„... megmondatott nekik, hogy nyugodjanak még egy kis ideig” Jel 6,9–17
9 És amikor feltörte az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket az Isten igéjéért öltek meg, és azért a bizonyságtételért, amelyet megtartottak. 10 És hatalmas hangon kiáltották: Urunk, aki szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz, és meddig nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak? 11 Akkor fehér ruha adatott mindegyiküknek, és megmondatott nekik, hogy nyugodjanak még egy kis ideig, amíg teljes nem lesz azoknak a szolgatársaiknak és testvéreiknek a száma, akiket ugyanúgy megölnek, mint őket. 12 És láttam, amikor feltörte a hatodik pecsétet: nagy földrengés támadt, és a nap elsötétült, mint egy fekete gyászlepel, a hold pedig egészen olyan lett, mint a vér, 13 és az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, amikor nagy szél rázza; 14 az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő papírtekercs, minden hegy és sziget elmozdult a helyéről. 15 A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőztek a barlangokban és a hegyek sziklái között, 16 és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónon ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, 17 mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és akkor ki állhat meg?
Bibliaolvasó Kalauz – Szép Eduárd igemagyarázata
Az ötödik és hatodik pecsét feltöréséről olvasunk. Az egyik a mennyei eseményekről számol be a másik pedig a földön történtekről (9–11). Azok, akik Isten igéjéért haltak meg, kérik Isten igazságos ítéletét és fehér ruhát kapnak. Közben a földön földrengés és természeti katasztrófák történnek, s ezek félelemben tartják az embereket. A mennyben türelem, a földön pedig félelem van. Isten ma is türelmet ad az Ő híveinek! Imádkozzunk türelemért és azért is, hogy a félelemben élők Istenhez forduljanak és békességet nyerjenek!
RÉ21 94 RÉ 94
Zsoltárdicséret | 166 | Áldj meg minket, Úr Isten, a te jóvoltodból
„Öltél, és még birtokot is szereztél?” 1Kir 21
1 Ezek után a következő dolog történt: A jezréeli Nábótnak szőlője volt Jezréelben, Samária királyának, Ahábnak a palotája mellett. 2 Egyszer Aháb így szólította meg Nábótot: Add nekem a szőlődet, hadd legyen az veteményeskertem, mert közel van a házamhoz! Adok helyette jobb szőlőt, vagy ha jónak látod, pénzben adom meg az árát. 3 Nábót így felelt Ahábnak: Az Úr őrizzen meg attól, hogy odaadjam neked atyai örökségemet! 4 Aháb elkeseredve és haragosan ment haza a válasz miatt, amelyet a jezréeli Nábót adott neki, amikor ezt mondta: Nem adom neked atyai örökségemet. Lefeküdt az ágyára, a falnak fordult, és nem evett semmit. 5 A felesége, Jezábel azonban odament hozzá, és így szólt: Min keseredett el úgy a lelked, hogy semmit sem eszel? 6 Ő így válaszolt: Beszéltem a jezréeli Nábóttal. Kértem, hogy adja el nekem a szőlőjét, vagy ha úgy tetszik neki, szőlőt is adhatok helyette. De ő azt mondta, hogy nem adja nekem a szőlőjét. 7 A felesége, Jezábel ezt mondta neki: Hát nem te uralkodsz most Izráelben? Kelj föl, egyél, ne búslakodj! Majd én megszerzem neked a jezréeli Nábót szőlőjét. 8 Ekkor leveleket írt Aháb nevében, lepecsételte annak gyűrűjével, és elküldte a leveleket azoknak a véneknek és nemeseknek, akik Nábóttal egy városban laktak. 9 A levelekben ezt írta: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére! 10 Vele szembe pedig ültessetek két hitvány embert, akik így tanúskodjanak ellene: Átkoztad Istent és a királyt! Azután vigyétek ki, és kövezzétek agyon! 