előző nap következő nap

„Ti vagytok a föld sója” Mt 5,13–16

13 Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. 14 Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. 15 Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban. 16 Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.

Bibliaolvasó Kalauz – Fodor Ferenc igemagyarázata

Ha a só ízét veszti, kidobják (13). Itt nem lepárolt, hanem bányászott sóról van szó, mely sokféle idegen anyagot tartalmazott. Nedvesség hatására a só kioldódott, ízét vesztett lett, kidobták. A tanítvány olyan, mint a só az ételben. Miközben küldetését végzi, észrevétlenül feloldódik a környezetében. Ízt ad mások életének és tisztít. Krisztus csendes jelenlétét közvetíti, mely olyan, mint a só: ha jelen van az ételben, észre sem vesszük. Ha nincs, hiányzik.

RÉ21 794 RÉ 500

Napi ének | 830 | Keresd az Istent, népem

„De mi imádkoztunk...” Neh 4

1 Amikor Szanballat és Tóbijjá, továbbá az arabok, ammóniak és asdódiak meghallották, hogy Jeruzsálem várfalainak a javítása előrehaladt, és a réseket kezdik betömni, nagyon megharagudtak, 2 és mindnyájan egy akarattal úgy határoztak, hogy harcot indítanak Jeruzsálem ellen, és zavart keltenek benne. 3 De mi imádkoztunk Istenünkhöz, és őrséget állítottunk ellenük védelmül éjjel-nappal. 4 A júdaiak azonban ezt mondták: Megrokkant a teherhordók ereje, pedig sok a törmelék, és mi már nem tudjuk építeni a várfalat! 5 Ellenségeink meg ezt mondták: Meg sem tudják, észre sem veszik, egyszer csak rájuk törünk, legyilkoljuk őket, és azzal véget vetünk a munkának. 6 A szomszédságukban lakó júdaiak azonban tízszer is figyelmeztettek bennünket: Mindenhol, ahová visszatértünk, ellenünk készülődnek! 7 Azért odaállítottam a népet a fal tövébe, a várfal mögé a hézagokba, odaállítottam őket nemzetségenként kardokkal, dárdákkal és íjakkal. 8 Majd szemlét tartottam, és eléjük állva ezt mondtam az előkelőknek, az elöljáróknak és a nép többi részének: Ne féljetek tőlük! A nagy és félelmetes Úrra gondoljatok, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért! 9 Ellenségeink meghallották, hogy megtudtuk tervüket, és így Isten meghiúsította azt. Mi pedig mindnyájan visszatértünk a várfalhoz, mindenki a maga munkájához. 10 Attól a naptól fogva legényeimnek csak a fele végezte a munkát, a másik fele dárdával, pajzzsal, íjjal és páncéllal volt fölfegyverkezve. A vezetők pedig ügyeltek Júda egész népére. 11 A várfal építői, a teherhordók és a rakodók egyik kezükkel a munkát végezték, a másikkal pedig a fegyverüket tartották. 12 Mindegyik építőnek a derekára volt kötve a kardja, úgy építettek. A kürtös pedig mellettem volt. 13 Akkor ezt mondtam az előkelőknek, az elöljáróknak és a nép többi tagjának: A munka sok, és nagy területen folyik, és mi a várfalon elszéledve, messze vagyunk egymástól. 14 Ezért bárhol vagytok, ha a kürt hangját halljátok, gyűljetek ide hozzánk! Istenünk harcol értünk! 15 Így végeztük a munkát, miközben az emberek fele dárdával volt fölfegyverkezve, hajnalhasadástól a csillagok feljöttéig. 16 Ugyanekkor azt is megmondtam a népnek, hogy mindenki bent töltse az éjszakát Jeruzsálemben a legényével együtt, és éjjel őrködjenek, nappal pedig dolgozzanak. 17 Sem én, sem rokonaim, sem legényeim, sem az őrszemélyzet, amely engem kísért, nem vetettük le ruhánkat; még a vízhez is a fegyverével ment mindenki.

Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata

(3) „De mi imádkoztunk...” (Neh 4)

A városfal megépítésének körülményeiről olvasunk. Az ellenség korábbi gúnyolódása (3,33–35) vad haragba csap át, mert látják, hogy a nép nagy kedvvel dolgozik, és jól halad a munka (3,38). Bár összeesküvésük kitudódik, a veszély nem múlik el, ezért óvintézkedéseket kell tenni. Ez azonban felére csökkenti az építők számát, folyamatos szervezést és kiterjesztett felügyeletet igényel. És buzdítani is kell a csüggedőket, óvatosságra inteni a vigyázatlanokat. A rész utolsó versei adják vissza a nagy drámát: az építést irányító Nehémiás és segítői a ruháikat sem vették le a folytonos készültségben, és vízért is a fegyverével ment mindenki. De mély alázattal jelzi, hogy hősies erőfeszítések közepette elnyerték a mindent meghatározó isteni segítséget. Isten hiúsította meg az ellenség tervét (9), Isten harcol értük (14). A zsoltár szép igazsága bontakozik ki előttünk: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába óvják azt az őrök” (Zsolt 127,1). Ez a mély alázat élő hitben gyökerezik. Amikor értesültek az ellenség terveiről, minden intézkedést megelőzve imádkoztak (3). Ez a helyes fontossági rend. Aki Isten oltalmába ajánlja magát, azt nem bénítják meg a kétségek.

Július 1