„...gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében” Mt 4,23–25
23 Azután bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében. 24 El is terjedt a híre egész Szíriában, és hozzá vitték a sokféle betegségtől és kíntól gyötört szenvedőket, a megszállottakat, holdkórosokat és bénákat, és meggyógyította őket. 25 Nagy sokaság követte Galileából, a Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.
Bibliaolvasó Kalauz – Sebestyén Győző igemagyarázata
„...gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében” (23). Olyan gyakran vagyunk kicsinyhitűek próbatételeink idején. Pedig hallottunk az Úr szabadításairól és gyógyításairól sokféle módon és sokféle helyről... Na de az én gondom, az egészen más... Vajon a te gondod tényleg nem fér bele a „mindenféle betegség és erőtlenség” kategóriájába? Aligha hiszem! Vidd hát azt is Hozzá!
RÉ21 204 RÉ 226
Zsoltárének | 729 | Védelmezz, Istenem
„Én pedig imádkoztam a menny Istenéhez, majd ezt mondtam…” Neh 2
1 Artahsasztá király uralkodásának huszadik évében, niszán hónapban történt: bor volt előttem, én pedig fölvettem a bort, és odanyújtottam a királynak. Nem szoktam előtte kimutatni a szomorúságomat, 2 ezért így szólt hozzám a király: Miért szomorú az arcod? Hiszen nem vagy beteg! Nem lehet ez más, csak a szív szomorúsága! Ekkor én nagyon megijedtem, 3 és ezt mondtam a királynak: Örökké éljen a király! Hogyne volna szomorú az arcom, hiszen az a város, ahol őseim sírja van, romhalmazzá vált, és kapuit tűz emésztette meg! 4 Akkor a király ezt kérdezte tőlem: Mit kívánsz tehát? Én pedig imádkoztam a menny Istenéhez, 5 majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, és ha méltónak tartod rá a te szolgádat, akkor küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol őseim sírja van, hogy felépítsem azt! 6 A király így válaszolt, miközben a királyné mellette ült: Meddig tart az utazásod, és mikor térsz vissza? Mivel a király jónak látta, hogy elbocsásson engem, közöltem vele az időpontot. 7 Majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, adasson nekem leveleket a Folyamon túli helytartókhoz, hogy engedjenek átutazni, amíg meg nem érkezem Júdába. 8 Adasson egy levelet Ászáfhoz, a királyi erdők őréhez is, hogy adjon nekem gerendának való fát a templomnál levő erődítésnek meg a város falának a kapuihoz és ahhoz a házhoz, amelyikbe majd én költözöm. A király megadta ezt nekem, mert velem volt az én Istenemnek jóakarata. 9 Amikor megérkeztem a Folyamon túli helytartókhoz, átadtam nekik a király leveleit. A király adott mellém katonatiszteket és lovasokat is. 10 Meghallotta ezt a hóróni Szanballat és Tóbijjá, az ammóni hivatalnok, és nagyon rosszallották, hogy jött egy ember, aki Izráel fiainak a javát keresi. 11 Miután megérkeztem Jeruzsálembe, és három napot eltöltöttem ott, 12 elindultam éjszaka néhány emberrel. De senkinek sem árultam el, miféle tettekre indította szívemet az én Istenem Jeruzsálemért. Még állat sem volt velem azon kívül, amelyen lovagolni szoktam. 13 Kimentem tehát éjjel a Völgy-kapun a Sárkány-forrás felé, majd a Szemét-kapuhoz, és megvizsgáltam Jeruzsálem lerombolt falait és kapuit, amelyeket tűz emésztett meg. 14 Azután továbbmentem a Forrás-kapuhoz meg a Király-tóhoz. De mivel nem volt elég hely ahhoz, hogy továbbmenjen az állat, amelyen ültem, 15 ezért még akkor éjjel gyalog mentem föl a völgyből, és megvizsgáltam a várfalakat. Azután visszafordultam, bementem a Völgy-kapun, és hazatértem. 16 Az elöljárók nem tudták, hová mentem és mit csináltam. Ugyanis sem a júdaiaknak, sem a papoknak, sem az előkelőknek, sem az elöljáróknak, sem a többieknek, akiknek a munkákban majd részt kellett venniük, nem mondtam még semmit. 17 Ekkor azonban így szóltam hozzájuk: Magatok is látjátok, hogy milyen bajban vagyunk: Jeruzsálem romhalmazzá vált, kapui pedig tűzben égtek el. Jöjjetek, építsük fel Jeruzsálem várfalát, hogy ne gyalázhassanak többé bennünket! 18 Elmondtam nekik, hogy Istenem milyen jóakarattal volt hozzám, és hogy milyen szavakat intézett hozzám a király. Erre ők így feleltek: Kezdjük hát el az építkezést! És hozzáfogtak nagy buzgalommal a nemes feladathoz. 19 Amikor meghallotta ezt a hóróni Szanballat, Tóbijjá, az ammóni hivatalnok és az arab Gesem, gúnyolódtak rajtunk, és így csúfoltak bennünket: Miben mesterkedtek? Talán a király ellen akartok lázadni? 20 Én azonban így válaszoltam nekik: Maga a menny Istene vezet bennünket sikerre, és mi az ő szolgáiként kezdjük el az építést. Nektek azonban semmiféle birtokrészre nincsen itt jogotok, emléketek sem marad Jeruzsálemben.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(4–5) „Én pedig imádkoztam a menny Istenéhez, majd ezt mondtam…” (Neh 2)
Nehémiás nagy előkészületekkel hordozza magában a kérést, amelyet majd a király elé vihet: engedélyezze neki, hogy hazautazzon ősei városába és felépíthesse a falakat. Az uralkodó észreveszi, hogy valami nyomja a szívét, és erről érdeklődik. Nehémiás először magában fohászkodik Istenhez, úgy meri csak elmondani. Óvatosan ősei sírhelyeként jellemzi Jeruzsálemet, mivel az egykori vádak miatt a „lázadó város” újjáépítésének terve politikai színezetű volna (Ezsd 4,10–23). A perzsa uralkodó meglepően nyitottan fogadja kérését: adjon engedélyt és ajánlólevelet az útra, továbbá fát az építkezéshez a libanoni királyi erdőkből. Nehémiás Júda helytartója és a felújítási munkálatok vezetője lesz. Ez azt is jelenti, hogy Júda önállósodott tartománnyá válik a perzsa birodalomban. Elszakad Samáriától, ahol az ellenséges helytartó és emberei feljelentették, hogy akadályozzák az építkezést. Nehémiás megérkezése után az engedélyek birtokában is óvatos marad. Először nem szól senkinek, titokban felméri a helyzetet, éjszakánként járja, vizsgálja a városfalakat és a kapukat. Csak ezután tart megbeszélést a város vezetőivel.