11 A város polgárai, a vének és a nemesek, akik abban a városban laktak, úgy is tettek, ahogyan Jezábel megüzente nekik, ahogyan a nekik küldött levelekben írta. 12 Böjtöt hirdettek, és Nábótot a nép élére ültették. 13 Odajött a két hitvány ember is, leültek vele szemben, és ezek a hitvány emberek így tanúskodtak Nábót ellen a nép előtt: Átkozta Nábót Istent és a királyt! Ezért kivitték őt a városból, és halálra kövezték. 14 Azután megüzenték Jezábelnek: Halálra kövezték Nábótot. 15 Amikor Jezábel meghallotta, hogy halálra kövezték Nábótot, így szólt Jezábel Ahábhoz: Kelj föl, vedd birtokba a jezréeli Nábót szőlőjét, amelyet nem akart eladni neked, mert nem él már Nábót, hanem meghalt. 16 Amikor Aháb meghallotta, hogy Nábót meghalt, fölkelt Aháb, lement a jezréeli Nábót szőlőjébe, és birtokba vette azt. 17 Ekkor így szólt az Úr igéje a tisbei Illéshez: 18 Eredj, menj el Aháb izráeli király elé, aki Samáriában lakik, de most éppen Nábót szőlőjében van, ahová azért ment, hogy birtokba vegye. 19 Így beszélj hozzá: Ezt mondja az Úr: Öltél, és még birtokot is szereztél? Azután így beszélj hozzá: Ezt mondja az Úr: Ahol a kutyák felnyalták Nábót vérét, ugyanott nyalják fel a kutyák a te véredet is! 20 Aháb így felelt Illésnek: Rám találtál, ellenségem?! Ő ezt mondta: Rád találtam, mivel arra vetemedtél, hogy olyat tégy, amit rossznak lát az Úr. 21 Ezért én veszedelmet hozok rád, és kisöpörlek téged. Kiirtom Izráelből Aháb férfiutódait, apraját-nagyját! 22 Olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házát, és mint Baasának, Ahijjá fiának a házát a bosszúságért, amelyet nekem okoztál, és vétekbe vitted Izráelt. 23 Jezábelről pedig így szól az Úr: A kutyák eszik meg Jezábelt Jezréel falánál! 24 Aki Aháb családjából a városban hal meg, azt a kutyák eszik meg, aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg. 25 Nem volt senki, aki annyira elvetemült lett volna, mint Aháb, aki folyton csak azt tegye, amit rossznak lát az Úr, mert félrevezette a felesége, Jezábel. 26 Igen sok utálatosságot követett el azzal is, hogy a bálványokat követte, éppen úgy, ahogyan az emóriak tették, akiket kiűzött az Úr Izráel fiai elől. 27 Amikor Aháb meghallotta ezeket a szavakat, megszaggatta ruháját, zsákruhát vett magára, böjtölt, zsákruhában is hált, és csöndesen járt-kelt. 28 Ekkor így szólt az Úr igéje a tisbei Illéshez: 29 Látod, mennyire megalázta magát előttem Aháb? Mivel megalázta magát előttem, az ő idejében nem hozom rá azt a veszedelmet; majd csak a fia idejében hozok veszedelmet a házára.
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(19) „Öltél, és még birtokot is szereztél?” (1Kir 21)
Nábótnak igaza van. A bibliai korban az atyai örökség sokkal inkább szent volt, mint napjainkban. Különben is, ha valaki nem akarja eladni tulajdonát, még előnyös feltételekkel sem, erre nem lehet rákényszeríteni. Aháb helyében egy becsületes ember, ha egy kicsit bánkódik vagy bosszankodik is, belátja Nábót igazát, és belenyugszik. Aháb viszont elkényeztetett gyerekként viselkedik, szinte belebetegszik dühébe ((4). Jezábel sokat megenged magának, vagy pontosabban sokat megenged neki Aháb. Koncepciós pert szervez Nábót elpusztítására, ezzel birtoka a királyra száll. A szomorúan megdöbbentő ebben az, hogy Jezréel városának vezetősége egyöntetűen a bűn mellé áll. Tud róla Aháb is, joggal nevezi őt Illés gyilkosnak (19). Ezután meghirdeti az Úr ítéletét, nemcsak az adott ügy, hanem a király egész magatartása miatt. Ekkor váratlan fordulat történik: Aháb bűnbánatot tart. Milyen nagy az Úr kegyelme, hogy ennek a mélyen bűnös embernek a bűnbánatát elfogadja, és az ítéletet enyhíti! Ezért meghatározó, hogy tudjunk bűnbánatot tartani.
