„...és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon” Jel 22,1–7
1 Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó, mint a kristály, és az Isten és a Bárány trónjából ered. 2 A város főútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak. 3 És semmi nem lesz többé átok alatt a városban, hanem az Isten és a Bárány trónja lesz benne: szolgái imádják őt, 4 és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon. 5 Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké. 6 És ezt mondta nekem: Ezek az igék megbízhatók és igazak, mert az Úr, a próféták lelkének Istene küldte el angyalát, hogy megmutassa szolgáinak mindezt, aminek hamarosan meg kell történnie. 7 És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit.
Bibliaolvasó Kalauz – Balla Ibolya igemagyarázata
Az új teremtés csodálatos voltáról olvashatunk ezekben a napokban. A szentíró e teremtésről többször is úgy ír, hogy mire nem lesz szükség, mi nem jellemzi a teremtést: nem lesz bűn, sírás, betegség, nem lesz átok. A végső időkben nem lesz semmi, ami elválasztja a teremtményt a Teremtőtől. Ezt a szakadékot nem mi hidaljuk át, nem mi vagyunk a kezdeményezők, hanem a hozzánk lehajló Isten, akihez tartozunk: „...és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon” (4).
RÉ21 751 RÉ 357
Könyörgés | 714 | Tehozzád jövünk már, Istenünk
„Maradjatok az országban, és szolgáljátok Babilónia királyát, akkor jó dolgotok lesz!” 2Kir 25
1 Uralkodásának kilencedik évében, a tizedik hónap tizedikén megérkezett Nebukadneccar, Babilónia királya egész hadseregével Jeruzsálem alá. Tábort ütött vele szemben, körülötte pedig ostromműveket építtetett. 2 Ostrom alatt állt a város Cidkijjá király tizenegyedik évéig. 3 A hónap kilencedik napjára elhatalmasodott a városban az éhínség, mert nem volt már ennivalója az ország népének. 4 Akkor betörtek a városba. A harcosok azonban éjszaka mind kimenekültek a két várfal közötti kapun át, amely a király kertje mellett van, és bár a káldeusok ott voltak körös-körül a város alatt, kijutottak az Arábá-völgy felé vezető útra. 5 A káldeusok egy csapata azonban üldözőbe vette a királyt, és utolérte Jerikó síkságán; ekkor egész csapata szétszóródott mellőle. 6 El is fogták a királyt, és elvitték Babilónia királyához Riblába, ahol ítéletet tartottak fölötte. 7 Cidkijjá fiait a szeme láttára ölette meg, azután Cidkijját megvakíttatta, majd bilincsbe verette, és úgy vitette el Babilonba. 8 Az ötödik hónap hetedikén, Nebukadneccar királynak, Babilónia királyának tizenkilencedik évében eljött Jeruzsálembe Nebuzaradán testőrparancsnok, Babilónia királyának az udvari embere. 9 Felgyújtotta az Úr házát és a királyi palotát, fölperzselte Jeruzsálem minden házát és valamennyi nagy palotáját. 10 A testőrparancsnokkal levő egész káldeus haderő pedig körös-körül lerombolta Jeruzsálem várfalait. 11 A nép maradékát – akár a városban maradtak életben, akár átpártolók voltak, akik átpártoltak Babilónia királyához – a megmaradt kézművesekkel együtt fogságba hurcolta Nebuzaradán testőrparancsnok. 12 Csak az ország nincstelenjeiből hagyott otthon a testőrparancsnok szőlőműveseknek és mezei munkásoknak. 13 Összetörték a káldeusok az Úr házánál levő rézoszlopokat, továbbá az Úr házához tartozó mosóállványokat meg a rézmedencét, és a rezet elvitték Babilóniába. 14 Elvitték a fazekakat, a lapátokat, a késeket, a serpenyőket és minden rézeszközt, amelyekkel a szent szolgálatot szokták végezni. 