„És láttam, hogy egy másik erős angyal leszáll az égből” Jel 10,1–7
1 És láttam, hogy egy másik erős angyal leszáll az égből. Felhőbe volt öltözve, a fején szivárvány, az arca olyan, mint a nap, a lába pedig mint a tűzoszlop, 2 kezében nyitott könyvecske volt, jobb lábát rátette a tengerre, a balt pedig a földre, 3 és felkiáltott hatalmas hangon, ahogyan az oroszlán ordít, és amikor felkiáltott, megszólalt a hét mennydörgés a maga hangján. 4 Amikor megszólalt a hét mennydörgés, írni akartam, de hallottam egy hangot az égből, amely így szólt: Pecsételd le, amiket a hét mennydörgés mondott, és ne írd le! 5 Ekkor az angyal, akit állni láttam a tengeren és a földön, felemelte jobb kezét az égre, 6 és megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette a mennyet és a benne levőket, a földet és a rajta levőket, a tengert és a benne levőket, hogy nem lesz több idő, 7 hanem csak azok a napok, amikor megszólal a hetedik angyal trombitájának hangja, és beteljesedik az Isten titka, ahogyan hírül adta azt szolgáinak, a prófétáknak.
Bibliaolvasó Kalauz – Sipos-Vizaknai Gergely igemagyarázata
„És láttam, hogy egy másik erős angyal leszáll az égből” (1). Az Úr erős angyalt küld a mennyből szolgájának bátorítására. Testvérem, aki már új szívvel Jézus Krisztus szolgálatában állsz, tapasztaltál-e közömbösséget vagy ellenállást Isten Igéjével szemben, s emiatt megfáradást? Akkor ma téged bátorít, hogy minden ellenkező látszat ellenére Ő a mindenható Ura a földnek, a tengernek, az időnek, minden körülménynek, az életednek és küldetésednek!
RÉ21 99 RÉ 99
A Szentháromság dicsérete | 564 | Dicséret a Szentháromságnak
„Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük!” 2Kir 6
1 Egyszer azt mondták a prófétatanítványok Elizeusnak: Nézd, szűk nekünk ez a hely itt nálad, ahol lakunk. 2 Hadd menjünk el a Jordánhoz; ott mindegyikünk kivág egy szál fát, és készítünk magunknak egy helyet, ahol lakhatunk. Ő ezt mondta: Menjetek! 3 De az egyik így szólt: Kérlek, jöjj el te is a szolgáiddal! Ő így felelt: Elmegyek. 4 El is ment velük. Amikor megérkeztek a Jordánhoz, vágni kezdték a fákat. 5 De amikor az egyik kidöntött egy szálfát, a fejsze vasa beleesett a vízbe. Akkor felkiáltott, és ezt mondta: Jaj, uram! Csak kölcsönben volt nálam! 6 Az Isten embere megkérdezte: Hová esett? Az megmutatta neki a helyet; ő pedig levágott egy darab fát, és odadobta. A fejszevas ekkor feljött a víz tetejére. 7 Elizeus így szólt: Emeld ki! Az pedig kinyújtotta a kezét, és kivette. 8 Arám királya háborút indított Izráel ellen. Megbeszélte udvari embereivel, hogy melyik helyen legyen a tábora. 9 Az Isten embere azonban ezt az üzenetet küldte Izráel királyának: Vigyázz, ne vonulj át ezen a helyen, mert ott állnak lesben az arámok! 10 Izráel királya ekkor embereket küldött arra a helyre, amelyet az Isten embere mondott neki, figyelmeztetve őt, hogy ott vigyázzon magára. Így történt többször is. 11 Felháborodott emiatt Arám királya, összehívatta udvari embereit, és ezt mondta nekik: Miért nem jelentitek nekem, hogy ki tart a mieink közül Izráel királyával? 12 Ekkor az egyik udvari embere így szólt: Senki, uram, királyom! De az Izráelben levő Elizeus próféta megmondja Izráel királyának még azokat a dolgokat is, amelyekről te a hálószobádban beszélsz. 13 A király ezt parancsolta: Menjetek, és nézzetek utána, hogy hol van, hadd fogassam el! Jelentették neki, hogy most Dótánban van. 14 Akkor lovakat, harci kocsikat és tekintélyes sereget küldött oda. Azok megérkeztek éjjel, és körülvették a várost. 15 Amikor az Isten emberének a szolgája korán felkelt és kiment, a sereg már körülvette a várost lovakkal meg harci kocsikkal. A szolgája így szólt hozzá: Jaj, uram! Mit tegyünk? 