„... megítéltetett mindenki a maga cselekedetei szerint” Jel 20,7–15
7 Amikor pedig eltelik az ezer esztendő, a Sátán elbocsáttatik börtönéből, 8 és elmegy, hogy megtévessze a népeket a föld négy sarkán, Gógot és Magógot, hogy összegyűjtse háborúra őket, akiknek annyi a száma, mint a tenger fövenye. 9 És felvonultak a föld színén, és bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost, de tűz szállott alá az égből, és elpusztította őket. 10 Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké. 11 És láttam egy nagy fehér trónt és a rajta ülőt: színe elől elfutott a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. 12 És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trón előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Egy másik könyv is kinyittatott, az élet könyve, és a halottak a könyvekben írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. 13 A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki a maga cselekedetei szerint. 14 És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába. Ez a második halál, a tűz tava. 15 Ha valaki nem volt beírva az élet könyvébe, az a tűz tavába vettetett.
Bibliaolvasó Kalauz – Édes Árpád igemagyarázata
Ahogyan egyre teljesebb képet kapunk a végső dolgokról, azt látjuk, hogy a sor végére maradt leghatalmasabb ellenségek sorsa is megpecsételődik. Az utolsó gonosz hatalmak és az örök ellenség, a Sátán is a tüzes, kénes tóba vettetik (10). Az utolsó ítéletben pedig halálra vettetik a legfőbb ellenség a halál maga. Ez nyit utat a feltámadásnak és az élők és holtak végső számvetésének (12). Vajon a nevem fel van írva az Élet könyvében?
RÉ21 831 RÉ 741
Napi ének| 800 | Mindeddig vélem volt az Úr
„…elment Hulda prófétanőhöz…” 2Kir 22
1 Nyolcéves volt Jósiás, amikor uralkodni kezdett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Jedídá volt, Adájá leánya, Bockatból. 2 Azt tette, amit helyesnek lát az Úr. Mindenben ősatyjának, Dávidnak az útján járt, és nem tért el arról sem jobbra, sem balra. 3 Jósiás király tizennyolcadik évében történt, hogy a király elküldte Sáfán kancellárt, aki Acaljá fia, Mesullám unokája volt, az Úr házába ezzel a megbízással: 4 Menj el Hilkijjá főpaphoz, hogy szedje össze az Úr házában összegyűlt pénzt, amelyet az ajtóőrök gyűjtöttek a néptől. 5 Adják oda azt a munkavezetőknek, akik az Úr házához vannak kirendelve, azok pedig adják tovább az Úr házában dolgozó munkásoknak, hogy javítsák ki a templom rongálódásait: 6 az ácsoknak, az építőmestereknek és a kőműveseknek, hogy vásároljanak faanyagot és faragott köveket a templom kijavításához. 7 De nem kell őket elszámoltatni azzal a pénzzel, amelyet rájuk bíztak, mert hűségesen fogják kezelni azt. 8 Egyszer csak így szólt Hilkijjá főpap Sáfán kancellárhoz: Ezt a törvénykönyvet találtam az Úr házában! És odaadta Hilkijjá a könyvet Sáfánnak, hogy olvassa el. 9 Ezután Sáfán kancellár bement a királyhoz, és jelentést tett a dologról a királynak. Ezt mondta: A te szolgáid összeszedték a templomban található pénzt, és odaadták a munkavezetőknek, akik az Úr házához vannak kirendelve. 10 Jelentette Sáfán kancellár a királynak azt is, hogy Hilkijjá főpap egy könyvet adott át neki, és felolvasott belőle Sáfán a királynak. 11 Amikor a király meghallotta a törvénykönyv igéit, megszaggatta a ruháját. 12 Majd ezt a parancsot adta a király Hilkijjá főpapnak, Ahíkámnak, Sáfán fiának, Akbórnak, Míkájá fiának meg Sáfán kancellárnak és Aszájának, a király udvari emberének: 13 Menjetek, kérdezzétek meg az Urat, hogy mit jelentenek ennek a megtalált könyvnek az igéi rám és az egész népre, Júdára nézve! Mert nagy haragra indulhatott ellenünk az Úr, mivel nem hallgattak elődeink ennek a könyvnek az igéire, és nem tették meg mindazt, ami a számunkra meg van írva. 14 Hilkijjá főpap, Ahíkám, Akbór, Sáfán és Aszájá tehát elment Hulda prófétanőhöz – aki Sallúmnak, Tikvá fiának, Harhasz unokájának, a ruhák őrzőjének volt a felesége, és Jeruzsálem új városrészében lakott –, és beszéltek vele. 15 Hulda így szólt hozzájuk: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket: 16 Ezt mondja az Úr: Én veszedelmet hozok erre a helyre és lakóira, annak a könyvnek minden igéje szerint, amelyet Júda királya elolvasott. 17 Mert elhagytak engem, és más isteneknek tömjéneztek, hogy bosszantsanak engem kezük mindenféle csinálmányával. Ezért lobbant fel lángoló haragom ez ellen a hely ellen, és nem alszik ki! 18 De mondjátok meg Júda királyának, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek az Urat: Ezt mondja az Úr azokról az igékről, amelyeket hallottál: 19 Mivel megrendültél, és megaláztad magad az Úr előtt, amikor meghallottad, hogy mit jelentettem ki erről a helyről és lakóiról, hogy milyen pusztulás és átok vár rájuk, megszaggattad a ruhádat és sírtál előttem, azért én is meghallgatlak! – így szól az Úr. 20 Ezért gondoskodom róla, hogy őseid mellé temessenek, és békességgel kerülj a sírodba; neked nem kell meglátnod mindazt a veszedelmet, amelyet erre a helyre elhozok! És megvitték a választ a királynak.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(14) „…elment Hulda prófétanőhöz…” (2Kir 22)
Megkönnyebbülés ismét Jósiás királyról és tetteiről olvasni a nyomasztó bűnökkel és erőszakkal teli uralkodók sorozata után. Dávid útján járt, Isten akaratát kereste, reformokat hajtott végre a kultuszi életben az északi országrészben is, Bételben és Samáriában. Erre azért volt lehetősége, mert az asszír hatalom meggyengült. Elrendelte a templom kijavítását, ennek folyamán előkerült egy elveszettnek hitt törvénykönyv, Mózes ötödik könyvének több fejezete. A megtalált íráshoz megfelelő próféta kellett, aki értelmezi azt. „Menjetek, kérdezzétek meg az Urat, hogy mit jelentenek ennek a megtalált könyvnek az igéi” (13). Hulda prófétanő az ismeretlenségből bukkan fel. Hilkijjá főpap négy vezető emberrel együtt elment megkérdezni őt, aki akkor valószínűleg idősebb és tekintélyesebb volt, mint a fiatal Jeremiás. Ő később hasonlóképpen hirdeti Isten ítéletét Júdáról, mint Hulda: „veszedelmet hozok erre a helyre és lakóira […]. Mert elhagytak engem, és más isteneknek tömjéneztek” (16–17). Mivel Jósiás megalázta magát Isten előtt, azt a kegyelmet kapja, hogy nem éri meg a veszedelem napjait. Hamarabb tér ősei sírjába.
