„Uram, ha akarod...” Mt 8,1–4
1 Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte őt, 2 és íme, odament egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz. 3 Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: Akarom. Tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától. 4 Ekkor így szólt hozzá Jézus: Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes rendelt el, bizonyságul nekik.
Bibliaolvasó Kalauz – Kustár Zoltán igemagyarázata
„Uram, ha akarod...” Micsoda alázat és hit rejlik ebben! A beteg tudja: Jézusnak minden hatalmában van, így bármit megtehet. Rajta is segíthet tehát. De tudja, hogy nem mindig történnek csodák. Van úgy, hogy a szenvedést próbaként kaptuk, és el kell azt viselnünk. Van úgy, hogy az szolgálja az Atya dicsőségét, hogy türelemben és egymás megsegítésében mutatunk szép példát. Ám az ima ekkor se némuljon el, hiszen a leprás is meggyógyult: „Uram, ha akarod...”
RÉ21 726 RÉ 464
Napi ének | 759 | Új szövetséged elfogadom
„…de a zsákmányhoz nem nyúltak.” Eszt 9,1–19
1 A tizenkettedik hónap, vagyis adár hónap tizenharmadik napján, amikor esedékessé vált volna a király törvényerejű parancsának a végrehajtása, és amelyen azt remélték a zsidók ellenségei, hogy elbánhatnak velük, éppen fordítva történt a dolog, mert a zsidók bánhattak el azokkal, akik gyűlölték őket. 2 Összegyűltek a zsidók Ahasvérós király összes tartományának a városaiban, és rátámadtak azokra, akik a vesztükre törtek. Senki sem tudott nekik ellenállni, mert az egész lakosságot elfogta a tőlük való félelem. 3 A tartományok összes vezetője, a kormányzók, a helytartók és a királyi hivatalnokok kedveztek a zsidóknak, mert elfogta őket a Mordokajtól való félelem. 4 Mordokaj ugyanis nagy ember lett a királyi palotában, és híre eljutott valamennyi tartományba. Sőt Mordokaj egyre nagyobb ember lett. 5 Akkor leverték a zsidók minden ellenségüket. Fegyverrel vágták, gyilkolták és pusztították őket, és úgy bántak el gyűlölőikkel, ahogy csak akartak. 6 Súsán várában is mészárlást rendeztek a zsidók, és kiirtottak ötszáz embert, 7 közöttük Parsandátát, Dalfónt és Aszpátát, 8 Pórátát, Adalját és Arídátát, 9 Parmastát, Aríszajt, Aridajt és Vajzátát. 10 Legyilkolták Hámánnak, Hammedátá fiának, a zsidók ellenségének ezt a tíz fiát, de a zsákmányhoz nem nyúltak. 11 Még azon a napon a király elé terjesztették, hogy hány embert gyilkoltak le Súsán várában. 12 Akkor ezt mondta a király Eszter királynénak: Súsán várában lemészároltak és kiirtottak a zsidók ötszáz embert, közöttük Hámán tíz fiát. Mit tehettek akkor a király többi tartományában? Mit kérsz még? Megkapod! Mit kívánsz még? Meglesz! 13 Eszter így válaszolt: Ha jónak látod, királyom, engedd meg holnap is a súsáni zsidóknak, hogy a mára szóló törvény szerint járjanak el! Hámán tíz fiát pedig akasszák föl! 14 A király megengedte, hogy így legyen. Súsánban kihirdették tehát a törvényt, Hámán tíz fiát pedig fölakasztották. 15 Összegyűltek tehát a súsáni zsidók adár hónap tizennegyedik napján is, és lemészároltak Súsánban háromszáz embert, de a zsákmányhoz nem nyúltak. 16 A király tartományaiban élő többi zsidó is összegyűlt életük védelmére, hogy nyugton lehessenek ellenségeiktől. Gyűlölőik közül hetvenötezer embert mészároltak le, de a zsákmányhoz nem nyúltak. 17 Ez adár hónap tizenharmadik napján történt. A tizennegyedik napon már nyugalmuk volt, ezért azt az evés-ivás és az öröm napjává tették. 18 A súsáni zsidók azonban a hónap tizenharmadik és tizennegyedik napján is összegyűltek, ezért a hónap tizenötödik napján lett csak nyugalmuk, így ők ezt tették meg az evés-ivás és az öröm napjának. 19 Ezért tartják a vidéki városokban lakó vidéki zsidók adár hónap tizennegyedik napján az öröm és az evés-ivás ünnepnapját, amikor ajándékokat küldenek egymásnak.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(9) „…de a zsákmányhoz nem nyúltak.” (Eszt 9,1–19)
„Éppen fordítva történt”, amikor az első királyi parancs értelmében eljött a napja, hogy meggyilkolják és kifosszák a zsidókat szerte a birodalomban (1). A majdnem egy évig tartó készülődés és ellenkészülődés, amelyet az egymásnak ellentmondó parancs (3. rész) és önvédelmi engedély (8. rész) kivált, végül a szétszórtan élő zsidóknak kedvez, mert a helyi vezetők a magas rangra emelkedett Mordokaj tekintélyét veszik figyelembe (félelem fogta el őket – 3). A bosszú megdöbbentő számai szinte polgárháborús viszonyokat sejtetnek, valójában a mózesi törvények (5Móz 25,19) teljesülésére utal a leírás. A király rendelkezésénél erősebb törvény jut érvényre. A zsidók életük védelmére fogtak össze, hogy nyugton lehessenek ellenségeiktől, ezért nem is követhetik azok felfogását. Az elbeszélés nyomatékkal említi, hogy „zsákmányhoz nem nyúltak” (10.15.16). Tehát a végkimenet is fordítva történt, bizonyítva, hogy a puszta életben maradás volt a megelőző csapás és ellentámadás értelme. Ez a tény enyhíti megrendülésünket. Ha a zsidók évezredes hányattatására és a kiirtásukat célzó megannyi tettre gondolunk, e birodalmi összeesküvés véres lezárása azt tanúsítja: Isten a rettenetes zűrzavarok közepette, sőt azok révén is meg tudja oltalmazni övéit.