16 De ő így felelt: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük! 17 Majd Elizeus így imádkozott: Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson! És az Úr megnyitotta a szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal. 18 Amikor aztán az arámok rárontottak, Elizeus így imádkozott az Úrhoz: Verd meg ezt a népet vaksággal! Meg is verte őket vaksággal, ahogyan Elizeus kérte. 19 Elizeus akkor ezt mondta nekik: Nem ez az az út, és nem ez az a város. Jöjjetek utánam, majd én elvezetlek benneteket ahhoz az emberhez, akit kerestek. És elvezette őket Samáriába. 20 Samáriába érve így szólt Elizeus: Uram, nyisd meg a szemüket, hogy lássanak! Az Úr megnyitotta a szemüket, és akkor látták, hogy Samária közepén vannak. 21 Amikor Izráel királya meglátta őket, ezt kérdezte Elizeustól: Megölessem-e őket, atyám? 22 Ő így felelt: Ne ölesd meg! Meg szoktad-e öletni azokat, akiket foglyul ejtesz kardoddal vagy íjaddal? Adj nekik kenyeret és vizet, hadd egyenek és igyanak, azután menjenek el urukhoz! 23 Nagy lakomát rendezett tehát nekik, és miután ettek és ittak, elbocsátotta őket. Azok pedig elmentek urukhoz. Nem is jöttek többé arám rablócsapatok Izráel országába. 24 Történt ezek után, hogy Benhadad, Arám királya összegyűjtötte egész seregét, fölvonult, és ostrom alá vette Samáriát. 25 Nagy éhínség támadt Samáriában, mert addig ostromolták, míg egy szamárfej nyolcvan ezüstbe, egy maréknyi galambtrágya pedig öt ezüstbe került. 26 Egyszer Izráel királya a várfalon járkált, és egy asszony így kiáltott hozzá: Segíts rajtam, uram, királyom! 27 De ő ezt mondta: Ha az Úr nem segít rajtad, én hogyan segítsek? Talán a szérűről vagy a sajtóból? 28 Majd megkérdezte tőle a király: Mi bajod van? Erre ő így felelt: Egy asszony ezt mondta nekem: Add ide a fiadat, együk meg ma őt, holnap pedig megesszük az én fiamat. 29 Meg is főztük a fiamat, és megettük. Másnap mondtam neki: Add ide a te fiadat, együk meg azt is! Ő azonban elrejtette a fiát. 30 A király, hallva az asszony szavait, megszaggatta a ruháját, és úgy ment tovább a várfalon. A nép akkor látta, hogy alul zsákruhát visel. 31 Akkor ezt mondta: Úgy segítsen az Isten most és ezután is, hogy nem marad ma a helyén Elizeusnak, Sáfát fiának a feje! 32 Elizeus a házában ült, és vele voltak a vének. A király előreküldte az egyik emberét, de még mielőtt a követ odaért volna hozzá, ezt mondta Elizeus a véneknek: Látjátok, ez a gyilkos fajzat elküldött valakit, hogy a fejemet vétesse! Ügyeljetek, és amikor a követ ideér, zárjátok be az ajtót előtte, és nyomjátok az ajtót vele szemben, mert urának a léptei hallatszanak a nyomában. 33 Még beszélt velük, amikor a követ oda is ért hozzá, és ezt mondta: Látod, ilyen baj származott az Úrtól! Miért várjak még tovább az Úrra?!
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(16) „Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük!” (2Kir 6)
Az első történet (1–7) megint arról szól, hogy a próféták nem voltak anyagilag elkényeztetve. Különös helyzetben segít Elizeus. A másodikban (8–23) hazáját segíti egyedi képességével. Erről persze az ellenség is értesül, és támad. Ebből tudjuk meg, hogy Isten emberének (népének, egyházának) nehéz helyzetekben sem kell félnie. Olyan láthatatlan gyűrű veszi körül, amelyik erősebb minden támadónál. Ezt Isten tetszése szerint használja föl. Itt értelmüket zavarja meg, és a magabiztos támadók azt veszik észre, hogy hadifoglyok. Ráadásul jóságot tapasztalnak a megtámadott részéről. Ezek a portyázók nem is jöttek többet. Újabb háború, erős az ellenség, ostromgyűrű, kiéheztetés meg a vele járó rémtörténetek. A király is gyászol (30). Tehetetlen dühében az Úr ellen nem mer lázadni, hát prófétája ellen támad. De végül kimondja: ilyen baj származott az Úrtól! Miért várjak még tovább rá? (33). Csak e kettőt felejti el: ez a próféta hányszor mentette meg az országot, és a bevádolt Isten hányszor könyörült rajtuk. Milyen hamar feledkezünk el Isten megtapasztalt jóságáról, és válunk hitetlen lázadozóvá!
