„Atyád, aki látja a rejtett dolgokat, megjutalmaz téged” Mt 6,1–4
1 Vigyázzatok: kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, csak azért, hogy lássák azt, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól. 2 Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. 3 Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, 4 hogy adakozásod rejtve maradjon; és majd a te Atyád, aki látja a rejtett dolgokat, megjutalmaz téged.
Bibliaolvasó Kalauz – Galsi Árpád igemagyarázata
Az adakozás (2–4), az imádság (5–8) és a böjtölés (16–18) fontos eleme volt a vallási előírásoknak. Ez alapján tudta megítélni a közösség, hogy valaki „kegyes”, vagyis az Isten akaratának megfelelő életet él-e. Jézus mégis figyelmeztet: nem az emberek ítélete, az ő elismerésük „jutalma” számít, hanem Istené. Miért adakozol, imádkozol vagy böjtölsz? Azért, mert szívedből keresed Isten akaratát? Ha akkor is adsz, amikor titokban marad, ha akkor is imádkozol és böjtöt tartasz, amikor nem látja senki, jó úton jársz, mert „Atyád, aki látja a rejtett dolgokat, megjutalmaz téged” (4).
RÉ21 833 RÉ 472
Napi ének | 746 | Éltem minden dolgában
„Mindazokat, akik önként vállalták, hogy Jeruzsálemben telepszenek le, áldotta a nép.” Neh 11
1 A nép vezetői Jeruzsálemben telepedtek le. A nép többi részére pedig sorsot vetettek azért, hogy minden tíz ember közül egy Jeruzsálembe költözzék, és a szent városban lakjék, a többi kilenc pedig maradjon a maga városában. 2 Mindazokat, akik önként vállalták, hogy Jeruzsálemben telepszenek le, áldotta a nép. 3 A júdai tartomány főemberei Jeruzsálemben telepedtek le. De Júda városaiban lakott a maga birtokán, a maga városában Izráel többi része, a papok, a léviták, a templomszolgák és Salamon szolgáinak a leszármazottai. 4 Jeruzsálemben telepedtek le Júda és Benjámin leszármazottai közül a következők: Júda leszármazottai közül Atájá, Uzzijjá fia, aki Zekarjá fia, aki Amarjá fia, aki Sefatjá fia, aki Mahalalél fia volt, Pérec leszármazottai közül. 5 Továbbá Maaszéjá, aki Bárúk fia, aki Kol-Hóze fia, aki Hazájá fia, aki Adájá fia, aki Jójáríb fia, aki Zekarjá fia, aki pedig Hassilóní fia volt. 6 Pérec leszármazottai közül összesen négyszázhatvannyolc tekintélyes ember telepedett le Jeruzsálemben. 7 Benjámin leszármazottai közül Szallú, Messulám fia, aki Jóéd fia, aki Pedájá fia, aki Kólájá fia, aki Maaszéjá fia, aki Ítíél fia, aki pedig Jesajá fia volt, 8 azután Gabbaj és Szallaj, összesen kilencszázhuszonnyolcan. 9 Ezeknek Jóél, Zikrí fia volt a felügyelőjük, Júda, Szenúá fia pedig a város helyettes felügyelője volt. 10 A papok közül Jedajá, Jójáríb fia, Jákín, 11 Szerájá, Hilkijjá fia, aki Mesullám fia, aki Cádók fia, aki Merájót fia, aki Ahítúbnak, az Isten háza felügyelőjének a fia volt. 12 Szolgatársaik, a templomi munkák végzői nyolcszázhuszonketten voltak. Továbbá Adájá, Jeróhám fia, aki Pelaljá fia, aki Amcí fia, aki Zekarjá fia, aki Pashúr fia, aki pedig Malkijjá fia volt. 13 Rokonsága, a családfők kétszáznegyvenketten voltak. Továbbá Amasszaj, Azarél fia, aki Ahzaj fia, aki Mesillémót fia, aki Immér fia volt. 14 Rokonai, tekintélyes emberek, százhuszonnyolcan voltak, és a felügyelőjük Zabdíél, Gedólím fia volt. 15 A léviták közül Semajá, Hassúb fia, aki Azríkám fia, aki Hasabjá fia, aki Bunní fia volt. 16 A léviták főemberei közül Sabbetaj és Józábád az Isten házán kívül adódó munkát irányította. 