„Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket” Mt 2,13–18
13 Miután elmentek, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket. 14 Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba. 15 Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: „Egyiptomból hívtam el a fiamat.” 16 Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket ahhoz az időhöz mérten, melyet a bölcsektől megtudott. 17 Ekkor teljesedett be az, amit Jeremiás prófétált: 18 „Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek.”
Bibliaolvasó Kalauz – Balla Ibolya igemagyarázata
„Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket” (13). Egy uralkodó esetében sem nagy bátorságot, sem nagy erőfeszítést nem igényel, hogy elpusztítsa védtelen, gyenge gyermekek sokaságát. Isten ígéreteit azonban nem lehet megsemmisíteni. Heródes félelmében a végletekig elment, hogy ingatag, földi „hatalmát” megszilárdítsa. Isten Fia pedig nem kímélte a saját életét, és rosszakaróin sem állt bosszút, mert „az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet” (Lk 19,10).
RÉ21 56 RÉ 56
Zsoltárének | 171 | Seregeknek Ura
„Mi a menny és föld Istenének a szolgái vagyunk…” Ezsd 5
1 De Haggeus próféta és Zakariás próféta, Iddó fia prófétálni kezdett a Júdában és Jeruzsálemben levő zsidóknak Izráel Istene nevében, aki fölöttük volt. 2 Akkor Zerubbábel, Sealtíél fia és Jésúa, Jócádák fia hozzáfogott, és elkezdte Isten házának az építését Jeruzsálemben. Velük voltak Isten prófétái, akik támogatták őket. 3 Abban az időben odament hozzájuk Tattenaj, a Folyamon túli tartomány helytartója és Setar-Bóznaj meg hivatalnoktársaik, és ezt mondták nekik: Ki adott nektek parancsot arra, hogy ezt a házat fölépítsétek, és gerendázatát elkészítsétek? 4 Azután ezt kérdezték tőlük: Hogy hívják azokat a férfiakat, akik ezt az épületet építik? 5 De a zsidók vénein rajta volt Istenük szeme, ezért nem akadályozták őket, míg jelentés nem ment Dáriushoz, és levélben válasz nem érkezett rá. 6 Ez a szövege annak a levélnek, amelyet Dárius királynak küldött Tattenaj, a Folyamon túli tartomány helytartója és Setar-Bóznaj meg hivatalnoktársai, a Folyamon túli tartomány tisztviselői. 7 Beadvánnyal fordultak ugyanis hozzá, melyben a következőket írták: „Dárius királynak teljes békesség! 8 Tudtára adjuk a királynak, hogy elmentünk Júda tartományába, a nagy Isten házához. Azt most kőtömbökből építik, és a falakra gerendákat helyeznek. Ezt a munkát gondosan végzik, és sikeresen folytatják. 9 Megkérdeztük az ott levő véneket, és ezt mondtuk nekik: Ki adott nektek parancsot arra, hogy ezt a templomot felépítsétek, és gerendázatát elkészítsétek? 10 Nevüket is megkérdeztük, hogy tudassuk veled, és megírjuk azoknak a férfiaknak a nevét, akik az élükön állnak. 11 Ők azonban ilyen szavakkal feleltek nekünk: Mi a menny és föld Istenének a szolgái vagyunk, és újjáépítjük ezt a templomot, amely sok évvel ezelőtt épült. Izráelnek egy nagy királya kezdte építeni, és be is fejezte. 12 Őseink azonban haragra ingerelték a menny Istenét, ezért ő Babilónia királyának, a káldeus Nebukadneccarnak a kezébe adta őket, aki ezt a templomot lerombolta, a népet pedig fogságba vitte Babilóniába. 13 De Círusnak, Babilónia királyának uralkodása első esztendejében parancsot adott Círus király, hogy Istennek ezt a házát építsék fel. 14 Sőt Isten házának az arany- és ezüstedényeit is, amelyeket Nebukadneccar elhozott a jeruzsálemi templomból, és bevitt Babilon templomába, előhozatta Círus király Babilon templomából, átadatta egy Sésbaccar nevű embernek, akit helytartóvá tett, 15 és azt mondta neki: Vedd át ezeket az edényeket, menj, és helyezd el a jeruzsálemi templomban, és az Isten háza épüljön fel a régi helyén! 16 Ekkor Sésbaccar el is jött, lerakta Isten házának az alapját Jeruzsálemben, és azóta egészen mostanáig épül, de még nincs készen. 17 Most azért, ha a király jónak látja, nézessen utána Babilóniában, a királyi kincstárban, hogy adott-e parancsot Círus király Isten jeruzsálemi házának a felépítésére, és a király erről szóló határozatát küldje meg nekünk!”
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(11) „Mi a menny és föld Istenének a szolgái vagyunk…” (Ezsd 5)
Két prófétáját, Haggeust és Zakariást küldte el Isten, hogy fölrázzák az elcsüggedt, megfélemlített, valamint elkényelmesedett népet. Saját házaikat építgetik, a templomról már elfelejtkeztek. Milyen ismerős képlet! A próféták Isten Igéjét, ugyanazt hangsúlyozták, csak másként: „Hát annak itt van az ideje, hogy ti magatok faburkolattal díszített házakban lakjatok, amikor a templom még romokban hever?” (Hag 1,4) „Irgalommal fordulok Jeruzsálemhez, templomom fel fog épülni benne – így szól a Seregek Ura” (Zak 1,16). A próféták fellépése nyomán újult erővel megindult az építés. Megjelenik Tattenaj helytartó a helyszínen, és ellenőrzi, majd jelenti a királynak a tényt, és azt, amit a zsidók válaszolnak: Isten akaratára hivatkoznak. Egy történetet többféleképpen el lehet mondani. Tényeket, dátumokat, neveket felsorakoztatva, vádoló, ítélkező stílusban vagy hitvallásként. Ez utóbbi történik itt válaszként a helytartó kérdésére. Júda népe hitvallást tesz: Istennek, a menny és föld urának szolgálunk, az ő akaratából építjük újjá az ő házát. Ennek a kijelentésnek súlya van (11).
