„Ne aggódjatok életetekért” Mt 6,24–34
24 Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket fogja gyűlölni, a másikat pedig szeretni, vagy az egyikhez ragaszkodik majd, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. 25 Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? 26 Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál? 27 Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? 28 Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, 29 de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. 30 Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? 31 Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? 32 Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. 33 Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. 34 Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.
Bibliaolvasó Kalauz – Galsi Árpád igemagyarázata
Nemcsak az aggódik, akinek kevés van, hanem az is, akinek sok. Jézus tudja ezt, mégis azt mondja: „Ne aggódjatok életetekért” (25). Nem az számít, amink van vagy amink nincs, hanem hogy tudjuk-e, kik vagyunk. Jézust követve tudjuk: nem a „mammon” szolgái, hanem Atyánk gyermekei, Isten mennyei világa kincseinek birtokosai, akiknek minden, amire szükségünk van, „ráadásként” megadatik. Ha másként nem, a testvérek közösségében.
RÉ21 745 RÉ 269
Napi ének | 749 | Halld meg, bűnös ember: Jézus szeret!
„Föl is jegyezték ezt a király jelenlétében az udvari krónikába.” Eszt 2
1 Ezek után lecsillapodott Ahasvérós király haragja, és eszébe jutott Vasti: az is, hogy mit tett, meg az is, hogy mit határoztak róla. 2 A király szolgálatára álló ifjak pedig ezt mondták: Keresni kell a királynak szép termetű szűz leányokat. 3 Nevezzen ki a király megbízottakat birodalma minden tartományában, hogy gyűjtsenek össze minden szép termetű szűz leányt Súsán várába, az asszonyok palotájába. Bízzák rá őket Hégajra, a király udvarnokára, a háremőrök vezetőjére, és adjanak nekik szépítőszereket. 4 Az a leány legyen Vasti helyett a királyné, akit a király a legszebbnek talál. Tetszett ez a beszéd a királynak, és aszerint járt el. 5 Volt Súsán várában egy Mordokaj nevű zsidó ember, Jáír fia, aki Simí fia, aki Kís fia, benjámini ember volt. 6 Jeruzsálemből vitték fogságba azokkal a foglyokkal együtt, akiket Jekonjával, Júda királyával hurcoltak el, amikor Nebukadneccar, Babilónia királya fogságba vitte őket. 7 Ő volt a gyámja Hadasszának, azaz Eszternek, nagybátyja leányának, mert nem volt neki sem apja, sem anyja. A leánynak termete is, arca is szép volt. Amikor apja és anyja meghalt, Mordokaj a leányává fogadta. 8 Amikor kihirdették a király parancsát és rendeletét, sok leány gyűlt össze Súsán várában Hégaj felügyelete alatt. Eszter is bekerült a királyi palotába, Hégajnak, a háremőrök vezetőjének felügyelete alá. 9 Az szépnek találta a leányt, és megkedvelte. Buzgón ellátta őt szépítőszerekkel és megfelelő ételekkel, a királyi palota hét legkiválóbb szolgálóleányát adta mellé, és a szolgálóleányokkal együtt az asszonyok palotájának a legszebb részén szállásolta el. 10 Eszter azonban nem mondta meg, melyik népből való, és kik a rokonai, mert Mordokaj azt parancsolta neki, hogy ne mondja meg. 11 Mordokaj mindennap az asszonyok palotájának az udvara előtt járkált, hogy megtudja, jól van-e Eszter, és mi történik vele. 12 Egy-egy leányra akkor került sor, hogy bemenjen Ahasvérós királyhoz, ha letelt a nők számára előírt tizenkét hónap, mert ennyi ideig tartott a szépítésük. Hat hónapig mirhaolajjal szépítették őket, hat hónapig pedig balzsamokkal és más női szépítőszerekkel. 13 Amikor aztán a leány bement a királyhoz, mindent megadtak neki, amit csak kívánt, hogy abban mehessen át az asszonyok palotájából a király palotájába. 14 Este bement, reggel pedig átment az asszonyok másik palotájába Saasgaznak, a király udvarnokának, a másodfeleségek háremőrének a felügyelete alá. Többé nem mehetett a királyhoz, csak ha megkedvelte a király, és név szerint hívatta. 15 Amikor rákerült a sor Eszterre, Abíhajilnak, Mordokaj nagybátyjának a leányára, akit leányává fogadott, és be kellett mennie a királyhoz, ő nem kívánt mást, mint amit Hégaj, a király udvarnoka, a háremőrök vezetője mondott. Eszter mégis mindenkinek megtetszett, aki csak látta. 16 Így került Eszter Ahasvérós királyhoz a királyi palotába a tizedik hónapban, azaz tébét hónapban, a király uralkodásának hetedik évében. 17 És a király minden nőnél jobban megszerette Esztert; minden leánynál jobban megnyerte tetszését és szeretetét. Ezért az ő fejére tette a királyi koronát, és királynévá tette Vasti helyett. 18 Azután nagy lakomát rendezett a király minden vezető és udvari emberének Eszter tiszteletére. A tartományokban közkegyelmet hirdetett, és királyi bőkezűséggel ajándékokat osztogatott. 19 Amikor másodszor is gyűjtöttek össze szüzeket, Mordokaj a királyi udvarban volt. 20 Eszter nem mondta meg, hogy kik a rokonai, és melyik népből való, mert Mordokaj így parancsolta neki. Eszter éppúgy megfogadta Mordokaj szavát, mint amikor még a gyámsága alatt volt. 21 Egyszer tehát, amikor Mordokaj a királyi udvarban volt, Bigtán és Teres, a király küszöbét őrző két udvarnok megharagudott Ahasvérós királyra, és merényletet tervezett ellene. 22 Mordokaj azonban megtudta a dolgot, megmondta Eszter királynénak, Eszter pedig elmondta Mordokaj nevében a királynak. 23 Kivizsgálták a dolgot, és igaznak találták, ezért mind a kettőt felakasztották. Föl is jegyezték ezt a király jelenlétében az udvari krónikába.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(23) „Föl is jegyezték ezt a király jelenlétében az udvari krónikába.” (Eszt 2)
Eszter, eredeti nevén Hadassza (7) árva lány, akit nagybátyja, Mordokaj nevelt fel, és az ő révén jut el az új királynőt kereső uralkodó udvarába. Kellően felkészíti unokahúgát, akinek útját tovább egyengetik a háremőr jóindulatú tanácsai (9). Ám származásáról hallgat (10), amiből sejthetjük, hogy a toleráns birodalom mégsem volt annyira türelmes. A zsidókkal szembeni ellenérzés, sőt gyűlölet eleve kizárná azt, hogy Eszter legyen a „liliom a tövisek közt” (Énekek 2,2). A király választása reá esik, az árva lány mesebeli dicsőségbe emelkedik, örömünnep és általános amnesztia kíséri a nászt (18). A rokoni kapcsolat titokban marad, de azzal, hogy Mordokaj feltár egy összeesküvést és Eszter révén a király tudtára adja azt, számára is út nyílik a királyhoz. De erre még nem léphet rá. Az esetet feljegyzik a nevezetes történetek közé, de a jutalmazás elmarad. Mondhatjuk, micsoda hálátlanság érdemtelenül hagyni ezt a hűséges tettet! Majd később hozza meg a király felébredő lelkiismerete a kitüntetést. És éppen ez a „később” fordítja meg a gonosz mestertervet, mert emiatt a „később” jött időben leleplezheti Eszter és Mordokaj a népük elleni összeesküvést. „Jó csendben várni az Úr szabadítására.” (JSir 3,26)
