„Kérjetek, és adatik nektek...” Mt 7,6–11
6 Ne adjátok azt, ami szent, a kutyáknak, gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé, nehogy lábukkal megtiporják azokat, majd ellenetek fordulva széttépjenek titeket. 7 Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. 8 Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. 9 Vagy ki az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér tőle, 10 vagy amikor halat kér, kígyót ad neki? 11 Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jót a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérnek tőle?
Bibliaolvasó Kalauz – Kustár Zoltán igemagyarázata
Olyan gyakran alábecsüljük az imádság erejét! Nem hisszük, hogy Istennek ránk külön is gondja van, nem látjuk, hogy is segíthetne, vagy néhány fontos imánk korábban nem teljesült. Ám Jézus maga buzdít itt minket a kitartó imádkozásra, máshol pedig azt ígéri, hogy az Atyánál szüntelenül közbenjár majd értünk. Mivel azonban jól tudja, mire van igazán szükségünk, ő maga is így zárta le az imáját: „...ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.” (Mt 26,39)
RÉ21 65 RÉ 65 • IÉ 2Móz 16,2–3.11–18 • Zsolt 65
Heti dicséret | 285 | Hallgasd meg az én könyörgésem
Heti zsoltárének | 41 | Boldog, aki a szenvedőt híven Szánja ínségében
„Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királynői méltóságra?” Eszt 4
1 Amikor Mordokaj megtudta mindazt, ami történt, megszaggatta a ruháját, zsákruhába öltözött, hamut szórt a fejére, kiment a városba, és hangosan, keservesen jajveszékelt. 2 Így ment egészen a király kapujáig, de a király kapuján senkinek sem volt szabad belépnie zsákruhában. 3 Minden egyes tartományban, ahová csak a király törvényerejű parancsa eljutott, nagy gyász szakadt a zsidókra. Böjtöltek, sírtak, a mellüket verték, és sokan voltak, akik zsákruhában és hamuban hevertek. 4 Ekkor bementek Eszterhez a szolgálóleányai és a háremőrei, és jelentették ezt neki. A királyné nagyon megrendült, és ruhát küldött, hogy öltöztessék fel Mordokajt, a zsákruhát pedig vegyék le róla, de ő nem fogadta el. 5 Ezért Eszter hívatta Hatákot, a szolgálatára rendelt királyi udvarnokot, és megparancsolta, hogy tudja meg Mordokajtól, mi ez, és miért tesz ilyet. 6 Kiment tehát Haták Mordokajhoz a város főterére, amely a király kapujával szemben volt. 7 Akkor Mordokaj elmondta neki mindazt, ami történt, és hogy mit ígért Hámán, mennyi ezüstöt mér ki a királyi kincstárnak, ha elpusztíthatja a zsidókat. 8 Odaadta neki a törvény szövegének másolatát is, amelyet Súsánban adtak ki a kiirtásuk céljából, hogy mutassa meg Eszternek, magyarázza meg, és parancsolja meg neki, hogy menjen be a királyhoz, kérjen tőle kegyelmet, és esdekeljen előtte népéért. 9 Haták bement Eszterhez, és átadta Mordokaj üzenetét. 10 Eszter azonban ezt a választ küldte Hatákkal Mordokajnak: 11 A király összes udvari embere és a királyi tartományok népe is tudja, hogy minden férfira és nőre ugyanaz a törvény vonatkozik: aki hívatlanul be mer menni a királyhoz a belső udvarba, azt kivégzik. Csak az marad életben, aki felé a király kinyújtja aranypálcáját. Engem azonban már harminc napja nem hívtak be a királyhoz. 12 Mordokajnak átadták Eszter üzenetét. 13 Akkor Mordokaj ezt üzente vissza Eszternek: Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülhetsz a többi zsidó közül! 14 Mert ha te most némán hallgatsz, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királynői méltóságra? 15 Eszter ezt üzente vissza Mordokajnak: 16 Menj, és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Súsánban található, és böjtöljetek értem! Ne egyetek és ne igyatok három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóleányaimmal, azután bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha el kell vesznem, hát vesszek el! 17 Mordokaj elment, és mindenben úgy járt el, ahogyan Eszter parancsolta neki.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(14) „Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királynői méltóságra?” (Eszt 4)
A királyi rendelet, s benne a meghatározott végzetnap nem titok, de még nem mindenki tud róla. Mordokaj nyilvános gyásza és böjtje nem az emberek tetszését keresi (Mt 5,17), hanem vészjel. Unokahúga még nem tud a rettenetes tervről és a szorongató időről, eljuttatja hát hozzá a törvény szövegét, s arra az esetre, ha nem érezné magát illetékesnek, nyomást gyakorol rá, hogy járjon közbe a királynál: „kérjen tőle kegyelmet, és esdekeljen előtte népéért” (8). A vonakodó királynénak döntenie kell, vagyis át kell értékelnie, miért jutott ilyen jó sorsra: vajon csak a szépsége, a jó tanácsok, ildomos viselkedése, egyszóval emberi tényezők állnak méltósága mögött? Ha igen, akkor a törvényeket sértő magatartásával ugyanúgy elveszíthet mindent, mint az előző királyné. És dönt. A lehetetlen lehetőséget választja. Ezért az ő böjtje imádság, amelyhez csatlakozik az érte böjtölők esedezése is (15). Nem tudhatja, elnézi-e a király hívatlan megjelenését, s még kevésbé azt, hogy mentő terve sikerre vezet-e. De a böjt éppen azt fejezi ki, hogy teljesen Istenre bízza magát. „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jak 5,16)
