„Itt van szükség a szentek állhatatosságára és hitére.” Jel 13,1–10
1 És láttam, hogy a tengerből feljön egy fenevad, tíz szarva és hét feje volt, szarvain tíz korona, és a fejein istenkáromló nevek. 2 Ez a fenevad, amelyet láttam, párduchoz hasonlított, lába, mint a medvéé, szája, mint az oroszláné: a sárkány átadta neki erejét, trónját és nagy hatalmát. 3 Láttam azt is, hogy az egyik feje szinte halálosan megsebesült, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a fenevadat: 4 imádták a sárkányt, mivel átadta a hatalmat a fenevadnak, imádták a fenevadat is, és így szóltak: Ki hasonló a fenevadhoz, és ki tudna vele harcra kelni? 5 És adatott neki nagyokat mondó és istenkáromló száj, és adatott neki hatalom a cselekvésre negyvenkét hónapon át; 6 és megnyitotta száját káromlásra Isten ellen, hogy káromolja az ő nevét és sátorát, azokat, akik a mennyben laknak. 7 Megadatott neki, hogy hadat indítson a szentek ellen, és legyőzze őket, megadatott neki a hatalom minden törzs és nép, minden nyelv és nemzet felett: 8 hogy imádja őt mindenki, aki a földön lakik, akinek nincs beírva a neve a megöletett Bárány életkönyvébe a világ kezdete óta. 9 Ha valakinek van füle, hallja! 10 Ha valakire fogság vár, fogságra jut; ha valakinek kard által kell meghalnia, kard által hal meg. Itt van szükség a szentek állhatatosságára és hitére.
Bibliaolvasó Kalauz – Hajdú Zoltán Levente igemagyarázata
Kit csodál és imád a világ? A gátlástalan, törtető, lelketlen emberek hatalma olyan emberfelettinek tűnik számunkra. Kit csodál és imád a világ? Azt, aki úgy gyakorol befolyást más emberek felett, hogy szinte megdermed a közelében a lélek. Hatalmas nyomás nehezedik a szentek (7) közösségére, és kikristályosodik a „status confessionis”, a hit megvallásának pillanata. Kit csodál és imád a világ? Engem nem ez határoz meg! Mert tudom, hiszem, hogy az én nevem be van írva a megöletett Bárány élet-könyvébe (8)!
RÉ21 591 RÉ 390
Fohász | 845 | Tégy, Uram, engem áldássá!
„Hat évig rejtegette magánál, az Úr házában…” 2Kir 11
1 Amikor Ataljá, Ahazjá anyja látta, hogy meghalt a fia, fogta magát, és kipusztított minden gyermeket, aki a királyi családból származott. 2 De Jóseba, Jórám király lánya, Ahazjá húga fogta Jóást, Ahazjá fiát, és kilopta őt a király fiai közül, akiket halálra szántak, és őt meg a dajkáját a hálószobába vitte. Azután elrejtették Ataljá elől, és így őt nem ölték meg. 3 Hat évig rejtegette magánál, az Úr házában; az országban ez idő alatt Ataljá uralkodott. 4 A hetedik évben Jójádá magához rendelte a palotaőr- és testőrszázadok parancsnokait, és bevitte őket magával az Úr házába. Szövetséget kötött velük, és megeskette őket az Úr házában, majd megmutatta nekik a király fiát. 5 Azután megparancsolta nekik: Ezt tegyétek: egyharmada azoknak, akik szombaton lépnek szolgálatba, a királyi palotánál álljon őrségen, 6 egyharmaduk a Szúr-kapuban, egyharmaduk pedig a testőrök mögötti kapuban legyen! Így álljatok őrt a palota körül a szokásnak megfelelően! 7 De az a két szakaszotok is, amely szombaton az őrséget átadja, maradjon szolgálatban az Úr házánál, a király mellett! 8 Vegyétek körül a királyt, legyen mindenkinek kezében a fegyvere; aki pedig a sorok közé be akar hatolni, azt meg kell ölni! A király mellett legyetek, akármerre jár! 9 A századosok mindenben úgy jártak el, ahogyan Jójádá főpap megparancsolta. Mindegyik maga mellé vette az embereit, a szombaton szolgálatba lépők mellett azokat is, akik szombaton letették a szolgálatot, és bementek Jójádá főpaphoz. 