17 Mattanjá, Míká fia, aki Zabdí fia, aki Ászáf fia volt, ő volt az éneklés vezetője, aki az imádságnál a magasztaló éneket szokta elkezdeni, aztán Bakbukjá, testvérei körében a második, majd Abdá, Sammúa fia, aki Gálál fia, aki pedig Jedútún fia volt. 18 Összesen kétszáznyolcvannégy lévita lakott a szent városban. 19 Kapuőrök voltak Akkúb, Talmón és rokonságuk. Százhetvenketten őrködtek a kapuknál. 20 Izráel többi része, a papok és a léviták Júda többi városaiban laktak, mindenki a maga örökségében. 21 A templomszolgák a Várhegyen laktak. Cíhá és Gispá voltak a templomszolgák felügyelői. 22 A jeruzsálemi léviták felügyelője Uzzí, Bání fia volt, aki Hasabjá fia, aki Mattanjá fia, aki Míká fia volt Ászáf fiai közül, akik az Isten háza szolgálatában énekelni szoktak. 23 Mert királyi parancs és szigorú rendelkezés szabályozta az énekesek napi teendőit. 24 Petahjá, Mesézabél fia, aki Júda fiának, Zerahnak a fiai közül származott, és a király megbízottjaként a nép ügyeit intézte. 25 A vidéki városok közül Júda fiai laktak Kirjat-Arbában és falvaiban, továbbá Díbónban és falvaiban, Jekabceélben és falvaiban, 26 Jésúában, Móládában és Bét-Peletben, 27 Hacar-Súálban, Beérsebában és falvaiban, 28 Ciklágban, Mekónában és falvaiban, 29 Én-Rimmónban, Corában és Jarmútban, 30 Zánóahban, Adullámban és falvaikban, Lákísban és mezőin, Azékában és falvaiban. Beérsebától a Hinnóm-völgyig ők telepedtek le. 31 Benjámin fiai pedig Gebában, Mikmászban, Ajjában, Bételben és falvaiban laktak, 32 meg Anátótban, Nóbban és Ananjában, 33 Hácórban, Rámában és Gittajimban, 34 Hádídban, Cebóímban és Neballatban, 35 Lódban és Ónóban, a Mesteremberek völgyében. 36 A léviták egyes csoportjai Júdában, mások Benjáminban települtek le.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(2) „Mindazokat, akik önként vállalták, hogy Jeruzsálemben telepszenek le, áldotta a nép.” (Neh 11)
Itt előbb egy különös „tizedelés”-ről olvasunk, amely közvetlenül az előző részben tett elkötelezéshez kapcsolódik. A templomi szolgálatot nem lehet távolról teljesíteni. De már a 7. fejezet megjegyezte: a templom, később a városfal megépítése ellenére Jeruzsálemet gyéren lakták (7,4). Valóban, sokan hazatértek a fogságból, ám ki-ki a maga városában telepedett meg (7,72). Érdemes térkép segítségével olvasni, hogy a Júda és Benjámin egykori törzsi területének mely településéről érkeztek részben azok, akiket kisorsoltak, részben pedig akik önként vállalták ezt a különös életmódváltást. Az önkéntesekről mondja Nehémiás, hogy áldotta őket a nép. Ez az önkéntesség mély érzelmeket fejez ki. A templom és a várfal miatt Jeruzsálem újra az ellenség célpontja lett, biztonságosabb lett volna tehát a várost körülvevő hegyek településein maradni, és ott élni. Erős patrióta lelkület vezetett sokakat, hogy vállalják az átköltözés kockázatát. De ennél is többre mutat a zsoltár szava: „Jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer” (Zsolt 84,11). Áldást kapnak, akik gondoskodnak annak helyéről.
