„Akkor feddeni kezdte azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, mert nem tértek meg” Mt 11,20–24
20 Akkor feddeni kezdte azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, mert nem tértek meg: 21 Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, régen megtértek volna zsákruhában és hamuban! 22 Sőt mondom nektek: Tírusznak és Szidónnak könnyebb lesz az ítélet napján, mint nektek. 23 Te is, Kapernaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig fogsz alászállni! Mert ha Sodomában történtek volna azok a csodák, amelyek nálad történtek, megmaradt volna a mai napig. 24 Sőt mondom nektek, hogy Sodoma földjének könnyebb lesz az ítélet napján, mint neked.
Bibliaolvasó Kalauz – Sándor Balázs igemagyarázata
Jézus szembesíti hitetlenségével a meg nem térő városokat, és feddi őket, mert így ítélet vár rájuk. Pedig a Mester nem hanyagolta el ezeket a városokat, tanítványainak majd a felét itt hívta el, csodái nagy részét itt tette meg... Jézus nem oda megy csodát tenni, ahol majd erre tömegek térnek meg – hanem ahol nagy a szükség a szabadításra. Ma is fájdalmas látni, amikor Isten csodálatosan cselekszik, az emberek mégis hitetlenkednek. Fogadjuk meg Jézus intelmét – térjünk meg, míg ő hív minket megtérésre.
RÉ21 720 RÉ 445
Ének keresztelőre | 345 | Jöjj, térj be, kapum tárva!
„Bárcsak eljönne…!” Zsolt 14
1 A karmesternek: Dávidé. Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót. 2 Az Úr letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent. 3 Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem. 4 Nem tudja a sok gonosztevő, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik – de az Úrhoz nem kiáltanak –, 5 hogy majd egyszer nagyon megrettennek, mert Isten az igaz nemzedékkel van! 6 A nincstelen tervét csúffá tennétek, de az Úr az ő oltalma! 7 Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az Úr jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.
Az Ige mellett – Balog Zoltán igemagyarázata
(7a) „Bárcsak eljönne…!” (Zsolt 14)
Ez a zsoltár olyan fontos, hogy kétszer is megtalálható a Bibliában (Zsolt 53). Bár „csak” a bolond mondja magában, hogy nincs Isten, de élni önmagában mindenki úgy él, mintha nem volna. Hiszen ez a két dolog együtt jár: aki Istennel számol az életében, az ennek megfelelően él. Aki viszont ilyen megvetően beszél Istenről, az gonoszul bánik embertársával is. A „bolond” nem valami filozofikus ateizmust hirdet, hanem az a gyakorlati istentagadás nyilvánul meg az életében, amely azokat is jellemzi, akik szavakkal magukat istenhívőnek, vallásosnak nevezik, de közben úgy élnek, mintha Isten nem is létezne. A bolond nem a kivétel, hanem a szabály. Az eredeti nyelv „semmi embernek” nevezi. Sok van belőlük! És mi is közéjük tartozunk... „Mindnyájan […] egyaránt megromlottak.” (3a) Ezt a zsoltárt idézi Pál apostol, amikor a bűn fogságában élő emberiségről beszél (Róm 3,10–12). S mégis itt vannak a lenyomottak („nyomorultak”), akiknek szenvedése ebben a világban Krisztus szenvedését jelzi előre. „Azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek” (1Kor 1,27b). Tartozhatunk közéjük is, mert aki a Golgotán értünk áldozat lett, ő lesz az, aki győzelmesen tér vissza: „Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték…” (Jel 1,7).
