„keskeny az az út” Mt 7,12–14
12 Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták. 13 Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik bemennek azon. 14 Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.
Bibliaolvasó Kalauz – Kustár Zoltán igemagyarázata
Látszólag olyan egyszerű szabály ez! Ám a kényelem és az önzés könnyen elfeledteti velünk, mivel tartozunk másoknak, miközben az rögtön feltűnik, ha valaki szeretetlen velünk. Jézus is figyelmeztet: „keskeny az az út”, amin azok járnak, akik így tudják szeretni egymást. Ám ő azt is megtette, amit mástól nem lehet elvárni: a saját életét áldozta fel értünk.
RÉ21 724 RÉ 469
Napi ének | 752 | Jöjj, élő víz
„…nem rettegett tőle…” Eszt 5
1 Három nap múlva Eszter királynői ruhába öltözött, és megállt a királyi palota belső udvarán, szemben a királyi palotával. A király éppen királyi trónján ült a királyi palotában, szemben a palota bejáratával. 2 Amint meglátta a király, hogy Eszter királyné ott áll az udvaron, kegyelmes volt hozzá, és kinyújtotta Eszter felé a kezében levő aranypálcát. Akkor odament Eszter, és megérintette a pálca végét. 3 A király megkérdezte tőle: Mi járatban vagy, Eszter királyné? Mit kívánsz? Még ha országom felét is, megkapod! 4 Eszter így válaszolt: Ha jónak látja a király, jöjjön el ma Hámánnal együtt arra a lakomára, amelyet rendeztem. 5 A király erre így szólt: Siessetek Hámánért, hogy teljesítsük Eszter kérését! Azután a király Hámánnal együtt elment a lakomára, amelyet Eszter rendezett. 6 Borozgatás közben így szólt a király Eszterhez: Mit kérsz? Megkapod! Mit kívánsz? Még ha az ország felét is, meglesz! 7 Eszter így válaszolt: Van kérésem és kívánságom. 8 Ha elnyertem a király jóindulatát, és jónak látja a király, hogy megadja kérésemet és teljesítse kívánságomat, jöjjön el a király Hámánnal együtt arra a lakomára, amelyet rendezek nekik. Holnap azután válaszolok arra, amit a király kérdezett. 9 Azon a napon Hámán örömmel és jókedvűen távozott. Ám a király kapujában meglátta Hámán Mordokajt, aki nem kelt fel előtte, és nem rettegett tőle, úgyhogy elöntötte Hámánt a méreg Mordokaj miatt. 10 Hámán azonban erőt vett magán, és hazament. Majd magához hívatta barátait meg feleségét, Zerest, 11 és elsorolta nekik Hámán, hogy milyen nagy a vagyona, mennyi fia van, és hogyan emelte őt a király nagyobb méltóságra minden vezető emberénél és királyi tisztviselőjénél. 12 Majd ezt mondta Hámán: Eszter királyné sem hívott meg mást arra a lakomára, amelyet rendezett, csak a királyt és engem, és holnapra is én vagyok hozzá hivatalos a királlyal együtt. 13 De mindebben semmi örömömet nem lelhetem addig, amíg azt látom, hogy a zsidó Mordokaj ott ül a király kapujában! 14 Akkor ezt mondta neki a felesége, Zeres és a barátai: Csináltatni kell egy ötven könyök magas bitófát, reggel pedig mondd a királynak, hogy akasszák fel rá Mordokajt! Azután vígan mehetsz a királlyal a lakomára. Hámán helyeselte ezt a dolgot, és megcsináltatta a bitófát.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(9) „…nem rettegett tőle…” (Eszt 5)
A szálak kezdenek összefutni, de még nagy a kuszaság. Eszter elnyeri a király jóindulatát, remény csillan, lesz módja arra, hogy kegyelmet kérjen népe számára. Hámán felette jókedvűen távozik a királlyal és Eszterrel töltött vacsoráról, ám felbőszíti Mordokaj magatartása, aki tartja magát a hitéhez. Tanácsadói javaslatára hatalmas (mintegy 15 méter magas) bitófát ácsoltat, hogy aztán arra akasztassa fel a zsidót. Lám, a királyné kegyelmet kérni megy a királyhoz, a főember ellenben külön halálos ítéletet csikarna ki az uralkodótól. Sajátos szó fejezi ki a hűséges Mordokaj magatartását: nem rettegett a nagy embertől. A prédikátor könyve szerint ez a mindent átható, halálos félelmet jelentette volna (Préd 12,3). Vagyis nem a köteles tisztelet elmulasztásáról van itt szó, hanem Hámán kevélykedéséről, aki szinte vallásos tiszteletet követel magának. Leleplező az a mód, ahogy a családja és barátai körében panaszkodva dicsekedik: a hetyke Mordokaj elrontja az örömét, pedig milyen gazdag is ő, és mekkora méltóságra emelte őt a király, sőt – figyeljük a sorrendet! – „holnapra is én vagyok hozzá [Eszterhez] hivatalos a királlyal együtt” (12). Ő a hivatalos. És persze – de csak őutána – a király is. Ne feledjük a zsoltár szép bizonyságát: „Az elesett népet megsegíted, de a kevély tekintetűeket megalázod” (Zsolt 18,28).
