„Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket” Mt 4,18–22
18 Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátott két testvért, Simont, akit Péternek hívtak, és testvérét, Andrást, amint hálójukat a tengerbe vetették, mivel halászok voltak. 19 Így szólt hozzájuk: Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket. 20 Ők pedig azonnal otthagyták hálóikat, és követték őt. 21 Miután továbbment onnan, meglátott két másik testvért, Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hajóban apjukkal, Zebedeussal együtt rendezgették hálóikat, és őket is elhívta. 22 Ők pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték őt.
Bibliaolvasó Kalauz – Sebestyén Győző igemagyarázata
Íme a tegnapi ígéret beteljesülése! Mindössze egy hívás, benne vagytok a tervben: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket” (19). És mivel Jézus az, aki mondja, nem olvasunk ellenvetésről. „És a vállalkozás? Vagy a család?” Bárki más szavára nem is igen szabad elindulnunk ilyen bizonytalanba. Viszont ha biztos számodra, hogy Jézus az, aki hív a szolgálatra, bátran, azonnal kezdj hozzá!
RÉ21 823 RÉ 299
Fohász | 730 | Szentlélek, jövel
„…sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt…” Neh 1
1 Nehémiásnak, Hakaljá fiának a története. A huszadik évben, kiszlév hónapban történt, amikor Súsán várában voltam, 2 hogy megérkezett hozzám egyik rokonom, Hanání és vele együtt néhány Júdából való férfi. Kérdezősködtem tőlük a megmenekült júdaiakról, akik a fogság után megmaradtak, meg Jeruzsálemről. 3 Elmondták nekem, hogy azok, akik a fogság után megmaradtak, nagy bajban és gyalázatban élnek abban a tartományban, Jeruzsálem várfala pedig csupa rés, és kapui tűzben égtek el. 4 Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt, 5 és ezt mondtam: Ó, Uram, menny Istene, te nagy és félelmetes Isten! Te hűségesen megtartod a szövetséget azokkal, akik szeretnek téged, és megtartják parancsolataidat. 6 Fordulj hozzám figyelmesen, tekints reám, és hallgasd meg szolgád imádságát, aki most éjjel-nappal imádkozik előtted a te szolgáidért, Izráel fiaiért. Vallást teszek Izráel fiainak a vétkeiről, amelyeket elkövettünk ellened. Vétkeztem én is és atyám háza népe is! 7 Nagy gonoszságot követtünk el ellened, mert nem tartottuk meg azokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket szolgádnak, Mózesnek adtál. 8 Emlékezz vissza arra az ígéretre, amelyet kijelentettél a te szolgádnak, Mózesnek: Ha ti hűtlenek lesztek, én szétszélesztelek benneteket a népek közé, 9 de ha megtértek hozzám, megtartjátok parancsolataimat, és teljesítitek azokat, akkor ha az ég széléig űztelek is el benneteket, még ott is összeszedlek és elviszlek benneteket arra a helyre, amelyet kiválasztottam, hogy ott lakjék az én nevem. 10 Hiszen a te szolgáid ők, és a te néped, akiket megváltottál hatalmaddal és erős kezeddel! 11 Ó, Uram, méltasd figyelemre a te szolgád és szolgáid imádságát, akik boldogok, hogy félhetik a te nevedet! Adj ma sikert a te szolgádnak, és add, hogy legyen hozzá irgalmas az az ember! Én ugyanis a király pohárnoka voltam.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(4) „…sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt…” (Neh 1)
Ezsdrás könyvébe szervesen beilleszthető Nehémiás könyve, a jeruzsálemi várfalak renoválási munkáinak részletezésével. A két könyv szorosan összetartozik, eleinte egy egység volt, Ezsdrás neve alatt. A Biblia kutatói szerint Nehémiás érkezhetett Jeruzsálembe először, Artahsasztá perzsa király engedélyével. A már működő templomi kultuszba és városi életbe jött később Ezsdrás pap a vallási reformokkal. Nehémiás a babiloni fogságban született, újabb nemzedékhez tartozott, akiknek már csak történelem volt a deportálás. Ott, Susán várában az uralkodó pohárnoka, bizalmi embere volt. Egy látogatótól hallott a fogságból hazatértek helyzetéről, nyomorúságáról: még mindig a romok között élnek, és szeretnék felépíteni a várfalakat Jeruzsálemben. Ehhez kérnek segítséget, engedélyt. Megdöbbentő, hogy Nehémiást, aki soha nem látta ősei földjét, Jeruzsálem falait, mennyire mélyen érinti mindez! Napokig ül, gyászol és sír, azután böjtöl és imádkozik. Hívő imádkozója népének és népéért, a távolban is. Szenvedélyes bűnvalló imádságot mond népe nevében is. Még nyomatékosabbá teszi ezt a részt az egyes szám első személyű elbeszélés.
