„Kövess engem” Mt 8,18–22
18 Amikor Jézus meglátta maga körül a sokaságot, megparancsolta, hogy keljenek át a túlsó partra. 19 És odalépve így szólt hozzá egy írástudó: Mester, követlek téged, bárhová mégy. 20 Jézus ezt mondta neki: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania. 21 Egy másik tanítvány pedig ezt mondta neki: Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat. 22 De Jézus így szólt hozzá: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak eltemessék saját halottaikat!
Bibliaolvasó Kalauz – Mucsi Zsófia igemagyarázata
Természetes emberi igény, hogy a szépekhez, gazdagokhoz és sikeresekhez tartozzunk. Egy írástudó megszólítja a látszólag népszerű, szeretett és sikeres Jézust, aki számtalan csodát tett, és lelkesen csatlakozni akar hozzá. Otthontalanság, megalázottság, kitaszítottság – erre kell felkészülnöd, ha a tanítványom szeretnél lenni. Vállalod? – kérdezi tőle Jézus. Fel vagyunk készülve arra, hogy túllássunk a pillanatnyi népszerűségen, és megmaradjunk Jézus mellett? Hányszor kellett már hívő életed során megválaszolnod ezt a kérdést?
RÉ21 452 RÉ 434
Napi ének | 762 | Uram, tied vagyok én
„…királyok, térjetek észhez […]!” Zsolt 2
1 Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek? 2 Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és felkentje ellen: 3 Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket! 4 A mennyben lakozó kineveti, az Úr kigúnyolja őket. 5 Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket: 6 Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon! 7 Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá tettelek ma téged! 8 Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget. 9 Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt! 10 Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti, bírái a földnek! 11 Félelemmel szolgáljátok az Urat, reszketve vigadjatok! 12 Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(10) „…királyok, térjetek észhez […]!” (Zsolt 2)
Isten a történelem ura. Sokszor fanyalgunk ezen a kifejezésen, máskor bátran és reménységgel mondjuk. Minősített pillanat az, amikor az Isten felkentje elleni támadás nem egyéb, mint Isten elleni lázadás. Aggódunk tehát, nehogy üres politizálás felé nyissunk utat, mert lám, itt hatalmasok állnak előttünk. Vajon a zsoltár erődemonstráció Isten felhatalmazott szolgái mellett? Helyesebb, ha az első keresztyénekkel egyetértésben előképnek tekintjük a zsoltár szavait, és úgy olvassuk, mint szabadságlevelet, sőt, felhatalmazást Krisztus evangéliumának hirdetésére és az ő magasztalására (ApCsel 4,24–30; 13,33; Zsid 1,5). Ha emlékeztetjük a hatalmasokat a Mindenható igazságára és szuverenitására, továbbá arra, hogy „nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett” (Róm 13,1), éppenséggel nem lázadunk, hanem a gondviselés maradandó rendjére emlékeztetünk. S ha e józanságunk másokat is kijózanít, és bölcs megfontolássá válik a mulandó és változó történelmi adottságaink között, intelmünkkel a közbékességet szolgáljuk (vö. 1Tim 2,1–4). Hordozzuk hát imádságban az üldözött keresztyéneket, akik velünk együtt részesei Krisztus felkenetésének, hogy szabad és jó lelkiismerettel harcoljanak bűn és ördög ellen (Heidelbergi Káté 32). Krisztusnak adatott minden hatalom mennyen és földön (Mt 28,18).
