„... a Bárány feltörte a hét pecsét közül az elsőt...” Jel 6,1–8
1 És láttam, amikor a Bárány feltörte a hét pecsét közül az elsőt, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgéshez hasonló hangon szól: Jöjj! 2 És láttam: íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön. 3 Amikor feltörte a második pecsétet, hallottam, hogy a második élőlény szól: Jöjj! 4 És kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt hogy öldössék egymást az emberek; és nagy kard adatott neki. 5 Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény szól: Jöjj! És láttam: íme, egy fekete ló, és a rajta ülőnek mérleg volt a kezében. 6 És hallottam, mintha egy hang szólt volna a négy élőlény között: Egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd! 7 Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik élőlény hangját, amint így szól: Jöjj! 8 És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel, döghalállal és a föld vadállatai által.
Bibliaolvasó Kalauz – Szép Eduárd igemagyarázata
Négy pecsétet tör fel a Bárány. Fokozódó ítéletes eseményekkel találkozunk. Az elsőnél csak győzelemről olvasunk, a másodiknál már arról, hogy elveszi a békességet. A harmadik az élelem hiányáról számol be, a negyedik pedig a Halál és Pokol hatalmáról. Elkeserednünk kell mindezeket olvasva? Nem, hanem bizakodnunk és reménykednünk, mert a hétpecsétes könyv a Báránynál van, aki a mi életünket és a világ utolsó eseményeit is a kezében tartja!
RÉ21 775 RÉ 46
Pünkösdi ének | 546 | Adj, Úr Isten, nékünk Szentlelket
„Akkor egy próféta odalépett Aháb izráeli király elé, és így szólt…” 1Kir 20
1 Benhadad, Arám királya összegyűjtötte egész haderejét. Harminckét király volt vele lovakkal és harci kocsikkal, így vonult Samária ellen, körülzárta, és ostrom alá vette. 2 Követeket küldött Ahábhoz, Izráel királyához a városba, 3 és ezt üzente neki: Így szól Benhadad: Ezüstöd és aranyad az enyém, legszebb feleségeid és fiaid is enyémek! 4 Izráel királya így válaszolt: Ahogy mondod, uram, királyom, tied vagyok én és mindenem. 5 A követek megint eljöttek, és ezt mondták: Így szól Benhadad: Megüzentem neked, hogy add nekem ezüstödet, aranyadat, feleségeidet és fiaidat. 6 Ezért holnap ilyenkor elküldöm hozzád az embereimet. Azok átkutatják palotádat és embereid házait, és ami csak kedves a számodra, mindazt magukhoz veszik, és elhozzák. 7 Akkor Izráel királya összehívta az ország véneit, és ezt mondta: Értsétek meg, lássátok be, hogy a vesztemet akarja! Pedig amikor elküldött hozzám a feleségeimért, fiaimért, ezüstömért és aranyomért, semmit sem tagadtam meg tőle. 8 A vének meg az egész nép ezt mondta neki: Ne hallgass rá, és ne engedj neki! 9 Ekkor ő így szólt Benhadad követeihez: Mondjátok meg az én uramnak, a királynak: Mindazt megteszem, amit először üzentél a te szolgádnak, de ezt a másik dolgot nem tehetem meg. A követek elmentek, és megvitték a választ. 10 Akkor Benhadad ezt az üzenetet küldte neki: Úgy segítsenek engem az istenek most és ezután is, hogy Samáriának a porából még egy-egy marékkal sem fog jutni az utánam jövő hadinépnek! 11 Izráel királya így válaszolt: Mondjátok meg neki, hogy aki kardot köt, ne kérkedjék úgy, mintha már lecsatolta volna! 12 Amint ezt a választ meghallotta Benhadad, aki éppen a királyokkal együtt dőzsölt a sátrakban, sorakozót rendelt el az embereinek. Azok föl is sorakoztak a város ellen. 