„Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben” Mt 6,19–23
19 Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek, és ellopják, 20 hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el. 21 Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is. 22 A test lámpása a szem. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz. 23 Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned lévő világosság sötétség, milyen nagy akkor a sötétség!
Bibliaolvasó Kalauz – Galsi Árpád igemagyarázata
„Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben” (20). Az emberi elismerés épp olyan hasznos, mint a vagyon, de épp olyan kevéssé maradandó is. Jézus bátorítása felszabadító, mert arra irányítja a figyelmünket, ami megmarad, nem eszi meg rozsda, nem rabolhatja el senki. Ez pedig Isten örökkévaló országa, amely már most gazdagító valóság számunkra Jézus követésében.
RÉ21 443 RÉ 175
Napi ének | 751 | Jöjj el az élet vizéhez
„…a perzsák és a médek megmásíthatatlan törvényei…” Eszt 1
1 Történet Ahasvérós idejéből. Ez az Ahasvérós Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartomány királya volt. 2 Amikor Ahasvérós király Súsán várában királyi trónján ült, 3 uralkodása harmadik évében lakomát rendezett összes vezető emberének és tisztviselőjének. Megjelentek előtte a perzsa és a méd vezérek, a nemesek és a tartományok vezető emberei. 4 Hosszú ideig, száznyolcvan napon át mutogatta nekik királysága dicső gazdagságát és fenségének csodálatos kincseit. 5 E napok elmúltával a király hét napig tartó lakomát rendezett Súsán várában, a királyi palotát körülvevő kertben az egész nép apraja-nagyja számára. 6 Fehér vásznak és bíborkék szőttesek voltak kifeszítve fehér és bíborvörös kötelekkel meg ezüstkarikákkal a márványoszlopok között, és arany- meg ezüstpamlagok álltak az alabástrom-, márvány-, gyöngyház- és sötétmárvány-kövezeten. 7 Aranyedényekből ittak, mindegyik edénynek más-más volt a mintája. A királyi bort királyi bőkezűséggel adták. 8 Senkinek sem szabták meg, hogy mit és mennyit ihat, mert a király meghagyta az összes udvarnokának, hogy mindenkinek a kedvében kell járni. 9 Vasti királyné is rendezett egy lakomát az asszonyoknak Ahasvérós király királyi palotájában. 10 A hetedik napon a királynak jó kedve támadt a bortól, és megparancsolta Mehúmánnak, Bizzetának és Harbónának, Bigtának és Abagtának, Zétarnak és Karkasznak, annak a hét udvarnoknak, akik Ahasvérós király mellett teljesítettek szolgálatot, 11 hogy vezessék be Vasti királynét a király elé királyi koronával a fején. Meg akarta mutatni a népnek és a vezető embereknek, hogy milyen szép; mert szép termetű volt. 12 De Vasti királyné nem volt hajlandó bemenni, hiába adta parancsba az udvarnokok által a király. Ezen nagyon fölháborodott a király, és forrt benne a harag. 13 Megkérdezte tehát a király a múltat ismerő bölcseket, mert az volt a szokás, hogy a király minden ügyét a törvény- és jogtudósok tanácsa elé terjesztették. 14 Ezek közül a következők álltak hozzá a legközelebb: Karsená, Sétár és Admátá, Tarsís és Meresz, Marszená és Memúkán, Perzsia és Média hét vezető embere, akik bármikor megjelenhettek a király előtt, és a legfőbb tisztségeket töltötték be az országban. 15 Megkérdezték, hogy mit kell tenni a törvény szerint Vasti királynéval, mivel nem teljesítette Ahasvérós királynak az udvarnokok által küldött parancsát. 16 Akkor ezt mondta Memúkán a király és a vezető emberek előtt: Nemcsak a király ellen vétett Vasti királyné, hanem Ahasvérós király minden tartományának összes vezető embere és egész népe ellen is. 17 Mert a királyné tettének a híre eljut majd minden asszonyhoz, és ők is megvetik férjüket. Azt fogják mondani, hogy Ahasvérós király is megparancsolta, hogy Vasti királynét vezessék be hozzá, de ő nem ment. 18 A királyné tettének a hallatára így fognak majd beszélni az előkelő perzsa és méd asszonyok a király összes vezető emberével, és lesz bőven megvetés és fölháborodás. 19 Ha jónak látja a király, bocsásson ki királyi rendeletet, és jegyezzék azt föl a perzsák és a médek megmásíthatatlan törvényei közé, hogy Vasti nem jelenhet meg többé Ahasvérós király színe előtt, királynői méltóságát pedig adja a király valaki másnak, aki különb nála. 20 Ha kihirdetik a király rendeletét, amelyet végre kell hajtani az egész hatalmas birodalomban, akkor minden asszony, a legnagyobb és a legkisebb rangú is megadja majd férjének a tiszteletet. 21 Tetszett ez a beszéd a királynak és a vezető embereknek, úgyhogy a király Memúkán szavai szerint járt el. 22 Levelet küldött valamennyi királyi tartományba, minden tartománynak a maga írásával és minden népnek a maga nyelvén, hogy hirdessék ki minden népnek a maga nyelvén: Mindenütt a férfi legyen az úr a házban!
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(19) „…a perzsák és a médek megmásíthatatlan törvényei…” (Eszt 1)
Érdemes egyvégtében végigolvasni a könyvet, így majd naponként még jobban megérthetünk egy-egy részt. A zsidóság évezredek óta megtartott ünnepének (purim) eredetére derül itt fény, de még mélyebben Isten elrejtett útjait láthatjuk meg. A régi magyarázók szerint éppen azért nem olvassuk Isten nevét ebben a könyvben, mert a Mindenható emberi tervezés és számítás ellenére viszi végbe szabadítását. Ez is a remény ellenére való remény története (vö. Róm 4,18). Bár a Perzsa Birodalom vallási toleranciát gyakorolt,– a zsidók ennek révén térhettek haza a babiloni fogságból és építhették újra a templomot –, a választott népből sokan szétszórva maradtak a birodalom területén (Indiától Etiópiáig). Ezt a hatalmas politikai egységet királyi rendeletekkel kormányozták, s ezeken, vagyis a perzsák és a médek törvényein nem lehetett változtatni. Ezzel azonban vissza lehetett élni (Dán 6). Itt előbb Ahasvérós sértődött intézkedéséről olvasunk, amellyel Vasti királynét minden méltóságától megfosztotta, később azonban a zsidók kiirtásának és (ellenben!) megmenekülésének is eszköze lesz (3,10; 8,8). József történetének summája segít ezt megérteni: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt.” (1Móz 50,20)
