült ott maradniuk azon a földön. 13 Amikor megerősödtek Izráel fiai, kényszermunkára fogták a kánaániakat, kiűzni azonban nem tudták őket. 14 De József fiai így beszéltek Józsuéval: Miért csak egy sorsvetésnyi örökséget és egy kimért részt adtál nekünk? Hiszen nagy a mi népünk, mert mindeddig megáldott bennünket az Úr. 15 Józsué azt felelte nekik: Ha olyan nagy a ti népetek, menjetek föl az erdőségbe, és irtsatok abból magatoknak a perizziek és a refáiak földjén, ha szűk nektek Efraim hegyvidéke! 16 Erre azt mondták József fiai: Ez a hegyvidék nem elég nekünk, viszont a síkságon lakó kánaániaknak mind vas harci kocsijaik vannak: Bét-Seánban és falvaiban is, meg Jezréel síkságán is. 17 Józsué azonban azt felelte József házának, Efraimnak és Manassénak: Nagy a ti népetek, és az erőtök is nagy! Nemcsak ez az egy kisorsolt rész jut tehát majd nektek, 18 hanem egy egész hegyvidék lesz majd a tiétek! Ahol erdőség van, irtsátok ki, és így a tietek lesz az egész. Ki fogjátok űzni a kánaániakat, még ha vas harci kocsijaik vannak, és erősek is.
Az Ige mellett – Kun Mária igemagyarázata
(17) „Nagy a ti népetek, és az erőtök is nagy!” (Józs 17)
A terület felosztása sorsolással történt, de nem a szerencse, hanem az Úr irányította. Azt gondolnánk, így megelőzhető az elégedetlenség. Ebből a részből láthatjuk, mi is milyen naivak tudunk lenni. József fiai rácáfolnak erre. Az örökséget nem ők választották, de nem voltak elégedettek azzal, amit kaptak. Pedig ha elővesszük a térképet, láthatjuk, a terület nem volt kicsi. Egy párbeszédből megértjük, Józsué milyen bölcsen próbálja helyre tenni azokat, akik csak úgy szeretnék, ha minden az ölükbe pottyanna. Saját szavaikat fordítja szembe jogosnak vélt indokaikkal: ahogy mondják, „nagy a ti népetek”, hát menjenek, és irtsák ki az erdőket (18). Kezdjenek el dolgozni! Ők azonban annyira el vannak foglalva saját elégedetlenségükkel, hogy csak az újabb gondjaikat említik. Mit tegyünk az erdőkkel? Mit a harci kocsikkal? Nem tudjuk birtokba venni ezt a területet. Józsué nem gondolja újra a területfelosztást, hanem feladatot ad az elégedetlenkedőknek. Dolgozzatok, harcoljatok, s meglesz az eredménye, ki fogjátok űzni ellenségeiteket (18). Hányszor van így a mi életünkben is? Nem látunk túl az akadályokon és bajokon. Kell valaki, aki rámutasson: nem elégedetlenkedni kell, hanem tevékenykedni.
