„Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába” Mt 9,32–38
32 Alighogy ezek elmentek, íme, odavittek hozzá egy megszállott némát. 33 Miután kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma, a sokaság pedig elcsodálkozott, és ezt mondta: Sohasem láttak még ilyet Izráelben! 34 A farizeusok viszont ezt mondták: Az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöket. 35 Jézus bejárta a városokat és a falvakat mind, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget. 36 Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elveszettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. 37 Ekkor így szólt tanítványaihoz: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: 38 kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.
Bibliaolvasó Kalauz – Sándor Balázs igemagyarázata
Jézus, bejárva a városokat és a falvakat, azt tapasztalja, hogy sokan vágynak a mennyek országának evangéliumára. A szabadulás örömhírére ma is nagy igény van. Az aratnivaló ma sem lett kevesebb, és az aratásban dolgozók száma sem lett olyan sokkal több. Jézus felszólítása ma is ugyanolyan aktuális, csak az idő előre haladtával egyre sürgetőbb: „Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába” (38).
RÉ21 834 RÉ 396
Napi ének | 771 | Velem vándorol utamon Jézus
„…miért rejtőzöl el […]?” Zsolt 10
1 Uram, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején? 2 A bűnösök gőgjükben üldözik a nincstelent, de saját ármánykodásuk veszejti el őket. 3 Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, és áldást mond a haszonleső, de ezzel megcsúfolja az Urat. 4 Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata. 5 Útjai mindenkor eredményesek, azt hiszi, hogy messze van ítéleted, semmibe veszi ellenségeit. 6 Azt mondja magában: Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj. 7 Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal, nyelve nyomorúságot és bajt okoz. 8 Ólálkodik a házak körül, titokban meggyilkolja az ártatlant, szeme a gyámoltalant figyeli. 9 Lesben áll rejtekhelyén, mint oroszlán a bozótban. Lesi, hogy elragadhassa a nincstelent. Kiveti hálóját, és elragadja a nincstelent. 10 Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak. 11 Azt mondja magában: Elfelejtett Isten, eltakarta arcát, nem lát meg soha! 12 Állj elő, Uram, emeld föl kezedet, Istenem! Ne feledkezz meg a nincstelenekről! 13 Miért vetheti meg Istent a bűnös? Miért mondhatja magában: Nem lesz számonkérés?! 14 Pedig te látod a vészt és a bánatot, rátekintesz, és kezedben tartod. Rád bízhatja magát a gyámoltalan, az árvának te vagy a segítője. 15 Törd össze a bűnös hatalmát, a gonosztól kérd számon bűnét, hogy nyoma se maradjon! 16 Király lesz az Úr mindörökké, a pogányok pedig kivesznek országából. 17 Az alázatosok kívánságát meghallgatod, Uram. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet, 18 véded az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(1) „…miért rejtőzöl el […]?” (Zsolt 10)
A kevélyek is azt mondják, Isten elrejtette arcát, nem törődik semmivel (11), sőt: nincs is Isten! (4) Ám számukra ez a „a gonoszság palástja” (1Pt 2,16). S valóban, szabadjára eresztik gonoszságukat, nem érik be semmivel, még a nincstelent is zsákmányul ejtik (7). A kifosztás, csalás, önkény nem pillanatnyi nyomorúság, hanem generációkat átfogó sors. Mennyire más a zsoltáros panasza: miért rejtőzködsz a szükség idején? (1) Miért vetheti meg Istent a bűnös? (13) Mintha Isten nemhogy távol állna, hanem egészen kívül. Jób szerint ha Isten elfordítja (elrejti) arcát, ellenségének tekint minket (13,24), hiszen megvonja áldását (4Móz 6,26). A zsoltár tehát Isten ítéletének tulajdonítja, amikor a gonosz virul. Így könyörög a szent város pusztulását sirató Jeremiás: „Ne fogd be a füled sóhajtásom és kiáltásom előtt!” (JSir 3,56). Nagy ámulattal így felel Isten vigasztaló ígéretére Ézsaiás próféta: „Bizony, te rejtőzködő Isten vagy, Izráel Istene, szabadító!” (Ézs 45,15) „Haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked” – ígéri kegyelmét az ítéletben az Úr (Ézs 54,8). Ez a titok volt elrejtve ősidők óta, és ez tárult fel Krisztusban üdvösségünkre (Kol 1,26).