13 Akkor egy próféta lépett Aháb izráeli király elé, és így szólt: Ezt mondja az Úr: Látod ezt a nagy tömeget? Én ma a kezedbe adom ezt, és akkor megtudod, hogy én vagyok az Úr! 14 Aháb ezt kérdezte: Kik által? Ő így felelt: Ezt mondja az Úr: A tartományi vezérek katonái által. Ki kezdje meg a harcot? – kérdezte Aháb. Ő így felelt: Te magad! 15 Ekkor Aháb számba vette a tartományi vezérek katonáit, ők kétszázharmincketten voltak; azután számba vette az egész hadinépet, csupa izráelit, ők hétezren voltak. 16 Amikor délben kivonultak, Benhadad már részegre itta magát a sátrakban azzal a harminckét királlyal együtt, akik segítették. 17 Először a tartományi vezérek katonái vonultak ki. Benhadad embereket küldött oda, s azok jelentették, hogy Samáriából emberek vonultak ki. 18 Ő azt mondta: Ha békés szándékkal jöttek, fogjátok el őket élve, ha pedig harcolni jöttek, akkor is élve fogjátok el őket! 19 Közben a tartományi vezérek katonái kivonultak a városból, utánuk pedig a haderő. 20 Mindenki levágta a maga ellenfelét, és megfutamodott Arám, Izráel pedig üldözőbe vette. Arám királyának, Benhadadnak sikerült lóháton elmenekülnie, harci kocsijának a lovain. 21 Kivonult Izráel királya is, vágta a lovakat és a harci kocsikat, és nagy vereséget mért Arámra. 22 Akkor a próféta odalépett Izráel királyához, és ezt mondta neki: Menj, és készülődj! Értsd meg és lásd be, hogy mit kell tenned, mert egy év múlva Arám királya ismét ellened vonul! 23 Arám királyának ezt mondták az emberei: A hegyek Istene az ő Istenük, azért voltak erősebbek nálunk. De ha a síkságon ütközünk meg velük, biztosan mi leszünk az erősebbek. 24 Tégy azért a következőképpen: Távolítsd el mindegyik királyt, és helytartókat nevezz ki a helyükre! 25 Azután szervezz magadnak olyan haderőt, amilyet elvesztettél, továbbá ugyanannyi lovat és harci kocsit, mint amennyi volt! Azután ütközzünk meg velük a síkságon, és biztosan mi leszünk az erősebbek. Benhadad hallgatott a szavukra, és úgy tett. 26 Egy esztendő múlva Benhadad számba vette az arámokat, azután Afék ellen vonult, hogy megütközzék Izráellel. 27 Izráel fiait is összeszámlálták, ellátták őket élelemmel, és így indultak az arámok ellen. Izráel fiainak a tábora olyan volt amazokhoz képest, mint két kis kecskenyáj, az arámok viszont ellepték a földet. 28 Akkor előlépett az Isten embere, és ezt mondta Izráel királyának: Így szól az Úr: Mivel azt mondták az arámok, hogy az Úr a hegyek Istene, de a völgyeknek nem Istene, azért ezt az egész nagy tömeget a kezedbe adom, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 29 Hét napig táboroztak egymással szemben, a hetedik napon azután csatára került sor. Izráel fiai levágtak százezer arám gyalogost egyetlen napon. 30 A megmaradtak Afék városába menekültek, de a várfal rászakadt a megmaradt huszonhétezer emberre. Benhadad is a városba menekült, és szobáról szobára bujkált. 31 Emberei ezt mondták neki: Azt hallottuk, hogy Izráel házának a királyai könyörületes királyok. Vegyünk zsákruhát a derekunkra és kötelet a fejünkre, úgy menjünk Izráel királya elé: talán megkíméli az életed. 32 Zsákruhát öltöttek tehát a derekukra, a fejükre pedig kötelet kötöttek, és úgy járultak oda Izráel királyához. Így szóltak: Szolgád, Benhadad ezt üzeni: Kíméld meg az életem! Aháb megkérdezte: Hát él még? Testvérem ő! 33 Azok ezt jó jelnek vették, és sietve bizonygatni kezdték: Igen, a te testvéred Benhadad! Ő ezt mondta: Menjetek, hozzátok ide! Benhadad kijött hozzá, ő pedig felsegítette maga mellé a harci kocsira. 