„Menj el, és legyen a te hited szerint” Mt 8,5–13
5 Amikor Jézus Kapernaumba érkezett, odament hozzá egy százados, és kérte őt: 6 Uram, a szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyű kínjai vannak. 7 Ő így szólt hozzá: Elmegyek, és meggyógyítom. 8 De a százados ezt felelte: Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. 9 Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, nekem is vannak alárendelt katonáim. És ha azt mondom az egyiknek: Menj el! – akkor elmegy, és a másiknak: Gyere ide! – akkor idejön, vagy ha szólok a szolgámnak: Tedd meg ezt! – akkor megteszi. 10 Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt az őt követőkhöz: Bizony mondom nektek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben. 11 De mondom nektek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában; 12 akik pedig a mennyek országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. 13 A századosnak pedig ezt mondta Jézus: Menj el, és legyen a te hited szerint. És meggyógyult a szolga még abban az órában.
Bibliaolvasó Kalauz – Kustár Zoltán igemagyarázata
Jézusnak nem kellett jelen is lennie, hogy csodákat tehessen. Elég volt szólnia, ha hittel kérték tőle. Még inkább így van ez, amikor fent van a mennyekben, „ott ül az Atya Istennek jobbján”, és átadatott néki „minden hatalom mennyen és földön” (Mt 28,18). S ahogy itt egy pogányt is irgalmában részesített, úgy hívott el bennünket is, hogy a zsidósággal együtt mi is népének tagjai legyünk. Hirdessük hát szóval és tettel az ő jóságát és mennyei hatalmát!
RÉ21 242 RÉ 297
Ének keresztelőre | 344 | Szenteltessék, Uram, a te szent neved
„…bánatuk örömre, gyászuk pedig ünneplésre fordult.” Eszt 9,20–10,3
20 Mordokaj leírta mindezeket az eseményeket. Majd levelet küldött mindazoknak a zsidóknak, akik Ahasvérós király tartományaiban laktak közel és távol, 21 és kötelezővé tette számukra, hogy évről évre tartsák meg adár hónap tizennegyedik és tizenötödik napját. 22 Mert ezek azok a napok, amelyeken a zsidók megnyugodhattak ellenségeiktől, és ez az a hónap, amelyen bánatuk örömre, gyászuk pedig ünneplésre fordult. Tegyék azokat az evés-ivás és az öröm napjaivá, amikor egymásnak ajándékokat, a szegényeknek pedig adományokat küldenek. 23 A zsidók megfogadták, hogy máskor is megteszik, amit most először, úgy, ahogy Mordokaj megírta nekik. 24 Mert az agági Hámán, Hammedátá fia, aki minden zsidónak az ellensége volt, azt tervezte a zsidók ellen, hogy kiirtja őket. Ezért púrt, azaz sorsot vetett, hogy rettegésbe ejtse és kiirtsa őket. 25 De amikor Eszter bement a királyhoz, az levélben parancsolta meg, hogy szálljon vissza Hámán fejére az a gonosz terv, amelyet a zsidók ellen kigondolt. Fel is akasztották fiaival együtt. 26 Ezért nevezték el ezeket a napokat púrimnak a púr szóról. Ennek a levélnek a szövege alapján meg annak alapján, amit láttak és átéltek, 27 kötelezőnek fogadták el a zsidók, hogy sem ők, sem utódaik, sem a hozzájuk csatlakozók nem szüntetik meg, hanem megtartják ezt a két napot a kapott írás szerint és az előírt időben minden esztendőben; 28 emlékezetben tartja és megünnepli ezeket a napokat minden nemzedék, minden nemzetség, minden tartomány és minden város. A púrimnak ezeket a napjait nem szüntetik meg a zsidók, és emlékük nem szűnik meg az utódok között sem. 29 Eszter királyné, Abíhajil leánya a zsidó Mordokajjal együtt igen nyomatékosan megírta egy második levélben, hogy a púrimra vonatkozó előírásokat tegyék kötelezővé. 30 Levelet küldtek minden zsidónak Ahasvérós birodalmának százhuszonhét tartományába, békét és biztonságot kívánva nekik, 31 hogy tegyék kötelezővé a megszabott időben a púrim-napok megtartását, ahogyan elrendelte nekik a zsidó Mordokaj és Eszter királyné, és ahogyan kötelezővé tették magukra és utódaikra nézve annak idején a böjtölést és a jajveszékelést. 32 Így erősítette meg Eszter parancsa a púrim előírásait, és feljegyezték azokat egy könyvbe.
1 Ahasvérós király adót vetett ki a szárazföldön és a tenger szigetein. 2 Minden nevezetes hőstette és Mordokaj nagyságának a leírása, akit kitüntetett a király, meg van írva a méd és a perzsa királyok történetének a könyvében. 3 Mert a zsidó Mordokaj második ember volt Ahasvérós király után, tekintélyes volt a zsidók között, és igen kedvelték honfitársai, mert népe javát kereste, és egész nemzetségének a boldogulásán munkálkodott.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(22) „…bánatuk örömre, gyászuk pedig ünneplésre fordult.” (Eszt 9,20–10,3)
A könyv záradéka röviden összefoglalja a történetet (22–26), elmagyarázza az olvasónak a purim ünnep eredetét, elrendelését és ünneplésének módját. A zsidók kiirtásának mestertervében a döntő napot Hámán sorsvetéssel (púr) határozta meg (3,6–7), de a végzet napja, amelyre a zsidók böjttel és jajveszékeléssel tekintettek előre, örvendező ünnepnappá lett. A gyász örömre fordult. És ezt azóta is – nemzedékről nemzedékre – megünnepli a zsidóság. A végső megjegyzések alapján nehéz eldönteni, hogy vajon Eszter királyné vagy nagybátyja, Mordokaj a főszereplő a megmenekülés történetében. Eszter az élete árán is kész volt közbenjárni népéért. Mordokaj az élete árán is ragaszkodott hitéhez és belőle fakadó méltóságához, lojalitása pedig a birodalom második emberévé emelte. „Nevezetes hőstettei” az uralkodók krónikáiban vannak megírva. De nem kell döntenünk, mert jól látjuk, hogy mindketten a szabadító Isten eszközei voltak. Felemelkedésükre érvényesek József – testvéreinek mondott – szavai: „Isten küldött előttetek, hogy megmenthesselek titeket” (1Móz 45,5). Mert bár a királyok szíve kikutathatatlan (Péld 23,3), Isten mindig ad közbenjárót, hogy szent életrendje helyreálljon (Ézs 59,14–20).
