„...megtéveszti a föld lakóit...” Jel 13,11–18
11 És láttam, hogy a földből feljön egy másik fenevad; két szarva volt, mint a Báránynak, de úgy beszélt, mint a sárkány. 12 Ez gyakorolja az első fenevad teljes hatalmát annak színe előtt, és rábírja a földet és lakóit, hogy imádják az első fenevadat, amelynek meggyógyult a halálos sebe. 13 Nagy jeleket tesz, még tüzet is parancsol le az égből a földre az emberek szeme láttára; 14 és megtéveszti a föld lakóit azokkal a jelekkel, amelyeket a fenevad színe előtt megtehet; és azt mondja a föld lakóinak, hogy készítsenek bálványképet a fenevad tiszteletére, akin a kard által ejtett seb van, de életre kelt. 15 Megadatott neki, hogy lelket leheljen a fenevad képmásába, hogy megszólaljon a fenevad képmása, és hogy akik nem imádják a fenevad képmását, azokat mind megölesse. 16 És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, 17 és hogy senki se vehessen vagy adhasson el semmit, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma. 18 Itt van szükség a bölcsességre! Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő száma pedig hatszázhatvanhat.
Bibliaolvasó Kalauz – Hajdú Zoltán Levente igemagyarázata
Ki tudok-e lépni a tömegből? Az arctalanná, a sematikussá, a fogyasztóvá silányító individualista egyformaságból. Ahol a mechanikussá precizírozott működésben elveszik az ember. Ki tudok-e lépni a tömegből? Nem, nem tudok! Mert engem onnan csak az tud kimenteni, aki a hatszázhatvanhat (18) halálos monotóniája helyett a hetvenszer hétszer (Mt 18,22) kegyelem-üzenetével ölel át – Krisztus.
RÉ21 589 RÉ 393
Te Deum | 568 | Áldunk téged, Istenünk
„…Jójádá főpap vett egy ládát, a fedelére lyukat fúrt, és odatette az oltár mellé jobb felől, ahol be szoktak menni az Úr házába.” 2Kir 12
1 Jóás hétéves korában lett király. 2 Jéhú hetedik évében kezdett uralkodni Jóás, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Cibjá volt, Beérsebából származott. 3 Jóás egész életében azt tette, amit helyesnek lát az Úr, mivel erre tanította Jójádá főpap. 4 Csak az áldozóhalmok nem szűntek meg, a nép továbbra is áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon. 5 Jóás ezt mondta a papoknak: A szent adományokból eredő összes pénzt, amit az Úr házába visznek, a forgalomban levő pénzt, azt a pénzt, amelyet fejenként rónak ki becslés szerint, továbbá mindazt a pénzt, amit az emberek szívük szerint visznek az Úr házába, 6 vegyék magukhoz a papok, mindegyik a maga ismerősétől, azután javíttassák ki a templom rongálódásait, ahol csak ilyen rongálódás található. 7 De Jóás király huszonharmadik évéig sem javíttatták ki a papok a templom rongálódásait. 8 Ezért Jóás király hívatta Jójádá főpapot meg a többi papot, és megkérdezte tőlük: Miért nem javíttatjátok ki a templom rongálódásait? Ezután nem tehetitek el ismerőseitek pénzét, hanem oda kell adnotok a templom rongálódásainak javítására. 9 A papok beleegyeztek, hogy nem teszik el a nép pénzét, de a templom rongálódásait mégsem javíttatták ki. 10 Akkor Jójádá főpap vett egy ládát, a fedelére lyukat fúrt, és odatette az oltár mellé jobb felől, ahol be szoktak menni az Úr házába. Abba tették az ajtót őrző papok mindazt a pénzt, amit az Úr házába vittek. 11 Mikor aztán látták, hogy sok pénz van a ládában, odament a király kancellárja a főpappal együtt, csomókba kötötték, és összeszámolták az Úr házában talált pénzt. 12 A lemért pénzt átadták a munkavezetőknek, akik az Úr házához voltak kirendelve. Azok pedig kiadták az ácsoknak és az építőmestereknek, akik az Úr házán dolgoztak, 13 meg a kőműveseknek és a kőfaragóknak, hogy vásároljanak faanyagot és faragott köveket az Úr háza rongálódásainak a kijavításához, és ami csak szükséges volt a templom javításához. 14 De abból a pénzből, amit az Úr házába vittek, nem készíttettek az Úr háza számára sem ezüsttálakat, sem késeket, sem hintőedényeket, sem trombitákat, sem egyéb arany- vagy ezüsttárgyakat, 15 hanem a munkavezetőknek adták oda, hogy javítsák ki abból az Úr házát. 16 Nem kellett elszámoltatni azokat, akikre rábízták a pénzt, hogy átadják a munkavezetőknek, mert azt hűen kezelték. 17 Csupán a jóvátételi áldozatra és a vétekáldozatra adott pénzt nem vitték be az Úr házába, ez a papoké volt. 18 Akkoriban vonult fel Hazáél, Arám királya; megtámadta Gátot és elfoglalta. Majd elhatározta Hazáél, hogy Jeruzsálem ellen vonul. 19 Ezért Jóás, Júda királya fogta mindazokat a szent tárgyakat, amelyeket elődei, Jósáfát, Jórám és Ahazjá, Júda királyai adományoztak a templom javára, és a maga szent adományaival meg az Úr házának és a királyi palotának a kincstárában található összes arannyal együtt elküldte Hazáélnak, Arám királyának, mire az elvonult Jeruzsálem alól. 20 Jóás egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg van írva a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. 21 Udvari emberei fölkeltek, összeesküvést szőttek ellene, és megölték Jóást Bét-Millónál, amikor Szillába ment. 22 Józákár, Simat fia és Józábád, Sómér fia voltak azok az udvari emberei, akik megölték, és ő meghalt. Ősei mellé temették Dávid városában. Utána a fia, Amacjá lett a király.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(10) „…Jójádá főpap vett egy ládát, a fedelére lyukat fúrt, és odatette az oltár mellé jobb felől, ahol be szoktak menni az Úr házába.” (2Kir 12)
Az első templomi persely így készült el saját kezűleg. Háromféle adakozás volt akkor szokásban: a szent adományokat a templom és a szertartások költségeire fordították, az önkéntes adományok voltak azok, amelyeket ma úgy jelölünk: Isten dicsőségére adott összegek. Ezen felül volt a templomba járókra kirótt adó. Ezt becslések alapján állapíthatták meg. A törvény szerint az elsőszülötteket meg kellett váltani (4Móz 18,16), voltak fogadalmi felajánlások, azokat is meg kellett váltani (3Móz 27,1–8), és létezett fejadó (2Móz 30,12–16). A persely elkészülte után a templomlátogatáskor is lehetett adakozni. A pénzt az ajtókat őrző papoknak adták át, ők tették be a perselybe (10). Ezt a szokást vettük át mi, reformátusok, amikor istentisztelet végén a presbiterek perselyeznek. A király és a főpap céladományt hirdettek, hogy kijavíttassák a százötven éve épült jeruzsálemi templom rongálódásait. A király kérte korábban is, de nem történt semmi (8–9). Ő rendelkezett tehát, hogy a papok ne tegyék el a pénzt, hanem fordítsák a templom renoválására. Az adakozás jókedvvel történt, a munkásokat nem kellett elszámoltatni. Ilyen is lehetséges?