15 Elvitte a testőrparancsnok a szenesserpenyőket és a hintőedényeket is, mindent, ami csak aranyból és ezüstből volt. 16 A két oszlopban, az egyetlen rézmedencében és a mosóállványokban, amelyeket Salamon készíttetett az Úr házához, mindezekben a tárgyakban megmérhetetlen súlyú réz volt. 17 Az egyik oszlop tizennyolc könyök magas volt, és réz oszlopfő volt rajta. Az oszlopfő három könyök magas volt, és az oszlopfőn körös-körül recézet meg gránátalma volt, mind rézből. Ugyanilyen volt a másik oszlop is, el egészen a recézetig. 18 Elvitte a testőrparancsnok Szerájá főpapot meg Cefanjá papot, a helyettesét és a három ajtóőrt. 19 Elvitt egy főembert is a városból, aki a harcosok parancsnoka volt, öt embert a király személyes környezetéből, akiket a városban találtak, továbbá a hadseregparancsnok írnokát, aki fegyverbe szokta szólítani az ország hadinépét, végül hatvan férfit az ország népéből, akiket ott találtak a városban. 20 Fogta és elvitte őket Nebuzaradán testőrparancsnok Babilónia királyához Riblába. 21 Babilónia királya pedig kivégeztette, megölette őket Riblában, Hamát földjén. Így kellett fogságba mennie Júdának a saját földjéről. 22 Nebukadneccar, Babilónia királya a Júda országában maradt nép fölé, amelyet meghagyott, Gedalját, Ahíkám fiát, Sáfán unokáját nevezte ki helytartónak. 23 Amikor meghallották a csapatparancsnokok és embereik, hogy Babilónia királya Gedalját nevezte ki helytartónak, elmentek Gedaljához Micpába, mégpedig Jismáél, Netanjá fia, Jóhánán, Káréah fia, a netófái Szerájá, Tanhumet fia meg Jaazanjá, Maakáti fia embereikkel együtt. 24 Gedaljá megesküdött nekik és embereiknek, és így szólt hozzájuk: Ne féljetek a káldeusok szolgáitól! Maradjatok az országban, és szolgáljátok Babilónia királyát, akkor jó dolgotok lesz! 25 A hetedik hónapban azonban Jismáél, Netanjá fia, Elísámá unokája, aki királyi származású volt, elment tíz emberével, és levágta Gedalját, és az meg is halt. Levágták azokat a júdaiakat és káldeusokat is, akik ott voltak vele Micpában. 26 Ezután fölkerekedett az egész nép apraja-nagyja a csapatparancsnokokkal együtt, és elmentek Egyiptomba, mert féltek a káldeusoktól. 27 Jójákín júdai király fogságának harminchetedik évében, a tizenkettedik hónap huszonhetedikén történt, hogy Evíl-Meródak, Babilónia királya, abban az évben, amikor uralkodni kezdett, megkegyelmezett Jójákín júdai királynak, és kiengedte a fogházból. 28 Jóindulattal beszélt vele, és székét följebb tétette a többi király székénél, akik nála voltak Babilonban. 29 Letehette Jójákín a rabruháját, és állandóan vele étkezhetett, egész életében. 30 Ellátmányát állandó ellátmányként a királytól kapta napi szükséglete szerint egész életében.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(24) „Maradjatok az országban, és szolgáljátok Babilónia királyát, akkor jó dolgotok lesz!” (2Kir 25)
Júdából az első deportálás Babilonba 597-ben volt, tíz év múlva következett a teljes összeomlás. Nebukadneccar ostromolta, végül elfoglalta Jeruzsálemet. A templomot és a királyi palotát fölégették, leromboltak mindent, ahogyan a próféta mondta (Jer 25,11). A hosszú háború alatt már éhínség fenyegetett (3). Cidkijjá király és csapatai kimenekültek egy éjszaka a várfalon át a városból. Útközben azonban elfogták a védtelen királyt, fiait megölték, őt megvakították és fogságba vitték (5–7). Júda önállósága elveszett. A Jeruzsálemben maradt vezető embereket is mind elfogták és megölték. Gedalját nevezték ki helytartónak. Ő hallgatott Jeremiás prófétára (részletesebben lásd Jer 40,7–12). Gedaljá a megmaradás és a jövő egyedüli útjaként a babiloni megszállókkal való együttműködést javasolta a (23–24). Istentől nemcsak az ajándékait, hanem az ítéletét is el kell fogadnunk. Az ellenpárt azonban összeesküvést szervezett Gedaljá ellen, megölték őt és embereit is, majd Egyiptomba menekültek. Jeremiás óvott ettől a lépéstől, de őt is elfogták, és magukkal hurcolták (Jer 40,7–41,18).
