„…aki öl, megérdemli az ítéletet” Mt 5,21–26
21 Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: „Ne ölj! Mert aki öl, megérdemli az ítéletet.” 22 Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik testvérére, megérdemli az ítéletet, aki pedig azt mondja testvérének: Ostoba! – megérdemli, hogy a nagytanács elé kerüljön; aki pedig azt mondja: Bolond! – méltó a gyehenna tüzére. 23 Amikor tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, 24 hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb testvéreddel, és akkor térj vissza, és vidd fel ajándékodat! 25 Békülj meg ellenfeleddel idejében, amíg együtt vagy vele az úton, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és börtönbe ne kerülj! 26 Bizony mondom neked, ki nem jössz onnan, amíg meg nem adod az utolsó fillérig.
Bibliaolvasó Kalauz – Fodor Ferenc igemagyarázata
A hatodik parancsolat az élet védelméről szól. A Bibliában az élet nem csak élettani folyamatok sokaságát jelenti, hanem az ember kapcsolatrendszerét is. A harag, gyűlölet, csípős nyelv ezt pusztítja, Jézus szerint a parancsolat megsértését jelentik. Áhítattal ejtsük a szót (Reményik), hogy ne rontsa meg kapcsolatainkat. Luther így ír: „Ahány testrészed van, annyiféle módja van a gyilkolásnak. Legyen az kézzel, nyelvvel, szívvel, vagy gesztusokkal, sötét tekintettel. Ha nem is hallasz szívesen arról a másikról: mindez azt jelenti: »ölni«. Mert szívedben és mindenedben, amid csak van, azt gondolod és akarod, hogy az a másik bárcsak ne lenne.”
RÉ21 314 RÉ 473
Napi ének | 748 | Bűneid átkos börtöne alján
„…te erősíts engem!” Neh 6
1 Amikor hírül vitték Szanballatnak, Tóbijjának, az arab Gesemnek és többi ellenségünknek, hogy fölépítettem a várfalat, és nem maradt rajta egyetlen rés sem, csak még ajtószárnyakat nem szereltettem föl a kapukra, 2 ezt az üzenetet küldte nekem Szanballat és Gesem: Gyere, találkozzunk Kefírímben, az Ónó-völgyben! Ők ugyanis merényletet terveztek ellenem. 3 Ezért követeket küldtem hozzájuk ezzel az üzenettel: Nagy munkát kell végeznem, ezért nem tudok elmenni. Félbemaradna a munka, ha itthagynám, és elmennék hozzátok. 4 Négyszer is küldtek nekem ilyen üzenetet, de én ugyanúgy feleltem nekik. 5 Akkor Szanballat ötödször is hasonló üzenetet küldött nekem legényével, nyílt levéllel a kezében, 6 amelyben ez állt: A pogány népek között az a hír járja, és Gasmú is azt mondja, hogy te és a júdaiak föl akartok lázadni, ezért építed a várfalat. A szóbeszéd szerint te akarsz a királyuk lenni. 7 Sőt prófétákat bíztál meg, hogy hirdessék rólad Jeruzsálemben: Király van Júdában! Még a királynak is hírül vihetik ezt a szóbeszédet. Ezért gyere, és tanácskozzuk meg a dolgot egymással! 8 Én azonban ezt üzentem neki: Nem történt semmi olyasmi, amit te állítasz, csak magadtól találtad ezt ki. 9 Mindenki meg akart bennünket félemlíteni, mert azt gondolták: Majd elmegy a kedvük a munkától, és nem készülnek el vele. – Azért te erősíts engem! 10 Azután elmentem Semajának, Delájá fiának, Mehétabél unokájának a házába, aki be volt zárkózva. Ezt mondta: Találkozzunk az Isten házában, a templom belsejében, és zárjuk be a templom ajtóit, mert el fognak jönni, hogy meggyilkoljanak téged, mégpedig éjjel jönnek el, hogy meggyilkoljanak. 11 Én azonban ezt feleltem: Illik-e menekülnie a magamfajta embernek? Az olyan ember, mint én, nem mehet be a templomba, csak hogy mentse az életét! Nem megyek! 12 Mert felismertem, hogy nem Isten küldte, hanem azért mondta rólam ezt a próféciát, mert fölbérelte Tóbijjá és Szanballat. 13 Azért bérelték föl, hogy félelmemben így cselekedjem, és vétkezzem, azután rossz híremet költsék, és gyalázzanak. 14 Ne feledkezz meg, Istenem, Tóbijjának és Szanballatnak a tetteiről, se Nóadjá prófétanőről, se a többi prófétáról, akik meg akartak félemlíteni engem! 15 A várfal elúl hónap huszonötödikére, ötvenkét nap alatt készült el. 16 Amikor ezt meghallották ellenségeink, félni kezdtek a körülöttünk élő népek, és nem tartották többé olyan nagyra magukat, mert fölismerték, hogy Istenünk segítségével lehetett csak véghezvinni ezt a munkát. 17 Azokban a napokban a júdai előkelők is sokat leveleztek Tóbbijjával, Tóbijjá meg velük. 18 Júdában ugyanis sokan eskü révén álltak kapcsolatban vele. Ő Sekanjának, Árah fiának volt a veje; a fia, Jóhánán pedig Mesullámnak, Berekjá fiának a leányát vette el. 19 Jótetteit is emlegették előttem, és az én beszédeimet hírül vitték neki. Tóbijjá pedig leveleket küldött, hogy megfélemlítsen engem.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(9) „…te erősíts engem!” (Neh 6)
A városfal, amely az istentiszteleti helyet oltalmazta és lehetővé tette a szombat zavartalan megünneplését (13. fejezet), alig két hónap alatt készült el. Mindeközben nemcsak az építőknek kellett elviselniük a fenyegetéseket, hanem leginkább Nehémiásnak. Itt részletesen feljegyzi a külső fenyegetések szerzőit és a velük szövetkező otthoni „reálpolitikusok” nevét is. Előbbiek azt követelik, hogy tisztázza magát, különben kegyvesztett lesz. Azt terjesztik róla, valójában várat épít, tehát király akar lenni, vagyis lázadó. Aztán akcióba lépnek a fizetett provokátorok. Arra biztatják, meneküljön a templomba, úgy óvja meg az életét. Az első esetben csapdába csalva megölnék, a másodikban lejáratná magát, mert megsérti a kultuszi törvényt. Egész hányattatását így foglalja össze: „mindenki meg akart bennünket félemlíteni”. És nagy imádsággal emeli magát Isten elé: „…azért te erősíts engem!” (9) Ez a könyörgés nemcsak az adott helyzetre vonatkozik, hanem alázatos esedezés a jövendőre nézve is. Hiszen ha elkészült a városfal, csak utána kezdődik az igazi küzdelem, a szent életre való berendezkedés. Nehémiás a bizonyságtevők seregének tagja (Zsid 12,1). Ellenfél rettent, barát rémít? Ha Istentől veszed a küldetést, ő adja meg hozzá a kitartást is.
