„Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban” Jel 20,1–6
1 És láttam, hogy egy angyal leszállt a mennyből, az alvilág kulcsa volt nála, és egy nagy lánc a kezében. 2 Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a Sátán, és megkötözte ezer esztendőre, 3 levetette az alvilágba, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy meg ne tévessze többé a népeket, amíg el nem telik az ezer esztendő: azután el kell oldoztatnia majd egy kis időre. 4 És láttam trónokat: ezekre ültek azok, akik ítélő hatalmat kaptak. És azoknak a lelkeit is, akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért és az Isten igéjéért, akik nem imádták a fenevadat, sem az ő képmását, és nem vették fel az ő bélyegét homlokukra és kezükre: ezek életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig. 5 A többi halott nem kelt életre, míg el nem telt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. 6 Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig.
Bibliaolvasó Kalauz – Édes Árpád igemagyarázata
Az ezeréves birodalom (4) jelentése a reformátori értelmezés szerint a Krisztus halála és feltámadása, valamint második eljövetele közötti időszakra vonatkozik, amelyet egyszerűen utolsó időknek hívunk. Ebben a korszakban Krisztus elsősorban az igén és Szentlelkén keresztül gyakorolja uralmát és tartja féken a gonoszt. Isten az utolsó idők végén engedi megtapasztalni, hogy milyen lenne ez a világ enélkül az uralom nélkül, ekkor a lázadás erői egy utolsó nagy rohamra készülnek, de ez tulajdonképpen csak egy kétségbeesett próbálkozás. „Bízzatok, mert Jézus eljön...!”
RÉ21 513 RÉ 386
Zsoltárének | 810 | Áldjátok Istent szent templomában
„…tévelygésbe vitte őket Manassé…” 2Kir 21
1 Tizenkét éves volt Manassé, amikor uralkodni kezdett, és ötvenöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Hefcíbáh volt. 2 Azt tette, amit rossznak lát az Úr: olyan utálatos dolgokat, mint azok a népek, amelyeket kiűzött az Úr Izráel fiai elől. 3 Újra megépíttette az áldozóhalmokat, amelyeket apja, Ezékiás elpusztított, oltárokat állított Baalnak, és készíttetett egy Aséra-szobrot is, amilyet Aháb, Izráel királya készíttetett. Leborult az ég minden serege előtt, és tisztelte azokat. 4 Építtetett ilyen oltárokat az Úr házában is, amelyről pedig ezt mondta az Úr: Jeruzsálemben lesz a nevem. 5 Oltárokat építtetett az ég minden seregének az Úr háza mindkét udvarában. 6 A fiát is elégette áldozatul. Varázslást és jelmagyarázást űzött, halottidézőket és jövendőmondókat tartott. Sok olyan dolgot vitt véghez, amit rossznak lát az Úr, bosszantva őt. 7 Asérának azt a bálványszobrát, amelyet ő készíttetett, a templomban helyezte el, pedig erről azt mondta az Úr Dávidnak és a fiának, Salamonnak: Ebben a templomban, Jeruzsálemben lesz a nevem mindörökké, mert ezt választottam ki Izráel valamennyi törzse közül. 8 És soha nem kell majd Izráelnek elhagynia azt a földet, amelyet őseiknek adtam, de csak akkor, ha megtartják és teljesítik mindazt, amit megparancsoltam nekik, az egész törvényt, amelyet az én szolgám, Mózes parancsolt nekik. 9 De ők nem engedelmeskedtek, mert tévelygésbe vitte őket Manassé, és még gonoszabb dolgokat követtek el, mint azok a népek, amelyeket Izráel fiai elől kiirtott az Úr. 10 Akkor így szólt az Úr szolgái, a próféták által: 11 Mivel Manassé, Júda királya ilyen utálatos dolgokat követett el, gonoszabbakat mindazoknál, amiket előtte elkövettek az emóriak, sőt bálványai révén Júdát is vétekbe vitte, 12 ezért így szól az Úr, Izráel Istene: Én olyan veszedelmet hozok Jeruzsálemre és Júdára, hogy belecsendül mind a két füle annak, aki csak hallja! 13 Jeruzsálemet is azzal a mérőzsinórral mérem, amellyel Samáriát, és azzal a mérőónnal, amellyel Aháb házát. Kitörlöm Jeruzsálemet, ahogy kitörlik a tálat: kitörlik, és aztán leborítják. 14 Eltaszítom örökségem maradékát. Ellenségei kezébe adom, minden ellenségének a prédája és martaléka lesz, 15 mivel azt tették, amit rossznak látok, és folyton bosszantottak attól a naptól fogva, hogy őseik kivonultak Egyiptomból, egészen mindmáig. 16 Manassé nagyon sok ártatlan vért is ontott, amivel megtöltötte Jeruzsálemet egyik végétől a másikig, azon a vétkén kívül, amellyel vétekbe vitte Júdát, olyat téve, amit rossznak lát az Úr. 17 Manassé egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, és vétkei, amelyeket elkövetett, meg vannak írva a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. 18 Azután Manassé pihenni tért őseihez, és eltemették palotája kertjében, az Uzzá-kertben. Utána a fia, Ámón lett a király. 19 Huszonkét éves volt Ámón, amikor uralkodni kezdett, és két évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Mesullemet volt, Hárúc leánya, Jotbából. 20 Azt tette, amit rossznak lát az Úr, ahogyan apja, Manassé is tette. 21 Mindenben azon az úton járt, amelyen járt az apja: tisztelte azokat a bálványokat, amelyeket apja tisztelt, és azokat imádta. 22 Elhagyta az Urat, ősei Istenét, és nem az Úr útján járt. 23 De összeesküdtek Ámón ellen udvari emberei, és megölték a királyt a palotájában. 24 Az ország népe azonban kiirtotta mindazokat, akik összeesküdtek Ámón király ellen. Azután a fiát, Jósiást tette királlyá az ország népe. 25 Ámón egyéb dolgai, amelyeket véghezvitt, meg vannak írva a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. 26 Az Uzzá-kertben levő sírba temették el. Utána a fia, Jósiás lett a király.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(9) „…tévelygésbe vitte őket Manassé…” (2Kir 21)
Szomorú, mivé lett Júda Manassé hosszú, ötvenöt évi uralkodása alatt. Miért éppen a leghitetlenebb és legkegyetlenebb király kap ilyen sokáig tartó lehetőséget az uralkodásra? Lerontotta mindazt, amit apja, Ezékiás, a Dávid óta leginkább istenfélő király épített (18,3–4). Újra megépíttette az áldozóhalmokat, az oltárokat a Baal-kultuszhoz, saját elsőszülött fiát elégette áldozatul (6), gyakorolta a varázslást, halottidézést, mindazt, ami utálatos Isten előtt, amit szigorúan tiltanak Mózes törvényei. Isten határozottan meghirdeti megsemmisítő ítéletét az ország fölött a próféták szava által (13–14). Ézsaiás és a többi próféta elkeseredett küzdelmet vívott a tévelygő, gyalázatos bálványkultusz és kegyetlenség ellen, amelyben a király ugyancsak élen járt. Egy zsidó legenda szerint Ézsaiás is a király mártíráldozata lett. Ezekről az állapotokról szól részletesen Isten ítélete (12). Jeremiás próféta szavaival: „Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Én olyan veszedelmet hozok erre a helyre, hogy belecsendül a füle annak, aki csak hallja!” (Jer 19,3) Fia, Ámón folytatta apja gyalázatos örökségét, de csak két évig, mert összeesküvés áldozata lett (20–23).
