„Legyen a ti hitetek szerint” Mt 9,27–31
27 Amikor Jézus továbbment onnan, követte őt két vak, akik ezt kiáltozták: Könyörülj rajtunk, Dávid Fia! 28 Amikor bement a házba, odamentek hozzá a vakok; Jézus pedig megkérdezte tőlük: Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni? Ezt felelték: Igen, Uram! 29 Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta: Legyen a ti hitetek szerint! 30 Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig megparancsolta nekik: Vigyázzatok, senki meg ne tudja! 31 De azok kimenve onnan, elterjesztették hírét az egész vidéken.
Bibliaolvasó Kalauz – Sándor Balázs igemagyarázata
A két vak látni akar! Manapság furcsa világot élünk: már egyáltalán nem magától érthető, hogy egy vak látni akar. Neki is jogai vannak. Őt is el kell fogadnia mindenkinek olyannak, amilyen. Ne akard megváltoztatni. Jézusnak mégsem az a kérdése, hogy valóban akarnak-e látni a vakok; hanem hogy hiszik-e, hogy meg tudja őket gyógyítani. Van-e hited a Jézusban elérhető változáshoz, gyógyuláshoz? Nem mindegy, mit hiszünk, mert Jézus nekünk is mondhatja: „Legyen a ti hitetek szerint” (29).
RÉ21 714 RÉ 164
Napi zsoltárének | 780 | Megvizsgáltál, Uram, engem
„…csak emberek!” Zsolt 9
1 A karmesternek: „A fiú halála” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. 2 Hálát adok az Úrnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet. 3 Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó, Felséges! 4 Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak, és semmivé lettek előtted. 5 Mert igazságot szolgáltattál ügyemben, trónodra ültél mint igaz bíró. 6 Megdorgáltad a népeket, semmivé tetted a bűnösöket, eltörölted nevüket mindörökre! 7 Vége van az ellenségnek! Feldúltad városaikat, hogy örökké romokban heverjenek, még emlékük is kiveszett. 8 De az Úr örökké trónján ül, fölállította bírói székét. 9 Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket. 10 Az elnyomottak menedéke az Úr, menedék a nyomorúság idején. 11 Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak. 12 Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, mondjátok el a népeknek felséges tetteit! 13 Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá, nem feledkezik meg az elesettek jajkiáltásáról. 14 Légy kegyelmes, Uram, lásd meg, milyen elesett vagyok gyűlölőim miatt! Te emelhetsz föl a halál kapujából, 15 hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet Sion leányának kapuiban, és vigadhassak, mert megszabadítottál! 16 Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek, rejtett hálójuk fogta meg lábukat. 17 Megismertette magát az Úr, igazságot szolgáltatott. A bűnöst saját kezének műve ejti csapdába. (Közjáték. Szela.) 18 A holtak hazájába kerülnek a bűnösök, minden olyan nép, amely elfelejti Istent. 19 Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg az elesettek reménye. 20 Ne engedd, Uram, hogy erőszakoskodjanak az emberek! Álljanak eléd ítéletre a népek! 21 Vigyél véghez, Uram, félelmetes tetteket közöttük, hadd tudják meg a népek, hogy ők csak emberek! (Szela.)
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(21) „…csak emberek!” (Zsolt 9)
Ez a zsoltár messzebbre tekint, mint amikor Dávid a maga népe körében átélt szenvedéseiről és szabadulásáról szól, és a nagy gyülekezetben (Zsolt 35,16) vagy az Úr templomában (Zsolt 27,4) beszéli el Isten jótetteit, ad hálát szabadításáért, és magasztalja őt. Most az elnyomottak (9), a szegények (13), egyszóval Sion lánya (15), vagyis népe (19) körében folyamodik kegyelmért, hogy Isten felemelje (kimentse) a halál kapujából – a népét és őt is. Ennek lehetősége Isten hűségén alapul (11). Ezért Isten ítéletét kéri (20). Ez ahhoz az eljáráshoz hasonlít, amelynek folyamán a tulajdonos visszaköveteli magának elorzott, jogtalanul elvett tulajdonát. Mintha azt mondaná: Isten beavatkozása igazolja, hogy Sion lánya (a választott nép) az ő tulajdona, öröksége (Zsolt 94,5), és csak Isten állíthatja helyre a nép jó rendjét és életét. Kérését a régi nagy szabadítások emlékére alapozza, például az Egyiptomból való szabadítás mindent meghatározó tapasztalatára (5Móz 4,34), ezért ez a mostani szabadítás is félelmet keltő, nagy isteni tettekben nyilvánul meg: „rettentsd meg őket” (21; új fordításban: vigyél véghez közöttük félelmetes tetteket). A drámai szavakban mély tanítás rejlik: a hatalmaskodók is csak emberek. „A népek olyanok előtte, mint egy vízcsepp a vödörben” (Ézs 40,15).