10 A főpap pedig odaadta a századosoknak Dávid király lándzsáit és pajzsait, amelyek az Úr házában voltak. 11 A testőrök fegyverrel a kezükben felálltak a templom jobb oldalától a templom bal oldaláig az oltárhoz és a templomhoz, és körülvették a királyt. 12 Akkor Jójádá kivezette a király fiát, és fejére tette a koronát; kezébe adta az uralkodás okmányát, és így királlyá választották, és fölkenték őt. Tapsoltak, és így kiáltoztak: Éljen a király! 13 Meghallotta Ataljá a testőrök és a nép lármáját, ezért bement a nép közé az Úr házába. 14 Amikor látta, hogy a király ott áll az emelvényen, amint szokás, a király körül pedig ott vannak a parancsnokok és a kürtösök, az egész köznép meg örül, és fújja a kürtöket, akkor Ataljá megszaggatta a ruháját, és így kiáltozott: Összeesküvés! Összeesküvés! 15 De Jójádá főpap megparancsolta a haderő élén álló századosoknak: Vezessétek ki a sorok között; ha pedig valaki utánamegy, azt öljétek meg fegyverrel! A főpap ugyanis nem akarta, hogy az Úr házában öljék meg Atalját. 16 Akkor kituszkolták Atalját, és amikor a királyi palota kocsibejárójához ért, ott megölték. 17 Jójádá azután szövetséget kötött az Úr, a király és a nép között, hogy az Úr népe lesznek; ugyanígy a király és a nép között is. 18 Azután az ország egész népe behatolt Baal templomába, és lerombolta azt. Oltárait és bálványképeit teljesen összezúzták, Mattánt, Baal papját pedig meggyilkolták az oltárok előtt. Ezután a főpap felügyelőket rendelt az Úr házába. 19 Majd maga mellé vette a századosokat, a palotaőrséget, a testőröket és az ország egész népét, és lekísérték a királyt az Úr házából. A testőrök kapuján keresztül bevonultak a királyi palotába, ő pedig a királyi trónra ült. 20 Az ország egész népe örült, a város pedig nyugodt maradt, noha Atalját fegyverrel ölték meg a királyi palotában.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(3) „Hat évig rejtegette magánál, az Úr házában…” (2Kir 11)
A júdai királyoknál megemlítik az anya nevét is, jelezvén, hogy fia trónra kerülésével, sőt annak halála után is rangot képvisel a királyi házban és az országban. Ataljá anyakirálynő a fia halála után maga akart uralkodni. Keleti szokás szerint ki is irtotta (volna) a család megmaradt férfitagjait, s ezzel Dávid házának uralmát is (!). Sógornője, a főpap felesége azonban megmenti az egyik unokát, Jóást. Kilopta a halálra szánt csecsemők közül dajkájával együtt, és a templomban rejtegette őt, egészen hétéves koráig (2–3). Micsoda gondos törődés, türelem és kitartás kellett ahhoz, hogy a gyermeket évekig titkon, mégis méltón neveljék! Mekkora hit és hazaszeretet kellett ahhoz, hogy ne árulja el senki, aki az ügybe be volt avatva! Szent összeesküvés volt ez, mégpedig precízen eltervezett a legapróbb részletekig. Isten ügyében jártak, ezért a templom őrségét is beavatták. A főpap szövetséget kötött a katonai parancsnokokkal, hogy a királyválasztást és kihirdetését ünnepre szervezzék meg (4). Izráelben a próféta, Júdában a főpap kente föl az uralkodót (12). Szégyen, hogy az egyetlen királynő a történelmükben gonosz nagymama. Rémuralmának pedig szomorú vége lett. A nők is beleszólnak a történelem alakulásába. Kérdés: hogyan?