34 Benhadad ezt mondta neki: Visszaadom azokat a városokat, amelyeket apám elvett a te apádtól, és rendezz be magadnak bazárutcákat Damaszkuszban, amilyeneket az én apám rendezett be Samáriában! Én pedig – felelte Aháb – szövetséggel bocsátlak el téged. Szövetséget kötött tehát vele, és elbocsátotta őt. 35 Egy prófétatanítvány ezt mondta társának az Úr parancsára: Üss meg engem! De az nem akarta megütni. 36 Akkor ezt mondta neki: Mivel nem hallgattál az Úr szavára, egy oroszlán terít le téged, amint eltávozol tőlem. Miután eltávozott tőle, rá is talált egy oroszlán, és leterítette. 37 Talált azután egy másik férfit, és ezt mondta: Üss meg engem! Ez a férfi úgy megütötte, hogy meg is sebesült. 38 Akkor elment a próféta, és várt a királyra az úton, de felismerhetetlenné tette magát egy kötéssel a szemén. 39 Amikor a király arra ment, ő így kiáltott a királyhoz: A te szolgád részt vett az ütközetben. Egyszer csak arra jött valaki, és odahozott hozzám egy embert, és ezt mondta: Őrizd ezt az embert! De ha nem vigyázol rá, életeddel felelsz az életéért, vagy fizetsz egy talentum ezüstöt. 40 Szolgádnak azonban itt is, ott is akadt tennivalója, az az ember pedig eltűnt. Izráel királya ezt mondta neki: Ez a te ítéleted, magad döntöttél! 41 Ekkor az gyorsan levette szeméről a kötést, Izráel királya pedig fölismerte, hogy a próféták közül való. 42 A próféta ezt mondta neki: Így szól az Úr: Mivel kiengedted kezedből azt az embert, akit én kiirtásra szántam, életéért életeddel, népéért népeddel felelsz! 43 Izráel királya ezután elkeseredve és haragosan hazament, és megérkezett Samáriába.
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(13) „Akkor egy próféta odalépett Aháb izráeli király elé, és így szólt…” (1Kir 20)
Aháb felemás hitéről és a próféták működéséről újabb részleteket tudunk meg ebből a fejezetből. Amikor a király biztosnak érezte magát, nem törődött vele, hogy felesége gyilkoltatja a prófétákat, a vele szembekerülő Illést halálra kerestette. Most viszont jólesik a prófétai szó, mert bajban van. Arám ekkor jóval erősebb lehetett Izráelnél, ezt mutatja a megalázó üzenet és annak alázatos fogadása Aháb részéről (1-4). A második üzenet olyan arcátlan, hogy arra már vállalni kell a harcot. Ebben tanácsosai és népe is egyetért, bár a háború kilátástalannak látszik a számukra. A csata előtt kéretlenül lép elő egy próféta, és megmondja, mi a teendő. Aháb még kérdezi is, mit tegyen, engedelmeskedik (13k), és győznek! Ismét megjelenik a próféta, jelzi, hogy egy év múlva újra fog próbálkozni Arám, és utasítja Ahábot a felkészülésre (22). Az újabb támadás bekövetkezik, ismét előlép Isten embere, és győzelmet jövendöl (28). A csata Aháb fényes győzelmével végződik. Benhadad ekkor köpönyeget fordít, alázatoskodik, végül szövetséget kötnek. Ez nem tetszik az Úrnak, mert Benhadad addigi magatartása alapján megérett az ítéletre. Azt a prófétát, aki ezt közli Ahábbal, már nem fogadja szívesen; elkeseredve és haragosan megy haza. Tehát amíg bajban volt, engedelmeskedett, a győzelem után már bosszankodik miatta. A próféták itt mindenkor kéretlenül lépnek föl, Isten közvetlen küldöttei.
