„Íme, egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol!” Jel 19,11–21
11 És láttam a megnyílt eget: íme, egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, 12 szeme tűz lángja, és fején sok korona, és ráírva egy név, amelyet senki sem ismer rajta kívül; 13 és véráztatta ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: az Isten Igéje. 14 A mennyei seregek követték őt fehér lovakon, tiszta fehér gyolcsba öltözve. 15 Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és ő tapossa majd a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját. 16 Ruhájára és derekára ez a név van írva: királyoknak Királya és uraknak Ura. 17 És láttam, hogy egy angyal áll a napban, aki hatalmas hangon kiáltott minden madárhoz, amely fenn a magasban repül: Jöjjetek, gyülekezzetek össze az Isten nagy lakomájára, 18 hogy királyok, vezérek és hatalmasok húsát egyétek, lovak húsát és a rajta ülőkét, minden szabad ember és rabszolga húsát, kicsinyekét és nagyokét. 19 És láttam, hogy a fenevad, a föld királyai és seregeik gyülekeznek, hogy harcra keljenek a lovon ülő és serege ellen, 20 de foglyul esett a fenevad és vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette az ő színe előtt, amelyekkel megtévesztette azokat, akik a fenevad bélyegét magukra vették, és imádták annak képmását: élve vettetett mind a kettő a kénnel égő tűz tavába. 21 A többiek pedig megölettek a lovon ülő kardjával, amely a szájából jött ki, és a madarak mind jóllaktak az ő húsukból.
Bibliaolvasó Kalauz – Édes Árpád igemagyarázata
„Íme, egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol!” (11). A fehér ló azt jelenti, hogy aki azon ül, már eleve győztes. A véráztatta ruha azt jelenti, hogy önfeláldozása tette győztessé. A szájából kijövő éles kard az Isten igéje. Csataleírás nincs, elég a szó. Ezzel szabadít, győz és ítél, akinek a neve: Isten igéje (13). A menny öröme, és az üldözöttek vigasza ez: Isten megfizet.
RÉ21 97 RÉ 97
Napi dicséret | 247 | Dicsérjük Istent! Mind, ki féli
„Rendelkezz házadról, mert meghalsz…” 2Kir 20
1 Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá, és ezt mondta neki: Így szól az Úr: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben! 2 Ezékiás erre a fal felé fordult, és így imádkozott az Úrhoz: 3 Ó, Uram, ne feledkezz meg arról, hogy én hűségesen és tiszta szívvel jártam színed előtt, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás keservesen sírt. 4 Ézsaiás még a palota belső udvarát sem hagyta el, amikor így szólt hozzá az Úr igéje: 5 Menj vissza, és mondd meg Ezékiásnak, népem fejedelmének: Így szól az Úr, ősatyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Meggyógyítalak, három nap múlva már fölmehetsz az Úr házába. 6 Megtoldom napjaidat még tizenöt évvel. Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítalak téged meg ezt a várost, pajzsa leszek ennek a városnak önmagamért és az én szolgámért, Dávidért. 7 Majd ezt mondta Ézsaiás: Hozzatok egy csomó préselt fügét! Odavitték és a kelevényre tették; a király pedig életben maradt. 8 Ezékiás azonban megkérdezte Ézsaiástól: Mi lesz a jele, hogy meggyógyít az Úr, és három nap múlva fölmehetek az Úr házába? 9 Ézsaiás így felelt: Kapsz jelet az Úrtól arra, hogy az Úr teljesíti azt az igét, amelyet kijelentett: Előre menjen az árnyék tíz fokkal, vagy visszafelé menjen tíz fokkal? 10 Ezékiás ezt mondta: Könnyű az árnyéknak tíz fokkal megnyúlnia. Ne úgy legyen, hanem menjen az árnyék visszafelé tíz fokkal! 11 Ekkor Ézsaiás próféta az Úrhoz kiáltott, ő pedig visszatérítette az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt. 12 Abban az időben Meródak-Baladán, Baladánnak, Babilónia királyának a fia levelet és ajándékot küldött Ezékiásnak, mert hallotta, hogy beteg volt. 13 Ezékiás meghallgatta őket, azután megmutatta nekik egész kincstárát, az ezüstöt és az aranyat, a balzsamokat és a finom olajakat, a fegyvertárát és mindazt, ami kincstárában található volt. Semmi sem volt palotájában és egész birodalmában, amit meg ne mutatott volna nekik Ezékiás. 14 Ekkor Ézsaiás próféta elment Ezékiás királyhoz, és megkérdezte tőle: Mit mondtak ezek az emberek, és honnan jöttek hozzád? Ezékiás így felelt: Messze földről, Babilóniából jöttek. 15 Ézsaiás így szólt: Mit láttak a palotádban? Ezékiás így felelt: Mindent láttak, ami csak a palotámban van; semmi sincs kincstáramban, amit meg ne mutattam volna nekik. 16 Akkor Ézsaiás így szólt Ezékiáshoz: Halld meg az Úr igéjét: 17 Eljön majd az idő, amikor mindazt elviszik Babilóniába, ami a palotádban van, és amit elődeid gyűjtöttek mindmáig, semmi sem marad meg. Ezt mondja az Úr! 18 Utódaid közül is, akik tőled származnak, akiket te nemzel, elvisznek néhányat, és udvaroncok lesznek Babilónia királyának a palotájában. 19 Ezékiás így válaszolt Ézsaiásnak: Jó az Úr igéje, amelyet hirdettél. Mert ezt gondolta: Akkor az én időmben béke és biztonság lesz. 20 Ezékiás egyéb dolgai, összes hőstette, és hogy miként készíttetett tavat és vízvezetéket, hogy bevezesse a vizet a városba, meg van írva a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. 21 Azután Ezékiás pihenni tért őseihez; utána a fia, Manassé lett a király.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(1) „Rendelkezz házadról, mert meghalsz…” (2Kir 20)
Mit tennénk, ha ilyen felszólítást kapnánk? Ezékiás élete derekán halálos betegséget kap (Ézs 38,1–8; 2Krón 29-31). Hogyan és mire használnánk a maradék időt? A fal felé fordulva, sírva könyörögnénk, mint a király, hogy Isten könyörüljön meg rajtunk, adjon még időt? Az egyetlen, amit tenni lehet, „ami működik”, a visszavonulás a belső szobába, az imádság (2). Ezékiás alkudozik, és kap – nem érdemeire tekintettel, hanem Isten kegyelméből – még tizenöt évet. Jelt is kér erre az időszakra Ézsaiástól (8), mégpedig különös csodát: apja, Áház napóráján menjen visszafelé az árnyék tíz fokkal (10–11). Egyes magyarázók szerint Áház (a damaszkuszi oltár mintájára épített) oltáráról és annak lépcsőfokairól van szó, amely időmérésre, napóraként is használható lehetett. A teremtő és mindenható Isten megteheti, hogy közvetlenül beavatkozzon teremtményei életébe, a természet folyamataiba. Tudományosan nem is bizonyítható jelenség, de érdekes a természettudósok feljegyzése egy Kr. e. 711-ben bekövetkezett nagy (csaknem nyolcvan százalékos) részleges napfogyatkozásról. Lehetséges, hogy ennek hatását látták a (lépcső)fokain, hogy különösen haladt azokon az árnyék. A király betegsége és felgyógyulása időben az előző két fejezet eseményei előtt történhetett.
